A szegfűt, a tulipánt lenyomta a rózsa

A szakemberek szerint nőtt a virágkultusz
A szakemberek szerint nőtt a virágkultusz - © Fotó: Magánarchívum
Miskolc – Volt, amikor még kocsiszámra vitték az egyenvirágokat. Változott a virágkultusz.

Egy tizenéves kislány néhány csokor hóvirágot kínál március első hetében a miskolci villanyrendőrnél. Igazi zsánerkép. Ágota Tibor kollégám emlékezetes fotója az első oldalon jelenik meg a lapban. A kertészeti vállalat igazgatója rögvest kifogásolja – szlengben fogalmazva –, hogy miért futtatjuk a privát kereskedőket.

Miközben tele a belváros az állami tulajdonú virágboltokkal. Kérdőre von, miért nem a színház melletti, Kállai Lászlóné vezette akváriumszerű üzletet favorizáljuk. Másnap virágillattal teli, színes riportot kerekítek a csupa üveg boltban, ahol megmutatják, mekkora választékuk van szegfűből, rózsából, tulipánból és gerberából.

Még a város Szentpéteri kapui végében lévő kertészeti vállalathoz is kibuszozom. Ha akarom, ha nem, az összes melegházat bejárjuk. Megtudom, hogy a miskolci parkokba kihelyezett növényekből több mint fél évszázada önellátók vagyunk. Akkor látom először és utoljára a világkiállításra készült szecessziós üvegházat. Igaz, hogy törött üvegű, rozsdás keretes, de egy kis jóakarattal még felújítható.

Díszítő trükkök

És hogy teljes legyen a történet, összehasonlítási alapul a Búza téri és a kis virágos elárusítóhelyeket is meggusztálom. Kakukk Lajos országosan híres virágkötőmester pompás díszítő trükkökkel kápráztat el. Egyetlen késvillanással képes fodrosra vagy szelíden hajló karikákra vágni a szálakat. A selyemszalagot is képes kimintázni. A fenyőgallyas kísérő zöld mellé még páfrány is dukál.

A kofák csak újságpapírba, a virágstandoknál viszont színes krepp-papírba csavarják a nedves csokrot. A csarnok előtt Morvainé Hamvas Andrea szomszédságában Sebők Lajos, Magyar János és Bernáth László standja áll. Megtudom, hogy a kiskereskedőknek Szegedről és Szentesről hajnalonként vasúttal érkezik a virág. Bár a környéken többen is próbálkoznak ter­mesztéssel, de hamar feladják.

Hektikus a piac. A nagy női névnapok, az édesanyák, a pedagógusok és a halottak napja a virágosoké. Nem csoda, hogy ilyen alkalmakkor a hétköznapi árak akár a duplájára is nőnek.

Megváltozott a kínálat

Hamvas Andrea, aki a Búza téri pavilont cserélte az avasi virágboltra, úgy érzékeli, hogy nőtt a virágkultusz. Ma már nem csak alkalomszerűen lepjük meg szeretteinket, nem csak a lelkiismeretüket pátyolgató férfiak állítanak haza egy gyönyörű csokorral. Ráadásul, legalább annyira megváltozott a kínálat, mint a déligyümölcs fronton. A korábban még teljesen ismeretlen, a szivárvány minden színében tündöklő egzotikus dísznövények repülővel érkeznek Hollandiából, Spanyolországból, Olaszországból, sőt Kolumbiából és Ecuadorból is. Elfogadható áron. Manapság csak a halottak napján szokásos krizantém az egyedüli hazai termés.

Már csak emlék

Mára igazán a virágosoké a világ. A globalizáció fellendítette a kínálatot és bővítette a virágárusok ünnepnapjait. Egy Valentin – Bálint – nap ma már jövedelmezőbb, mint a nemzetközi nőnap, amikor a vállalatok, a szakszervezetek kocsiszámra vitték a kötelező ajándéknak szánt egyencsokrokat. Sőt, Andrea azt is elárulja, hogy ezt a napot már nem is nagyon ünneplik, mivel korábban erősen politikai színezete volt.

A szocialistáknak köszönhetően a piros szegfűt se keresik, s a tulipán is a politika áldozata lesz. A sláger, a nagyfejű piros rózsa viszont évszakoktól függetlenül kelendő. A hóvirág védett növénnyé avanzsált. Pár száz forintért már senki sem kockáztatja meg a több százezer forintos bírságot. A tavasz hírnökeként hirdetett apró kis csokrok már csak az emlékeinkben élnek. Mint a miskolci kertészeti vállalat, amelynek még a helyét is bevetették. Boltokkal.

Szántó István








hirdet�s