A szegények megmentőjeként emlegették

Mezőssy Béla
Mezőssy Béla
Nyíregyháza, Újfehértó – Szeretnék méltó módon ápolni Mezőssy Béla emlékét a megyénkben.


Mezőssy Béla 1870. november 13-án született a Zemplén megyei Tolcsván református, régi nemesi családba. Jogi tanulmányait Pécsett, Sárospatakon és Budapesten végezte, Újfehértóra házasodott, Szunyoghy Gabriellát vezette oltár elé, és az újfehértói birtokán gazdálkodott.

Szabolcs vármegye tiszteletbeli jegyzője volt, majd 1895-ben a nagykállói kerület országgyűlési képviselőjévé választotta, 1906–1910-ig földművelésügyi minisztériumi államtitkár volt, támogatta a Darányi Ignác nevéhez fűződő telepítési törvényjavaslat kidolgozását, fellépett a mezőgazdasági tarifák mérséklése érdekében, s megpróbálta visszaszorítani a termelői árakat mérséklő kereskedőkartelleket. Mindvégig a középgazdaságok megerősítését, életképes paraszti gazdaságok kialakítását tartotta a magyar agrárpolitika legfőbb feladatának. Földművelésügyi miniszteri tárcáját 1918-ig tartotta meg.

Bizalommal fordulhattak hozzá

Az I. világháború előtt jelentős szerepet vállalt Újfehértó közéletében. Több ciklusban helyi képviselő is volt, ő állt a „Százház” építésének hátterében, valamint kapcsolatai révén kedvezményes hiteleket szerzett a Kaszinó felépítéséhez. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy 50 éven keresztül írt cikkeket a Nyírvidék szabolcsi lapnak.

Közvetlen, egyszerű, segítőkész, szeretetre méltó államférfi volt, akihez mindig bizalommal fordulhattak a bajbajutottak.

Újfehértón hunyt el 1939. január 19-én, halálát őszintén megsiratták a fehértói és a szabolcsi emberek. A korabeli beszámolók szerint „ezrek és ezrek sírva búcsúztatták a szegények jótevőjét”. Kastélyának udvarán temették el felesége mellé. Az épületet már lebontották, sírja fölött sertésól van. Ennyi maradt a Mezőssy-örökségből…

Méltó tiszteletadás

Nevét Újfehértón egy ipari-mezőgazdasági-kereskedelmi díj viseli, amelyet évente a városnapon ítélnek oda az arra érdemeseknek. A református egyházközség szeretné méltó módon ápolni emlékét, földi maradványainak ünnepélyes újratemetésével, amelyhez – reményeik szerint – az agrárkormányzat is minden segítséget megad. Méltó arra, hogy nevét ismét tisztelet illesse!

– Komiszár Dénes –