A Rába ETO ellen esélyük sem volt a továbbjutásra az újvárosiaknak

A Rába ETO ellen esélyük sem volt a továbbjutásra az újvárosiaknak
Tiszaújváros – Az Újpest FC ellen szerdán vívja a Magyar Kupa negyeddöntőjének első meccsét a Tiszaújváros FC.

A Termálfürdő Tiszaújváros FC legutóbb harminckét évvel ezelőtt, 1984 május 2-án volt negyeddöntős. Akkoriban a sorozatot még Magyar Népköztársasági Kupának hívták, a kisalföldiek Rába ETO, a hazaiak pedig Olefin SC néven szerepeltek – szóval akkoriban más világot, más rendszert és más futballt „írtunk”.

Csak halványan

Bodolai József a ’80-as években a „városiakat” erősítette. A hamarosan 59 éves egykori játékos beállósként szerepelt, de együttesében a középpályán is gyakran feltűnt.

– Az eltelt évtizedek elhalványították az emlékeimet – jegyezte meg az Olefin SC hajdani kulcsjátékosa. – A győriek ellen jól játszottunk, szégyenkeznünk nem kellett, de esélyünk sem volt a továbbjutásra. Az alacsonyabb osztályú gárda jogán – mivel egy mérkőzés döntött – nekünk egy sovány iksz is…, de nem folytatom, mert erről nem álmodhattunk. A vendégek olyan nagy neveket vonultattak fel, mint például Burcsa, Hannich, Szabó O., Szentes és Hajszán, de a sort még folytathatnám. Kispadjukon Verebes József ült: a mágus akkor a magyar labdarúgás koronázatlan királya volt, bármit megengedhetett magának. Úgy rémlik, hogy miután kijött a pályára, sétálgatott egy kicsit, de nem szólt semmit. Nem is nagyon kellett, kiváló játékosai tudták a dolgukat. A Rába ETO itthon sztárcsapat volt, mögötte a Magyar Vagon- és Gépgyárral, meg a mindenható Horváth Ede vezérigazgatóval. Az más kérdés, vagyis nem tartozik az MNK-sztorihoz, hogy a nemzetközi mezőnyben már nekik sem ment, csak a határokon belül villongott az együttes.

Új mezt kaptak

A leninvárosi (1970 és 1991 között így nevezték a települést) meccset 2-0-s félidő után 5-2-re nyerték a vendégek, akik bekerültek a legjobb négy közé.

– Mi pedig, becsületes helytállásunkért, nem kaptunk semmit – mosolygott Bodolai József, majd hozzátette: – Vagyis nem ütötte a markunkat egyetlen forint sem. Az jelentette a jutalmat, hogy nagy közönség előtt, jó időben focizhattunk. A taktikai megbeszélés megmaradt bennem, ezt a szép emlékű mesterünk, Gál Béla tartotta, és volt egy közös ebédünk is. A kupameccs arra viszont jó volt, hogy felöltöztettek minket: teljesen új Adidas szerelést ölthettünk magunkra, ez akkor nagy dolognak számított, nem úgy, mint napjainkban, amikor már a legkisebb gyerekek is a világ legjobb márkáiban szaladgálnak a gyepen. Velem egyébként nem sok minden történt azóta: dolgoztam akkor is – természetesen a Tiszai Vegyi Kombinátban –, dolgozom ma is, a Trans-Sped Kft. tiszaújvárosi divíziójában, ezért aztán szerdán Újpestre sem kísérem el a csapatot. A labdarúgástól persze nem szakadtam el, hiszen a foci maga az élet: amikor van időm, kilátogatok a pályára és megnézem kései utódaimat, hétfőnként és csütörtökönként pedig az öregfiúk között kispályázom. Remélem, hogy senkit nem keserítek el azzal, ha kijelentem: egy-két megoldásom még a régi Bodolai Józsefet idézi…

ÉM-KT


1983/84-es MK-múlt

Az Olefin útja a labdarúgó Magyar Kupában, az 1983/84-es idényben:

  • 1. forduló: Olefin SC – Jászladány 4-2
  • 2. forduló: Olefin SC – Emőd 3-0
  • 3. forduló: Olefin SC – DVTK 1-0
  • 4. forduló: Olefin SC – Salgótarján 1-1 (büntetőkkel a leninvárosiak léptek tovább)
  • 5. forduló: Olefin SC – Rába ETO FC 2-5