A pillanatok művésze

Akt.:
A pillanatok művésze
A pillanatok művésze - © Fotó: ÉM
Sátoraljaújhely – Terebesi Gyula fotóiból nyílt kiállítás Sátoraljaújhelyen.

Egy kis kulisszatitok, vannak olyan emberek, akikkel nagyon nehezen lehet beszélgetni úgy, hogy abból használható anyag is legyen. Terebesi Gyula fotóművész nem ilyen, nagyon közvetlen, kedves ember, aki szeret mosolyogni és türelmesen válaszol a leglaikusabb kérdésekre is.

Választások

– Miért fekete-fehér, igen-nem a kiállítás címe? Két része van a válasznak. Az egyik, hogy a kezdetektől foglalkoztat a fekete-fehér fotózás. Más üzenetük van ezeknek a képeknek. Két szín árnyalatai jelennek csak meg, nem tárul elénk az eredeti színvilág, magunknak kell megfejteni, tovább gondolni ezeket a képeket. Régi tapasztalat, az emberek sokkal több időt töltenek el fekete-fehér kép szemlélésével, gyakran olyan dolgokat mondanak el a képeimről, amelyek számomra is teljesen más megvilágításba helyezik a kompozíciót. Az igen-nem pedig egyszerű, lesznek, akiknek tetszenek a képeim és bizonyára lesznek olyanok is, akiknek meg nem. A választás lehetőségét pedig nem szeretném senki elől elvenni, nem szeretnék egyfajta zsenitudatban létezni, mert egyrészt nem is vagyok az, másrészt pedig az én szerepem a képek elkészítésénél véget ér, onnantól már a befogadó véleménye az, ami igazán szám.

Pihenő képek

Terebesi Gyula elárulja, a képek eredetileg színesek voltak és sokáig hevertek a fiókban.

– Illetve most már a számítógépen, de magam is jobban szeretem az ilyen kifejezést, mert még abban a világban nőttem fel, amikor a sötétkamrában görnyedtünk és kísérletezgettünk, nem pedig a monitor előtt bűvészkedünk. Először kitalálom a témát, megkeresem a helyszínt, beállítom a kompozíciót, megcsinálom a képeket, majd 2–3 hónapig úgy teszek, mintha nem is léteznének. Kell ez az érlelési idő, nem szabad a pillanat heve alatt dönteni, hogy akkor most már ez a kép kész van. Ha letelt az idő, és teljesen kikristályosodott bennem a végeredmény, akkor előveszem a képet és addig foglalkozom vele, amíg tényleg olyanná nem alakul, amilyennek szerettem volna. Ha az elképzelés és a végeredmény egybeesik, akkor nagyon szerencsés embernek érzem magam.

ÉM-BG