A nő háromszor, avagy három primadonna egyszerre a színpadon

A nő háromszor, avagy három primadonna egyszerre a színpadon
Miskolc – Primadonnák címmel rendeznek operett­gálát a Miskolci Nemzeti Színházban.

Az operett legfőbb szabálya, primadonna nélkül nincs előadás, hiszen akkor kibe szeretne bele a bonviván. Az operett második szabálya, primadonnából, azaz első hölgyből az egy elég. A Miskolci Nemzeti Színház Primadonnák címet viselő gálája viszont három primadonnát szólít a színpadra november közepén, jelesül Seres Ildikót, Eperjesi Erikát és Herczenik Annát.

Nagy az igény

– Volt már olyan előadás, a „Hoffmann meséi”, amiben egy este mindhárman szerepeltünk, bár az opera volt – mondja Seres Ildikó. – A Cigányszerelem c. Lehár-operettben találkoztunk először mi hárman. Ott Erika és Anna felváltva énekelték Zórikát, én pedig egy érett asszonyt játszottam.

Szép emlékeket őrzök arról az időszakról. Kedden volt az első próbánk, kíváncsian várom, milyen koncepció alapján állította össze Dániel Gábor ezt az estet. Egy biztos, aki a mostani gála kapcsán „primadonnaháborút” vár, az csalódni fog. Igaz, lesz egy dal, amit felosztva énekelünk majd, de ez sem a rivalizálásról szól, inkább arról, hogy ahány ember, annyi féle. Mi hárman is sok mindenben különbözünk, de a színház és a zene szeretete közös bennünk.

– A mostani mínuszokat és a párás időjárást nézve nem félő kicsit, hogy egy megfázás boríthatja a programot?

– Bármelyik évszakban meg lehet fázni. Az ember pedig hozzászokik az évek alatt, hogy betegen is fellépjen. Turnék alatt még csak a gégésze segítségére se számíthat az énekes. Hollandiába hat télen át rendszeresen jártam koncertezni az Operettszínház zenekarával. Épp a napokban számoltam össze, hogy pályafutásom alatt több mint 300 operettgálán szerepeltem csak külföldön! Imádok utazni, és ha nincs az operett, talán sose jutok el Amerikába, Kanadába, Kínába vagy Japánba… Az a tapasztalatom, hogy erre a műfajra ma is van igény, itthon és külföldön egyaránt.

A mindig primadonna

Eperjesi Erika – aki operában és operettben egyaránt énekel – szerint az operett sokkal nehezebb műfaj.
– Az operett a megfelelő énektechnika mellett megköveteli a prózai szövegmondást, a színészi játékot és a tánctudást is. Emiatt bár a nézők számára úgy tűnik, itt minden csupa pompa és csillogás, valójában belülről megélve ez sokkal nagyobb munka, ahol a könnyű műfaj igenis elég nehéz.

Engem az operettben a színházi munka érdekel. A szerepek megformálásakor – mint mindig – saját magamból építkezem, korábbi élményeimből, örömeimből, fájdalmaimból. A primadonna nem csupán egy szerep, hanem egy életstílus. A magánéletemben természetesen nem élek úgy, mint egy primadonna, de színészként és nőként is odafigyelek arra, mit mutatok magamból. Kíváncsian várom a közös munkát és az előadásokat, hiszen ezeknek a gáláknak itt Miskolcon visszatérő hagyományuk van.

Várják az élményt

Herczenik Anna általában drámai szoprán szerepeket énekel, ami első hallásra egy kicsit távol lehet az operett műfajától.

– Látszólag – mondja Anna –, valójában elég ritka a koloratúr szerep az operettekben. Az való igaz, a belépőkben vannak kitartott magas hangok, de többségében inkább a mélyebb regiszterekben kell énekelni. A műfaj maga örök, hiszen az operettre nem csupán az idősek mennek el a színházba, hanem folyamatosan jönnek a fiatalok is.

Egy gála a slágerekről szól, olyan dalokról, amelyeket már ismer a közönség, és tőlünk azt várja, hogy ugyanazt az élményt adjuk meg ezekkel az áriákkal, amelyeket ők már korábban átéltek. Ez is izgalmas feladat lesz, de amiatt is várom a közös munkát, mert engem az operettben is elsősorban a színház érdekel, hogy a partnereimmel mit tudunk egymásnak adni és mit tudunk a másiktól kapni.

– Bánhegyi Gábor –