„A nagyik is szívesen dúdolják otthon ezeket a népszerű operettslágereket”

Peller Károly és Peller Anna
Peller Károly és Peller Anna
Miskolc – A Miskolci Szimfonikus Zenekar idei újévi koncertjeinek is bizonyára nagy sikerük lesz. Interjú: Peller Anna és Boncsér Gergely énekessel.

Peller Anna és Boncsér Gergely is színpadra lép 2016 első miskolci hangversenyein.

Lapunknak elárulták újévi fogadalmukat és újévi jókívánságukat is. Úgy tudom, kereskedelmi szakközépiskolába járt, ettől elég messze esik a színészi és az énekesi pálya.

Peller Anna: Igen, a szüleim azt akarták, hogy legyen egy „normális” szakmám is, ezért jártam a kereskedelmi iskolába. De nem bántam meg, mert nagyon jó iskola volt. Angol-német két tannyelvű oktatás folyt ott, és a mai napig is hasznát veszem a felsőfokú német nyelvtudásomnak.

Az azonban hamar kiderült, hogy külkereskedőnek nem vagyok alkalmas, mert képtelen vagyok a reál tárgyak befogadására. Könyvelésből például állandóan puskáznom kellett. Viszont az iskolában működött egy nagyon jó színjátszó kör, aminek a tagja voltam. Remek zenés darabokat adtunk elő. A szüleim egyébként támogattak mindenben, a művészi pályámban és minden őrültségemben. Hiszen az édesanyám is előadóművész.

Milyen dalokkal érkeznek Miskolcra, az újévi koncertre?

Peller Anna: Vidám dalokat viszünk a miskolci közönségnek. Karesszal, azaz Peller Károllyal, Boncsér Gergellyel és Bordás Barbarával éneklünk, táncolunk, szeretnénk szórakoztatni a nézőket.

A közönség nagyon szereti az operetteket, ön is több operettben énekel. Minek köszönhető a műfaj népszerűsége?

Peller Anna: Szerintem annak, hogy örök érvényű dalok, slágerek csendülnek fel bennük. Az operettszínház elhatározta, hogy megpróbálja a fiatalokkal is megkedveltetni a műfajt. És valóban, a Mágnás Miska közönségének majdhogynem fele a fiatal korosztályból való. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy Peller Karcsival mi is játszunk a darabban, a mi rajongótáborunkban pedig sok a fiatal.

Én igazából a musical világából szivárogtam be az operettekbe. De egyébként a látszat ellenére nehéz műfaj. A nehézségét az adja, hogy nemcsak énekelni kell tudni, hanem a színészi játékhoz is jól kell érteni. Az operettslágerek azonban rendkívül népszerűek, otthon a nagyik is dúdolják, és a színpadról látom, hogy amikor felcsendül valamelyik ismert dal, akkor megmozdul a nézőtér. Mintha mindenki táncra akarna perdülni.

A színházi előadásokat szereti inkább, amikor a történetnek van eleje és vége, vagy az újévi hangversenyhez hasonló gálákat, amikor több műből is ízelítőt adhat?

Peller Anna: Mindkettőnek megvan a maga varázsa. Egy színházi előadásban összeszokott gárdával dolgozunk, még meg is vicceljük egymást előadás közben. Persze csak úgy, hogy a közönség ne vegye észre. De az is jó benne, hogy minden este egy kicsit más, mert az előadásban benne van az aznapi Peller Anna.

Hiszen mindennap történik valami, ami hatással van rám. A gála viszont számomra a szabadságot jelenti. Ez a műfaj kicsit szabadabb, szólhatok a közönséghez, reagálhatok a megnyilvánulásaira.

Szokott-e újévi fogadalmat tenni?

Peller Anna: Mindig teszek és mindig ugyanazt: szeretném, ha a súlyom 70 kiló alá kerülne. Nehéz ügy. Pedig nem kellene fogynom, csak 5–6 kilót. Egyszer már voltam 72, de akkor azt mondtam, hogy nem bírom tovább, pedig addig aszkéta módjára koplaltam. Viszont a zenés-táncos darabok olyan erős fizikai igénybevételt követelnek, hogy veszélyes is lehet a koplalás. De azért az idén is megfogadtam, hogy fogyni fogok.

Nemcsak Miskolcon, de országszerte, sőt világszerte is telt házasak az újévi koncertek. Az év első koncertjében lehet valami varázslatos. A fellépő művészek is így érzik?

Boncsér Gergely: Ünnepek idején sok olyan ember jön koncertre, színházba, akik az év más napjain kevésbé, vagy egyáltalán nem járnak. Nekünk ez jó alkalmat nyújt ezen nézők megnyerésére, s persze a valódi színházkedvelők megerősítésére.

Ön otthon van az operák és operettek világában is. Lehet mindkettőt magas színvonalon művelni? Melyik műfaj áll közelebb a szívéhez (a hangjához)?

Boncsér Gergely: Az operett és opera műfaja közti különbségekről azt hiszem, fölösleges beszélni. Komplett előadásokat tekintve a próza miatt nem lehet egyszerre csinálni a kettőt, de komolyzenéről és klasszikus éneklésről beszélünk mindkét esetben.

Csak magas színvonalon érdemes és szabad művelni. Hisz mindkét műfajban komoly történelmünk van, így nem adhatjuk tovább akárhogyan a velünk együtt élő, vagy akár rajtunk felnövő nemzedéknek. Hivatás ez, komoly felelősséggel!

Az ön pályája Miskolcról indult. Milyen útravalót kapott a várostól, milyen érzés hazajönni, itthon énekelni?

Boncsér Gergely: Inkább csak a magánéletem kapcsán gondolok Miskolcra. Itt születtem, és egészen 24 éves koromig itt éltem. Nagyon szerettem itt fiatalnak lenni. Tényleg jó város Miskolc, és nagyon sajnálom, hogy én nem találtam itt boldogulást.

Vannak még Miskolcon rokonaim, mint például a keresztfiam, miattuk és az emlékek miatt örülök igazán, ha munka kapcsán jöhetek szülővárosomba, mert különben nemigen van időm rá. De persze nem titok, hogy itthon igyekszem többet nyújtani, bizonyítani, és remélem, a miskolciak szívesen látnak a színpadon egy földit.

Mi az ön újévi jókívánsága?

Boncsér Gergely: Kívánom az embereknek és úgy magamnak is, hogy felismerjük az életben a szeretet erejét, hogy tudjunk erőt meríteni az emberi kapcsolatokból, és ne legyünk kiszolgáltatottak az anyagi világnak.

Hegyi Erika