A nagyböjt önátadásra tanít

Akt.:
Koós Ede a kiszolgáltatottságról, a törékenységről is beszélt
Koós Ede a kiszolgáltatottságról, a törékenységről is beszélt - © Fotó: ÉM
Miskolc – A kereszt elfogadása a megtisztuláson keresztül elvezet a szentséghez a hétköznapokban.

A húsvét előtti böjti időszakhoz illeszkedve Koós Ede atya egri plébános és érseki tanácsos a kereszt misztériumáról tartott szemináriumot nemrégiben a Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskolában megrendezett V. Közösségek Regionális Karizmatikus Találkozón.

A népszerű rendezvény mutatja: a kereszténységben ma is erő és vitalitás van.”

– Az, hogy ez a rendezvény évről évre nagyobb érdeklődésre tart számot, mutatja, hogy a kereszténységben ma is erő és vitalitás van. Most azonban mégis a gyengeségről, a kiszolgáltatottságról, a törékenységről szeretnék beszélni Krisztus szenvedése és keresztje kapcsán, amelyet nagyböjtben újra fölelevenítünk – kezdte előadását Koós Ede atya.

– A kereszttel kapcsolatban mi már arra asszociálunk, ami az életünkben előkelő és központi helyet foglal el, mint a legnemesebb értelemben vett dísztárgy. Ha emellett kellemes szellemi és lelki élmények is kapcsolódnak hozzá, akkor különösen szívesen tekintünk rá. Amikor az út szélén mégis rossz állapotban látunk egy korpuszt, szomorúsággal tölt el bennünket. Viszont, ha átvitt értelemben beszélünk a keresztről, akkor arról van szó, ami csúnya és nehéz. Ez elől legszívesebben még a fejünket is elfordítanánk – hangsúlyozta.

Személyes passió

A nyugati ember oázisa a csend és a templom lehet korunkban.

– A másik szó, amire a szeminárium épül, a görög eredetű misztérium, amit legtöbbször titokként fordítanak. Pontosan úgy lehetne visszaadni a jelentését, hogy becsukott szemmel és bezárt szájjal hallgatni és csak lenni. Erre jók a templomok a 21. század elején, ahová a város zajából öntudatlanul is bemenekülünk és felhagyunk minden aktivitással. Jézus keresztútját latinul passiónak mondjuk, ami a passzív szóból képződik. Magyarul a passiót általában szenvedésnek fordítjuk le, de ennek a központi mozzanata az, amikor véget ér a cselekvés és csak elszenvedünk valamit. Egerben van egy deréktól lefelé teljesen béna betegem, hatvan év körüli férfi. Leesett a létráról tizenvalahány éve, és ahányszor meglátogatom, minden hónap első péntekjén, egy embert látok, aki keresztre van feszítve egy nagy passióban. Ebből a szempontból ugyanolyan minta számomra, mint Jézus – mesélte a pap.

Szenvedés mint ima

A nagy szenvedők és a hétköznapi szentek köztünk élnek.

– Krisztusról azt valljuk, hogy ízig-vérig ember volt, de ezzel együtt Isten is, azaz bármit megtehetett volna. Ő mégis úgy döntött, hogy elszenvedi a kereszthalál passzivitását. Mi megszoktuk, hogyha tehetjük, menekülünk a szenvedés elől, de a nagy szentek közül többen azért imádkoztak, hogy Isten adjon nekik keresztet. A szenvedés azonban nem mindenkit vezet bizonyságtételre, van, aki kiállhatatlan lesz tőle, éppen ezért az aktivitásból a passzivitásba hullás tanulandó. Azoknak az embereknek pedig, akik erős fájdalmaik miatt nem képesek az imádságra koncentrálni, azt szoktam mondani, hogy nekik már nem is kell. Számukra az életük és a szenvedésük maga az imádság, amit elfogadhatnak és átadhatnak a Teremtőnek, és ez az életszentség útja – emelte ki az előadó.

Detzky Anna

Címkék: ,