A nagyapa keze munkája mindenütt Miskolcon

Süveges Ildikó a vaskapunál
Süveges Ildikó a vaskapunál - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Szajkó József lakatosmester is dolgozott a Weidlich-palota vaskapuján. Unokája lapunk munkatársa.

Nemrég tudtuk meg, hogy a miskolci Weidlich-palota kovácsoltvas kerítésének elkészítésében lapunk egyik munkatársának a nagypapája is részt vett. A büszke unokának, ezt tudva, akárhányszor elhalad a monumentális vaskapu előtt, nagyot dobban a szíve. Ő Süveges Ildikó, az Észak-Magyarország terjesztési részlegének területi képviselője. Sokat kérdezősködött édesanyjától és a nagynénjétől, hogy mindent megtudjon az aranykezű nagyapáról. Az elegáns vaskapun található emléktábla szerint, a kaput a Demeter testvérek készítették, akiknek jelentős épületlakatos műhelyük volt Miskolcon. A nagypapa gyermekei azonban tisztán emlékeznek, hogy édesapjuk is részt vett a kapu és lépcső-, valamint erkélykorlátok kovácsolásában.

Ezermester volt

– Anyai nagypapámat Szajkó Józsefnek hívták, 1904-ben született Miskolcon. Az édesanyja egyedül nevelte, de aztán ő is meghalt, így az egyik nővére vette a gondjaiba. Nagyapa lakatosmester volt, de nem akadt olyan dolog, amit ne tudott volna megcsinálni vagy megjavítani. A gyerekei emlékeznek rá, hogy az udvaron rengeteg vaslábas sorakozott, mert nagyapa befoltozta a lyukas edényeket, hiszen abban az időben nem dobtak ki semmit. Kovácsoltvas munkákat is vállalt. Úgy tudom, a Szemere utcában erkélykorlátot készített, és a színházban is dolgozott. Arra már nem emlékeznek a gyerekei, hogy pontosan mit, mert akkor ők még kicsik voltak, de arra igen, hogy több előadásra is kaptak színházjegyet, mert az édesapjuk a színházban munkálkodott. A gyerekek emlékei között még az is él, hogy édesapjuk vasból tulipánt hajtogatott az udvaron. Ez óriási élmény volt a számukra. Nagyapa vékony, szikár ember volt 1990-ben halt meg. Annyira igaz volt rá az ezermester jelző, hogy amikor vezetni tanultam, és nekitolattam egy oszlopnak, az autót is ki tudta kalapálni – meséli Ildikó. Hozzáteszi: „a múltról azonban nem nagyon beszélt, se ő, se nagymama. Pedig szerettem volna megtudni, milyen volt az élet a háború idején, de ők csak annyit mondtak mindig, hogy túléltük, elmúlt, hagyjuk a múltat.”

Ügyes és szorgalmas

Majd eszébe jut még egy emlék.

– Az egyik nagynéném mesélte, hogy amikor nagyapa és nagymama összeházasodtak, Tiszaszederkényben laktak. Bár nehéz idők voltak azok, de sohasem éheztek, mert nagyapa, mivel ügyes volt és szorgalmas, minden munkát elvállalt a környéken. Ezért pedig élelmiszerrel fizettek neki.

Ildikó arról nem tud, hogy nagypapája hogyan kapott felkérést a Weidlich-palota egyes kovácsoltvas munkáira, de azt tudja, hogy amikor dédunokáiról a kapu előtt készül az esküvői fotó, nagyon büszkék, hogy Miskolc egyik emblematikus épületének épületlakatos munkái az ő dédnagypapájuknak is köszönhető.

Hegyi Erika


Az első áruház volt

A Weidlich-palota 1911-ben épült, késő szecessziós stílusú épület Miskolc belvárosában, a Széchenyi utcán. Kiemelt műemlékvédelem alatt áll. Az építtető Weidlich Pál kereskedő 1881-ben került Miskolcra, és az 1920-as, 1930-as években már a város legtöbb adót fizető polgára volt. Az épület a város első áruháza és abban az időben legnagyobb bérháza volt, 24 üzlethelyiséget és 30 lakást alakítottak ki benne. Az épület szimmetrikus, gazdagon díszített homlokzatán toronypár emelkedett, közte timpanonnal. Az 1960-as évek városképrendezése során az épület hivalkodónak ítélt tornyocskáit lebontották. 2011-ben az épület homlokzatát felújították.