A nagy visszatérő

A nagy visszatérő

Nem hiszem, hogy Vágó annyira igényt
tartana a „mester”
megszólításra. Bár a honi
médiában Havas is „tanár
úr”. S ő már úgy megszokta
a titulust, mint kutya a vakarást. Boda
István jegyzete.


Napok óta már mást sem hallok a
kereskedelmi csatorna ajánló
ismétléseiben: Vágó
István visszatér a
képernyőre, új műsorával
fogja elkápráztatni rajongóit.


Miként sejteni engedik, ezúttal is
„kvíz-játékkal” lep
meg bennünket, s megelőlegezvén a
sikert egy percig sem rejtik véka alá
ámulatuk hódoló
hebegését. „Mester” –
terítik elé a neki gyártott
jelző vörös szőnyegét, s
hogy a metafora életre keljen, testi
valójában is rendelkezésére
áll a reggeli műsorvezetőknek. Igen,
erősíti meg a hírt,
visszatérek. Már készül is a
program, s nemsokára élőben is
láthatjuk a felvételek napi
adagjait.

Alig várom – mondom magamban, s
ezúttal minden irónia nélkül.
Valóban kedvelem a régi
tévészemélyiséget. Egyike
azoknak, aki olyan természetes a
nyilvánosság előtt, mintha kettesben
humorizálna veled, velem, velünk.
Legendás emlékek is visszaidézik
egy-egy gesztusát,
rögtönzését, őszinte
kifakadását. Hogy csak a „Legyen
Ön is milliomos!” egyik fordulatát
idézzem: azt például senki nem
felejti el, amikor a csökönyös és
a gondolkodásba merevült
játékos konoksága miatt
ekként fakadt ki: bizonyisten, tökön
szúrom magam!


De hát ez csak poén. Voltak, és az
új szereplésben is minden bizonnyal
lesznek egészen artisztikus és szellemes
teljesítményei, merthogy ehhez minden
adottsága megvan. Fölkészült,
művelt, intelligens, s ami talán a
legfontosabb, humora is van. És ez a fűszer
az ő műfajának elengedhetetlen
kelléke. Viszont a ráaggatott jelzők
nem biztos, hogy javát szolgálják.
Persze egészen lenyűgözően
hangzik, hogy „a mester”, s pláne
az, hogy „visszatér”, ám ezek
a díszítő kellékek
könnyen „A helység
kalapácsa” dudváivá
válhatnak. Mert, ami az eposzban
„epitheton ornans”, az a
paródiában épp az
ellenkezője. Így: „szemérmetes
Erzsók”, „lágy
szívű kántor”,
„széles tenyerű Fejenagy” avagy
„a tiszteletes két pej csikajának
jókedvű abrakolója”.


Tehát csak csínján ezekkel a nagy
zengésű tiszteletkörökkel. Nem
hiszem, hogy Vágó annyira igényt
tartana a „mester”
megszólításra. Bár a honi
médiában Havas is „tanár
úr”. S ő már úgy
megszokta a titulust, mint kutya a vakarást. S
ez nem semmi, mert még Kosztolányi is
csak odáig jutott el, hogy „tanár
az én apám…” Vagyis semmi
úr, semmi cifra.

Szóval, amint ígérik, jön,
visszatér a Mester. Várjuk, s ha
megjöttén örömünk
határtalan lesz, tudom, hogy bennem
újból és újból ott
kérdez a hiány: jó, jó, itt
a Mester, de hol van Margarita?
– Boda István –

Címkék: , , , , ,







hirdet�s