„A modellünk egy komplex rendszer”

Akt.:
Köteles László
Köteles László - © Fotó: Kozma István
Komlóska – Beszélgetés Köteles Lászlóval, Komlóska polgármesterével.

Komlóska, a hegyaljai község egy zsáktelepülés, oda az látogat el, aki ott él, vagy ténylegesen oda akar eljutni. Komlóskára nem lehet csak úgy betévedni, ezért az lenne a leginkább hihető, ha egy-két emberrel találkoznánk a település utcáin. Az óvoda udvarán azonban rengeteg kisiskolással találkozunk, akik nem csupán egy kirándulásra érkeztek, hanem az erdei iskolában egy egész hetet töltenek el Komlóskán.

Az erdei iskolai programok, táborok is részei annak, amit úgy emlegetnek a helyiek, a komlóskai modell?

Köteles László: Természetesen. A komlóskai modell egy komplex rendszer, amelynek az elemei egymásra épülnek, egymáshoz kapcsolódnak. Az önfenntartó falutól egészen a helyi termékek elkészítéséig, azok bemutatásáig. Az erdei iskola olyan programcsomagokat kínál, amelyek elérik azt, hogy az idelátogató gyerekek egy pillanatig se unatkozzanak, még akkor sem, ha egy egész hetet töltenek el nálunk.

Komlóska legelőször akkor hallatott magáról, amikor élére állt az úgynevezett kisposta­mozgalomnak, amely azt célozta meg, hogy az eredeti szándékkal ellentétben valamennyi olyan településen legyen állandó postahivatal, ahol azt az ott élők igénylik.

Köteles László: 1990-ben, amikor visszakaptuk az önrendelkezés jogát, akkor lett saját irányításunk, önálló költségvetésünk, a kezünkbe vehettük a sorsunkat, nem mások döntöttek rólunk a fejünk fölött. Voltak nehéz, szinte keserves időszakaink. Ilyen volt a kispostamozgalom, amelyet mi indítottunk el. Hosszú, szívós harc volt ez a Magyar Postával, de sikerült elérnünk, hogy a mobilposta mellett legyen saját postahivatalunk.

21 évesen lett a település polgármestere. Azóta a hatodik ciklusát tölti településvezetőként.

Köteles László: Zemplénben születtem, itt nevelkedtem, és családommal a mai napig Komlóskán élek. 1994-ben 21 évesen az ország legfiatalabb polgármestereként elindultam azon az úton, amelyen a nehéz sorsú zempléni emberek, a komlóskaiak, a felszámolásra ítélt kisfalu lakóinak életjobbítását vállaltam fel. Gyermekként sok szegény embert láttam magam körül. Akkor még nem értettem, hogy miért van ez így, de nagyon fájt, hogy reménytelen itt az élet. A rendszerváltás időszakát középiskolásként éltem meg, a tanórákon gyakran a gyorsan változó eseményeket figyeltük. 1994-ben két lehetőségem volt. Vagy bedőlök a korábbi propagandának, hogy „itt nincs semmi, itt nem lehet élni, innen el kell menni”, vagy a családom és a barátaim példáját követem, akik mégis itt éltek, és a sok nehézség ellenére békességben, boldogságban, egymást segítve munkálkodtak boldogulásukért. Azóta eltelt több mint két évtized, és ez idő alatt Komlóska a falumegújítás magyar bajnoka lett, Európa egyik legsikeresebb települése, a Falumegújítás európai díjazottja. Amikor Magyarországon ezer falu rohan a kihalás felé, Európában és a világban pedig sok ezer falu néptelenedik el, Komlóska egy olyan minta lett, ami példaképe minden embernek. Mi hoztuk létre az első falusi bölcsődét, itt működik az ország legkisebb iskolája, összesen 8 gyerekkel. Gyerekeink legkisebb kortól megismerik ruszin hagyományainkat, szokásainkat, ápolják kultúránkat. Az iskolások a versenyeken a legjobbak között szerepelnek. Van postánk, papunk, házi szociális gondozórendszerünk, falugondnoki szolgálatunk, minden intézményünk, amire szükség van egy kis faluban. Gazdag a közösségi életünk, erős a hitélet. Számtalan nevezetessége van a falunak, már egy jó ideje adóparadicsom vagyunk. Sok cég telepedett le nálunk, éveken keresztül nem volt nálunk munkanélküli. Komlóska a turisták paradicsoma is a több mint száz vonzerejével és a körülölelő Zemplén felbecsülhetetlen értékeivel, mint például a Tokaji borvidék, a zempléni várak, kastélyok. De a térség legnagyobb kincsei a melegszívű zempléni emberek.

Komlóska már régóta nem csak önmagáért küzd. Számos regionális és országos összefogást is szervez. Létrehoztuk a Zempléni Helyi Termék márkát, melynek fő feladata a térségben termelt termékek összefogása és piacra juttatása. Több alkalommal is szerveztünk az országot átívelő zarándoklatokat és újraélesztettük a Nagy Magyar Engesztelést is, melyhez a világ minden részéről csatlakoznak.

Köteles László: 1994-től mégis minden nehezebb. Sokat ígérő politikusaink leginkább csak a megszorításokat hajtottak végre, folyamatosan elvonva bevételeinket. Kezdődött a Bokros-csomaggal, amikor a személyi jövedelemadó jelentős részét elvették. 2014-re ebből az adónemből már egyáltalán nem kapnak a településeink. Minden kormány igyekezett a helyi közösségektől újabb és újabb forrásokat elvenni. A szocialista kormányunk adósságba kényszerítette nemcsak a lakosságot, de az önkormányzatokat is. Elmaradtak az alapvető infrastrukturális fejlesztések. Az útjaink lassan járhatatlanok. A komlóskai modell mégis él, létezik, működik és reményt ad az embereknek, hogy akár lehetne ilyen az élet náluk is.

Hiába egy sikeres modell, ha nincs a településen vagy a környékén olyan munkalehetőség, ami itt tartja a régióban élőket.

Köteles László: A rendszerváltozás óta várjuk, hogy jönnek a beruházók és majd munkahelyeket teremtenek, jönnek a fejlesztések, amik a közjót szolgálják, és vártuk, hogy majd valaki helyettünk jobbá teszi életünket. Bíztunk a messziről jött emberekben, akiket milliós fizetéssel idedelegáltak, hogy fejlesztési elképzeléseinket koordinálják. De mégsem jutottunk előrébb. Sőt, nagyon is lemaradtunk. Meg kell értenünk, hogy csak önmagunkra számíthatunk. Kutattam az okokat, vajon miért van az, hogy vannak olyan régiók, amelyek nem képesek a felemelkedésre. Ahogy haladtam vissza az időben, azt találtam, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű régiói már az előző rendszerben, a nyolcvanas években is a leszakadók közé tartoztak, azaz közel négy évtized alatt semmi változás nem történt. Arra jutottam, ez a folyamat, a leszakadás kezdete 1950-re vezethető vissza, amikor átalakították a megyerendszert. Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1950 előtt még Borsod-Gömör, Abaúj-Torna és Zemplén vármegyékből állt. A megyerendezés során vonták össze őket, és ahogy lenni szokott, a fejlesztési források megérkeztek azután is a megyébe, de a megyeközpont és a nagyvárosok szépen fel is élték azokat, hiszen fejlesztésekre ott is szükség volt, a peremrégiókba pedig alig jutott valami ezekből a pénzekből. Ez a gyakorlat tart a mai napig. Az elmúlt 24 évben szerzett tapasztalataim révén már látom a folyamatok hátterét. A térség legnagyobb problémája, hogy Hegyalja kapujától keletre semmiféle érdemi gazdasági fejlődés nem történt, ami volt, azt is megszüntették, lásd a Szerencsi Cukorgyár bezárását. Akkor indulhat Zemplén és Abaúj újra fejlődésnek, ha visszaállítjuk a régi megyerendszert, és a történelmi megyék visszakapják önállóságukat. Nem volt még egy politikai erő sem eddig, amelyik ezt fel merte volna vállalni. A komlóskai modellt azért tartom sikeresnek, mert településérdekben gondolkozunk. Településérdek esetében nem létezik jobb- vagy baloldal. Mindkét oldalon találhatóak remek emberek és hitvány emberek. Mi nem politikai oldalakban, hanem településben gondolkozunk. Csakis ez jelentheti a sikert. És az, ha sikerül a régió megtartó erejét növelni. A közeljövőben Komlóska határában az öko-ipariparkban első körben 500 új munkahelyet fogunk teremteni, ami hamarosan több ezer új munkahelyet generál majd. Nem titkolt szándékunk nem csupán itt tartani, de idecsábítani a fiatalokat. Olyan tisztességes bért akarunk adni, amelynek birtokában eszük ágában sem lesz elhagyni az országot, a régiót.

– Bánhegyi Gábor –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdet�s