A miskolciak utálják leginkább a saját munkájukat egész Európában

Akt.:
Illusztráció - Az unalom és a felfokozott idegállapotot okozó munkahelyi helyzetek miatt is megutálhatja az állását az ember
Illusztráció - Az unalom és a felfokozott idegállapotot okozó munkahelyi helyzetek miatt is megutálhatja az állását az ember
Miskolc – Nyolcvanhárom európai nagyváros dolgozói közül a miskolciak a legelégedetlenebbek az állásukkal.

Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat felmérése szerint a görögök sem túl lelkesek, Athén követi a borsodi megyeszékhelyet a listán, melyen a budapestiek is a sereghajtók közé tartoznak.

Vajon mi az elégedetlenség legfőbb oka? Miskolci alkalmazottakat kérdeztünk, akik elsősorban nem az alacsony béreket, hanem a negatív légkört, a szakmai fejlődés és erkölcsi megbecsülés hiányát említették.

„Nem vesznek emberszámba”

László biztonsági őrként 24 órás szolgálatokat húz le az egyik miskolci nagyáruházban, úgy érzi, semmibe sem veszik, pályát akar váltani.

„Eredetileg testőrképzésben vettem részt, mikor még volt némi értelme ennek az egésznek, de a szakma felhígult, a megbízóink pedig rabszolgatartók, nem vesznek emberszámba minket. A munkaköri leírásomon túl még legalább öt–hat olyan tevékenységet végzek, amihez semmi közöm. Összeseprem a faleveleket, havat lapátolok, karácsonyfát díszítek, raktárt töltök fel, takarítok, útba igazítom a vevőket, elcsípem a tolvajokat…”

Gyula kétlaki, itthon taxizik, Svájcban vállalati sofőr.

„Pár hónapja jöttem haza, de már vágyom vissza. Itt széteszi az embert az ideg, ott nyugalom van. Ott nem húzzák az igát napi 10–12 órában. Délután négykor a munkaidő tényleg véget ér, nagy ritkán becsúszik 1-2 esti túlóra, de ilyenkor pihenőnapot kapunk, vagy elég másnap délben kezdeni. Nem hajtják túl az embert, ez az egészségesebb életmód.”

Norbert a különböző pótlékokkal együtt közel háromszázezer forintot keres az egyik borsodi gyár részlegvezetőjeként.

„Évekig dolgoztam anyagi okok miatt külföldön, de alig vártam, hogy hazai lehetőséget leljek. Most kényelmesen megélek a fizetésemből, és látok magam előtt fejlődési pályát is. A sormunkásokat viszont nem irigylem” – mondja.

Koncentrációs tábor

Az összeszerelő üzemek futószalagjai mellett álló dolgozók könnyen befásulhatnak, mert tevékenységük nem szabadít fel túl sok kreatív energiát. „Utálom a munkámat, a gyár a koncentrációs táborokhoz hasonlítható hely, alig várom, hogy kiszabaduljak ebből az unalmas, monoton, lelketlen közegből, még mielőtt robottá változok” – fogalmazott Attila.

Mit tehet az ember, ha utálja azt, amiből él, de nem lát kedvezőbb alternatívát maga körül? Erről és a kiégésről kérdeztük Szendi Gábor klinikai szakpszichológust, aki szerint mindenkinek meg kell vívni a saját szabadságharcát!

„Az elégedettséget meghatározza, hogy az ember mennyire van a helyén, kifejezi-e őt a munkája, az önmegvalósítás felől nézve, van-e köze ahhoz, amit csinál. Az is fontos, mennyi ideje jut pihenésre, regenerálódásra, és az is, hogy beleszólhat-e feladataiba, de a munkahelyi légkör is mérvadó. Néhányan már felismerték, az egyén lelkiállapota kihat a cég sikereire is, de sok még az olyan merev vállalat, amelyik figyelmen kívül hagyja az emberi tényezőket, ettől az alkalmazottak rabszolgának érezhetik magukat. A kiégést jelezheti az érdektelenség, ha az ember rémálomként éli meg, ha újra jön a hétfő és menni kell dolgozni. Fásulttá válik, ez kihat a teljesítményre is, ilyenkor már csak alibiből csinálgatja a teendőit, épp csak annyira, amennyire muszáj” – magyarázza a szakember.

Szendi Gábor azt javasolja, hogyha beszorultunk a nehéz helyzetbe, rossz munkahelyre, képezzük tovább magunkat, ne törődjünk bele méltatlan szerepekbe és találjunk olyan elfoglaltságot, hobbit, ami tartja bennünk a lelket.

Juhári Andrea


A munkaerőt mindenkor motiválni kell

A HR-szakember szerint a jó vezető idilli, harmonikus munkahelyi légkört teremt maga körül. Figyel az alkalmazottakra, mindenkit a személyiségének megfelelő módon motivál. Ha valakit a karrierépítés vonz, akkor lehetőséget kell biztosítani az előrelépésre, ha valakit a szakmai fejlődés, akkor olyan jellegű feladatok elé kell állítani és támogatni a továbbképzését, a végrehajtó alkatokból pedig nem kellene mindenáron kipréselni a saját ötleteket, ők tiszta, érthető utasításokat várnak – sorolja Balogh Annamária HR-szakember, aki szerint Miskolcon a munkahelyek semmivel sem rosszabbak, mint bármelyik más nagyvárosban.

„Bizonyos ágazatokban, a turizmusban, idegenforgalomban, szállodaiparban idénymunkák területén érzékelhető elvándorlás. A kötődéssel nem bíró fiatal, mobilis munkavállalók, akár 30–40 ezer forinttal magasabb jövedelemért is képesek több száz kilométerre költözni. Ők akkor fognak megállapodni, ha majd családjuk lesz. A munkahelyi légkör viszont nem pénz, hanem szemlélet kérdése. A jó vezető figyel az alkalmazottakra, emberszámba veszi őket és mindenkit egyénileg a saját személyiségének megfelelően motivál…”