„A mese csak a mese keretein belül értelmes”

Akt.:
Szabó Attila
Szabó Attila - © Fotó: Kozma István
Miskolc – Ha realista színezetet kap, a történet szertefoszlik – mondja Szabó Attila, A fából faragott királyfi rendezője.

Formai újítással élő előadást szeretne – ezzel keresett meg Kesselyák Gergely fesztiváligazgató – mondja A fából faragott királyfi előadás rendezésére felkért Szabó Attila, a miskolci Csodamalom Bábszínház igazgatója. A szombati bemutató előtt beszélgettünk.

Teremtő, teremtmény

– A legősibb mítoszaink egyike az alkotó és az általa létrehozott mű viszonya – miként válik függetlenné a teremtmény és kezd olyan önálló létezésbe, amelyet a teremtője már nem tud irányítani. Számos irodalmi feldolgozást ismerünk erre a témára, és elmondható, hogy A fából faragott királyfi meséjét író Balázs Béla is úgy értelmezte a saját művét, mint egy teremtés-történetet, amelyben az alkotó (a királyfi) az alkotásának (a fából faragott királyfinak) az árnyékában marad. Ez a Bartók Béla mű is azok közé tartozik, amelyeket bábszínházi eszközökkel lehet tolmácsolni, ha hűek akarunk maradni a darab szellemiségéhez. Az ilyen történetek egyébként a bábszínház ars poeticájának is tekinthetőek – közelít a mű tartalmi oldala felől Szabó Attila. Hozzáteszi: mégsem klasszikus bábszínházi előadás született.

Gólem a színen

– Klasszikus bábszínházi előadásra szólt a felkérés, de ahogyan elmélyedtem a zenében, egyre biztosabban éreztem, hogy bábokkal előadva A fából faragott királyfit, „színház a színházban” helyzet keletkezne. Ez nem vonzott. A mi előadásunkban egyetlen báb jelenik meg – maga a fából faragott királyfi. Ez jó eszköz arra is, hogy a teremtmény különállóságát, és az emberről való leválasztottságát hangsúlyozhassuk. A táncjátékokban általában azt a megoldást választják, hogy fajelmezben küldik a színpadra a táncost, aki szögletes mozdulatokkal érzékelteti a fabábu mivoltát: az ember úgy tesz, mintha fa lenne. Ez szerintem nem alkalmas arra, hogy elemi erővel hasson. Mások nyomán ezért én is úgy gondoltam: jelenjen meg a hús-vér emberek között egyetlen bábú, legyen gólem. A kollektív szereplők mozgatják: ők keltik életre, ők kísérik, amíg működik a varázslat, és ők hagyják magára, látványosan, és így változik vissza valóban élettelen fadarabbá, a színpadon felejtett kellékké. Ez már a bábszínházi konvenció, ezt már el tudom fogadni.

Árnyak és mozdulatok

Formai újításokkal, műfaji elemek házasításával is él az előadás.
– A bábszínház olyan ősi eszközeit is használom mint az árnyjáték. A táncjáték megmaradt táncjátéknak. Az előadás követi a librettó és Bartók Béla zenéjének történetvezetését. Van, ahol arra törekedtem, hogy egy-egy jeleneten belül finomítsak, több konkrétummal éljek – a tiszta baletti formában pantomim elemeket is használunk. Ez akár szentségtörésnek is tűnhet, hiszen külön műfaj, de a mese bizonyos elemeinek a megértésében nagyon sokat segít – mondja Szabó Attila.

Mese, nagyzenekarral

– A felkérés része volt, hogy nagyzenekarral, meseszerűen adjuk elő ezt a művet, hiszen családi színházi előadásként is bemutatjuk. Mint minden bábszínházi előadás, ez is rétegzett – Szabó Attila azt is kifejti: hogyan érti ezt. – Van egy mindenki által felfogható alaptörténete: a mese. A személyes és a színházi nézői tapasztalat enged beljebb és mélyebbre a megértésben. Ezek átjárható rétegek, így mindenki megtalálhatja a maga számára fontos mondanivalót – hogy az elcsépelt, de igaz mondást használjam – 0-tól 99 éves korig. A mese és a bábszínház valamikor a felnőtteknek szólt. Ezt olyan produkciók is igazolják, mint a Budapest Bábszínház híres előadása, A fából faragott királyfi. Az ő jelmondatuk egyébként ez: a bábszínház nem korosztály, hanem műfaj.

Pokoljárás

Olyan történet ez egyébként, ami képes kiszabadítani a bábszínházat a gyermeki státuszából? Könnyű elmesélni? – vetettük fel. Szabó Attila:
– A mese olyan alaptörténetek továbbadására alkalmas, amelyeket más formában nem lehet továbbadni. Balázs Béla mondja: a Trisztán és Izolda történetét is csak a mese struktúráján belül tudjuk értelmezni – csak a mese keretein belül értelmes. Ha realista színezetet kap, a történet, mint olyan szertefoszlik. A fából faragott királyfival is ez a helyzet – a mese világképén belül képes csak közölni azt az alapvető igazságot, hogy a kapcsolatért meg kell harcolni. Le kell küzdeni a tragikus bűnt, hogy a királyfi azt hiszi, pusztán a királyfi mivoltával, a hatalom külsőségeivel megszerezheti a királylányt. Pokoljárás kell hozzá, hogy megszerezze, hogy méltó legyen erre a kapcsolatra. A királylány pedig, aki gőgös, és eltaszítja magától az őszintén közeledő férfit, áldozatává válik a talmi csillogásnak. Szembesülnie kell vele, hogy a gőg bűnébe esett, a bűnhődés útját is végig kell járnia. A mi világunkban, amikor mindenféle emberi kapcsolatból hiányzik a megszenvedettség, ez fontos üzenet.
– Bujdos Attila –

Szabó Attila az előadókról:

– Ennek az előadásnak az a nagy erénye, hogy 14–20 éves fiatalok adják elő. Őszinteség, tisztaság és fegyelem jellemzi az alkotói magatartásukat. Beszippantja őket a történet, olyan organikus művet képesek létrehozni, olyan módon tudnak együtt lélegezni a zenével, hogy az embert lenyűgözi. Profi táncosok a formai és a szakmai tudással esztétikájában rengeteg pluszt adhattak volna az előadáshoz, de a zenével való teljes azonosulást, a zene szövetébe való teljes belesimulást, egy profi nem tudta volna ilyen magától értetődően.​








hirdetés