A mérleg (ny)elve

A közvélemény, miközben az egyik szavával elítéli (azért a pofátlanságnak is van határa; szokták mondogatni), a másikkal mindjárt fel is menti kis hazánk ügyeskedőit.
Petneházi Attila jegyzete.

Luxusvilla, csilivili terepjáró, motoros kisrepülő, helikopter, vagy legalább egy jobb pofájú vitorlázógép a mérleg egyik serpenyőjében, veszteségesen működő vállalkozás a hozzá tartozó „éhenhaláshoz sok, megélhetéshez kevés” típusú jövedelem a másikban; nincs az a mérleg, amelynek a két tányérja ilyen eltérő terhelésre egyensúlyba állna. Vagy mégis…?!

A közvélemény, miközben az egyik szavával elítéli (azért a pofátlanságnak is van határa; szokták mondogatni), a másikkal mindjárt fel is menti kis hazánk ügyeskedőit, hiszen nálunk még mindig az úri huncutság kategóriájába tartozik adót csalni, jövedelmet eltitkolni. Lehet-e csodálkozni azon, ha az egyszeri ember maga se tudja, hogy az arcátlanul gazdagodókról mit gondoljon, ha maga is hónapról hónapra a bérpapírján érzi: a legrosszabb üzlet ebben az országban minden vasat az asztalra tenni.

Persze, tudná ő is, hogy miként költségelje le azt a temérdek bevételt, csakhogy a mezei alkalmazott apanázsa az összes létező hatóság és hivatal előtt nyílt titok. Meg aztán vállalkozó se lehet mindenki…

Dicséretes az az elszántság, ahogy az adóhatóság a semmiből is várat építők nyomába ered, mégis azt gondolom, hogy az államot ez a fajta stratégia tévútra viszi. Hiába hirdetnek harcot például a feketegazdaság ellen, ha közben a közterheket csökkentő intézkedések helyett valójában adóemelést eredményező intézkedések születnek. Éppen ideje lenne, hogy a kormány nyáron bejelentett adócsökkentési elképzelései révén történjen valami, hiszen a jelenlegi közterhek mellett állam és polgára is csak fut a pénze után…

Petneházi Attila








hirdetés




hirdet�s