A vidéken élő családok ezzel mentek ki a földekre dolgozni, vagy látogattak el a nagyszülőkhöz a szomszédos településre. Mára azonban kevés maradt fenn ezekből a nagyszerű, hazai gyártású kétkerekűekből, de az újfehértóiSzilágyi Péter őrizget a műhelyében egyet, amelyet féltő gonddal újított fel.
|
A veteránozás
háttere |
| – A koros jármûvekhez történetek is kapcsolódnak, s így már nem csak puszta fémtömegrõl beszélünk, hanem a hozzá tartozó emberi sorsokról, azaz lelke van a motornak. Egy-egy motoros rendezvényen sokkal élvezetesebb ezeket hallgatni, mint azt, hogy ki, mibõl teremtette meg azt a két-három millió forintot, amibõl megvett egy a szalagról frissen legördült motort. Azonban a veteránozás lemondásokról és türelemrõl is szól. Türelem és elkötelezettség kell a felújításhoz, de mindezek mellé kell az ember mellé egy olyan társ, aki eltûri, sõt támogatja a párját a szenvedélye kiélésében – tette hozzá mosolyogva Péter. |
– Gyermek és fiatal koromban több Danuviát is láttam itt fehértón, és azokat úgy ülték meg a tulajdonosok, mintha ünnepre készülnének. Tiszta ruha, csizma és az akkori bukósisak az alumíniumból készült Kiskőrösi. Később az első nagy motorom is ez a típus volt, így a kötődés még erősebb lett. Ez a motor úgy került, hozzám, hogy egy közeli ismerősöm ajánlotta, vegyem meg a motorját.
Többen kérdezték miért pont Danuvia, mikor annak semmi értéke nincs. Nekem van. Nagyon nagy értéke van az én szememben ennek az utolsó csavarjáig hazai készítésű motornak. A fellelt állapota elég romos volt, és volt vele munkám bőven. A mechanikai részeket saját magam készítettem el a gépműhelyemben, de a festésben barátok segítségét kértem, akik készségesen álltak a dolgok elébe.
Igyekeztem teljes mértékben a gyári állapotot visszaállítani, hogy az 1964-es évjáratú 125-ös az eredeti szépségében maradjon fenn. Terveim között szerepel egy oldalkocsis Pannónia felújítása, de van még birtokomban néhány romos motorkerékpár amely, békésen vár sorára, hogy újjászülethessen. Viszont a Danuviát sosem fogom eladni, ugyanis az már nagyon a szívemhez nőtt – mondta el Péter.
– Kiss-Takács Béla –
A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .