A más nem rosszabb

A más nem rosszabb
Az énazonosság keresését az ember nagyon korán kezdi. Már a felsírás a jelenlét megmutatásának egyik eszköze. Később pedig egyre intenzívebben zajlik ez a folyamat.

Idős korban rezignáltan konstatálhatjuk, hogy nem sikerült igazán.

A Móricz Zsigmond Színház gyermekeknek szóló ősbemutatójában Vackor sorsa példázhatja a fenti gondolat igazságát. Kormos István költői szövegét feszhasználva az előadás létrehozó játékot találtak ki. Keretet, amelyben hol didaktikusan, hol szájbarágósan azt ismételgették a gyerekek, hogy nem baj, ha mások vagyunk.

A külünösség még nem tesz rosszá senkit. A jelenetek füzérét Szemenyei János zenéje tette elfogadhatóvá, de igazából hiányzik az előadásból az a karakteres megjelenítés, amellyel a gyerekközönség azonosulni tud. Márpedig a kedd délelőtti gyerekközönség is nagyon várta az élményt.

Szépen énekeltek

A színészekkel és a gyerekszereplőkkel sem volt semmi gond. A felnőttek eljátszották a rájuk osztott szerepeket, igyekeztek is hitelesíteni a csikorgó szöveget, a gyerekek pedig önmaguk voltak. Olykor határozottan, fegyelmezetten, magabiztosan, megbízhatóan. Szépen énekeltek, Szent-Ivány Kinga koreográfiáját is jól megoldották.

Horváth Patrícia rendezése abból a szempontból figyelemre méltó, hogy vállalkozott egy új gyerekdarab létrehozására, de sokkal több ötletre, Vackor karakterének árnyaltabb kidolgozására lenne ahhoz szükség, hogy a darab fontos üzenete hatásosan eljusson kicsikhez és nagyokhoz egyaránt.

– Nagy István Attila –








hirdet�s