A magyar nyilaktól reszketnek a világon

Bal oldalon: Hütter Attila
Bal oldalon: Hütter Attila
Egy alkalommal a Diósgyőri Várjátékokat látogatta meg Hütter Attila, és beleszeretett az ősi fegyverbe.

Ritka alkalom egy olyan szerény dadai polgárt bemutatni, mint Hütter Attila, aki miskolci születésű és évtizedekig Svájcban élt. Nyugdíjas korában döntött úgy, hogy ezt a szabolcsi települést választja otthonának.
Tarnai László: Mi vonzotta, mi ragadta meg ebben a faluban? Nem túl nagy a két lakóhely közötti kontraszt?
Hütter Attila:Amikor húsz év után úgy döntöttem, hogy hazajövök, tudtam, hogy nyugdíjasként nem kell munkalehetőséggel bajlódnom. Ránéztem Magyarország térképére, és Miskolchoz legközelebb a Tisza mentén kerestem letelepedési lehetőséget. Így lett Tiszadada az otthonom. A kontraszt nagy, de minden pozitívum a falu mellett szól.
T. L.: Azért utaltam az előzőekben a szerénységére, mert a falu lakosai sem tudtak ez ideig az Ön „hobbijáról”, amelyet a legmagasabb fokon űz. Itt az ideje, hogy felfedjem a rejtélyt! Hütter Attila személyében egy íjász világbajnok harmadik helyezettjét tisztelhetem.

Hogyan került kapcsolatba az íjászattal, és hogyan jutott el a dobogóig ebben a sportágban?
Hütter Attila:Mint említette, miskolci születésű vagyok, és a mai napig tartom a kapcsolatot a rokonokkal, barátokkal. Egy alkalommal – 2001-ben – a Diósgyőri Várjátékokat látogattam meg, és ott volt alkalmam ezt az ősi fegyvert kipróbálni.

Addig próbálgattam, míg megszerettem (úgy mint régen a lányokat). Végül is a szorgalmas kitartó gyakorlás juttatott a dobogóra.
T. L.: Igaz, hogy a naptára az ez évi versenyek időpontjaival már telve van?
Hütter Attila:Igen, így van, sőt a hétvégi versenyek esetenként fedik egymást, így választanom kell. A választást többnyire az dönti el, hogy melyik verseny színhelye esik közelebb Tiszadadához.
T. L.: Hol lesznek a versenyek: belföldön vagy külföldön?
Hütter Attila:Ez az a kérdés, amelyre csak a teljesség igénye nélkül válaszolhatok. Az ország legszebb helyein: védett természeti tájakon, versenyek megrendezésére alkalmas kempingekben.

A vadász-íjászat alaphangulatát a szép táj adja meg, csak utána jön az eredmény fontossága. A versenyeket rendező íjászklubok egymást igyekeznek felülmúlni a meghívott vendégek elismerésében. Ami a meghívásokat illeti, a világbajnokság eredménye és a német nyelvtudásom igen jó szolgálatot tett.

Az osztrák, német és a svájci sporttársak igen szaporázzák a meghívásokat. Azt gondolom, egy világbajnoki dobogóst csábító feladat legyőzni. Nagyon nyomós érvem van a kihívásokat elhárítani, ugyanis szerencsémre tudom, hogy milyen anyagi vonzata van például egy rövid svájci tartózkodásnak. Sajnos, az a tapasztalatom, hogy az íjászat nem igazán érdekli a szponzorokat, de még a magyar közszolgálati televízió sportrovata sem adott hírt arról, hogy Magyarországon rendezték meg a Vadász Íjász Világbajnokságot.

Pedig számos kategóriában lettek a magyarok dobogósok. Kezd ismét külföldön divatba jönni a régmúlt máig sem feledett mondása, mely szerint „a magyarok nyilaitól ments meg Uram minket„. Egyébként kicsi falumban hamarosan klubot szeretnénk indítani a Tiszadadáért Egyesülettel közösen, ahol a legifjabbak ismerkedhetnek meg e sportág szépségeivel.
– Tarnai László –








hirdet�s