Helyi közélet

2009.09.14. 13:03

Miskolci CineFest: Rendszerváltás a Fekete Dobozban

<p>Miskolc - Elbert M&#225;rta elhozta a Fekete Doboz<br /> filmjeit a Miskolcon zajl&#243; CineFest<br /> Fesztiv&#225;lra.</p>

Azon a kerekasztal–beszélgetésen

mutatta be, mely a rendszerváltás

és a keletnémet menekültek

előtti határnyitás 20.

évfordulójára emlékezett. A

Fekete Doboz nevű független

videofilm–készítő műhely

alkotói, melynek Elbert

Márta is alapító tagja,

1988 és 1990 között csaknem

ezerórányi anyagot forgattak a

szocialista rendszerek bukásáról,

1990 után pedig számos dokumentumfilmet

készítettek a

munkanélküliségről, a

hajléktalanok helyzetéről, az

etnikai konfliktusokról, az

egészségileg és mentálisan

károsodottak, egyszóval: a

hátrányos helyzetűek

gondjairól.

ÉM: Miért döntöttek

úgy a ’80–as évek

végén, hogy megörökítik

az akkori politikai eseményeket,

társadalmi változásokat?

Elbert Márta: Tulajdonképpen a

múltunkból következett.

Ötünk közül, akik a Fekete

Dobozt alapítottuk, négyen a

filmgyárból ismertük egymást.

Ezenkívül mindannyian a demokratikus

ellenzékhez kötődtünk, és

mivel megvolt a filmgyári, szakmabeli

hátterünk, és megvolt a politikai

múltunk, egyenes út vezetett ahhoz, hogy

a kettőt ötvözzük..

ÉM: Hogy tudtak minden fontosabb

eseményen ott lenni?

Elbert Márta: Megbíztak

bennünk azok az emberek, akik az alternatív

mozgalmak, politikai manifesztációk vagy

a Bős–Nagymarosi tüntetést

(tulajdonképpen ezzel kezdődött az

egész) szervezői voltak. Tudták,

hogy ezek az anyagok, melyeket mi

készítünk, jó helyre

kerülnek, és nem rögtön a

Belügyminisztériumban landolnak.

Megemlíteném például az

Ellenzéki Kerekasztal

tárgyalásait, melyek ’89

márciusában kezdődtek. Mi voltunk az

egyetlenek, akiket beengedtek ezekre a

tárgyalásokra, és ezt nagyon nagy

dolognak tartom. Sőt Kónya

Imre, aki akkor az EKA üléseit

vezette, felkért bennünket, hogy

rögzítsük ezeket az

üléseket. Azért minket, mert

nekünk ’88–ban már volt

múltunk a videós

dokumentáció terén.

ÉM: Milyen az

érdeklődés a

rendszerváltást bemutató filmek

iránt?

Elbert Márta: Most, a

határnyitás 20. évfordulója

miatt borzasztóan erős az

érdeklődés belföldön

és külföldön egyaránt. De

egyébként, ha vége lesz a kerek

évfordulónak, ismét keveseket fog

érdekelni. Több magyar

televízió vetített sorozatot a

rendszerváltozás éveiről, de

úgy vélem, ez most egy reneszánsz,

ami aztán elhal. Pedig nagyon sok

kollégám gyönyörűen

dolgozta fel a korszakot, és azt kell mondjam,

hogy abszolút nem érdekel senkit.

ÉM: Ma is lehet hasonlóan

izgalmas dokumentumfilmeket készíteni,

mint 20 évvel ezelőtt?

Elbert Márta: Feltétlen. Minden

politikai történés

dokumentálásra érdemes. Mert

így lesz meg az utókornak. Kezdetekben

csak néhány filmes tartotta ezt

fontosnak, de ma már rengetegen. Mindig

halálizgalmas a jelen, amikor az

múlttá válik. Engem igazán

nem is a politika, hanem a társadalmi

mozgások érdekelnek.

Például én 20 éve voltam

itt utoljára Miskolcon, és

egészen el vagyok ragadtatva, hogy milyen

jó tereket képeztek azóta. Itt nem

volt semmi. Lepattant házak, és

bezárt kapuk. Na most ez, ha meglenne, hogy hogy

nézett ki ez a tér például,

ahol most ülünk, 20 vagy 30 évvel

ezelőtt, akkor az engem halálosan izgatna.

És az még jobban izgatna, hogy hogy

éltek az emberek 20–30 évvel

ezelőtt azokon a tereken, és hogy

élnek most.

ÉM: Beteljesült–e mindaz,

amiért tulajdonképpen a

rendszerváltozás

megtörtént?

Elbert Márta: Persze, hogy nem, de

tulajdonképpen egy illúzió nem

teljesedett be. Hisz a rendszerváltás

illúzió volt. A mi időnkben

például úgy gondoltuk, hogy a

kapitalista országokban kolbászból

van a kerítés, ott minden

nagyszerűen működik, tehát az

maga a csoda. Persze azt sulykolták

belénk, hogy a szocializmus a legjobb, a

kapitalizmus pedig rothad. És amikor az ember

kijutott nyugatra, valóban látott egy

gyönyörű felszínt, de amikor

tudott egy nyelvet, és elolvasta a helyi

napilapokat, akkor látta, hogy ott is

súlyos gondok vannak. A mi

szabadságkergetésünk, ami

tulajdonképpen

illúziókeltés volt, nem is

jöhetett létre. Mert ha

létrejött volna, akkor nem is a

társadalomban élnénk, hanem a

mennyben...

- Hegyi Erika -


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában