A lélek birodalmát is a vászonra viszi

Sulyóczki Rita az egyik alkotásával
Sulyóczki Rita az egyik alkotásával - © Fotó: Juhári Andrea
Tokaj – Meditáció hatására hirtelen kezdett el festeni a gyesen lévő tokaji anyuka.

Már az egész térségen végigsöpört a szájról-szájra szálló hír, miszerint különös átváltozáson ment át ­Sulyóczki Rita.

A harmincas éveit taposó fiatalasszony korábban pont olyan volt, mint bárki, nem pletykáltak róla, nem súgtak össze a háta mögött az emberek, nem vágyott hírnévre, a gyesen lévő anyukák hétköznapi életét élte, majd jött a hatalmas fordulat.

Szűkebb környezete is meglepődött, mikor látszólag minden előzmény nélkül más ember lett.

Elkezdett festeni, ráadásul annyira termékenynek bizonyult, hogy egymás után ontotta a szebbnél szebb képeket, melyek közül rengetegeget elajándékozott családtagjainak és barátainak.

Már a szülei italkereskedésének falát is beborítják a hatalmas napraforgók és a vörös pipacsok.

Alkotói rohamok

– Imádja a lányom a pipacsot, még a kávéscsészék oldalát is kipingálta. Rengeteget dolgozik, nézzenek csak szét, már nem tudjuk hová tenni a képeket – hangsúlyozta az édesanyja. Valóban az üzletnek minden falát beborítják Rita munkái. Értékesíteni még nem szeretné műveit, azt is hatalmas megtiszteltetésnek tartja, hogy egyre több helyen kiállítják ezeket a darabokat.

Volt már tárlata a Paulay Ede Színházban, több kávéházban és most az egyik fővárosi pub is bejelentkezett nála.

Ám képtelen pénzért, megrendelésre dolgozni, viszont, ha rátörnek az alkotói rohamok, olyankor spontán lendületben megfest naponta akár két képet is.

Saját stílusát keresi

– Realisztikus szemlélet határozta meg eddig az életemet. Kereskedelemben, a kiadás és a bevétel világában egyensúlyoztam, nem sokat foglalkoztam a művészettel, kedvenc festőm és irányzatom sem volt soha – idézte fel korábbi énjét Rita, majd hozzátette, gyermekkorában imádott ugyan rajzolni, ám mióta kijárta a középiskolát, nem alkotott semmi említésre méltót.

– Hirtelen egyik pillanatról a másikra történt a változás. Akkoriban kezdtem meditálni, sokat foglalkoztam a lélek dolgaival, spirituálisan már beindult nálam az útkeresés időszaka, ám a valóság szintjén ez akkor realizálódott, mikor teljesen ösztönösen bementem a közeli nagyváros művészellátó üzletébe és megvettem a kelléket. Ez a két évvel ezelőtti, pár perces jelenet teljesen új korszak kezdete volt, azóta sok száz képet festettem, általában akrillal dolgozom vászonra és farostlemezre. Sokáig másokat másoltam, vagy kész témákat vettem át, melyekre a világhálón bukkantam, nagy hatást gyakoroltak rám az impresszionisták, ám most már vágyom a saját „hangomra”, szeretném végre önmagam kifejezni a képeimmel, most engedem el a mankókat, most léptem abba a szakaszba, hogy nem bámulom mások műveit, hanem végre intuitív módon születnek az enyéim – avatott be minket. Rita, azt is eltökélte, egészen addig nem értékesíti munkáit, míg meg nem teremti saját stílusát.

– Portrékat nem szeretek készíteni, nem vágyom modellekkel való közös munkára, inkább belülről dolgozom és a lélek birodalmát viszem vászonra – magyarázta a fiatal alkotó, akinek képeit csütörtöktől a bodrogkeresztúri faluházban is láthatják az érdeklődők.

JA