A legstresszesebb állások

Stressz
Stressz
Turku – Az egészségügyben dolgozók, a tanárok, a szociális gondozók, az ügyfélszolgálati munkatársak, a vendéglátósok, a rendőrök, a szakértői szinteken dolgozó menedzserek, a közszolgák – ez a stresszes foglalkozások rangsora.

A finn Turkui Egyetem elemzése szerint a munkával járó rossz fizikai körülmények, a túl sok munka, az idő szorítása, a munkaszerep egyértelműségének hiánya és a főnök terrorja, a kollégákkal való rossz viszony a legfőbb stresszforrás egy munkahelyen. Ám a szervezeti atmoszféra, a döntéshozatalba való alacsony szintű beleszólás, az állással kapcsolatos bizonytalanság, az előrelépési lehetőség hiánya szintén frusztráló, idegesítő, kimerítő hatással van ránk.

Stresszes munkavállalók
egészségügyi dolgozók, szociális munka, tanári állások, szociális gondozók, ügyfélszolgálati munkatársak, vendéglátóiparban tevékenykedők, rendőrök, szakértői szinteken dolgozó menedzserek, közszolgák, titkárnők/asszisztensek, könyvelők, tűzoltók, fogorvosok, rendőri felső vezetők, tanársegédek,
Érdekesség, hogy a pénzügyi elemzők és a versenyszektor ügyvezetői, illetve általában az első számú vezetői viszont nem érzik úgy, hogy megterhelő stresszel járna együtt a napi munkájuk.

A huszonhat foglalkozáson belül több mint ezer munkavállalót vizsgáló elemzés igyekezett kutatni, hogy az egyes szakmákban milyen kihatással van a munkahely a magánéletre, milyen mértékű a munkával való elégedettség.

A különböző foglalkozásoknak mások és mások az alapvető stresszorai: például az erőszaktól való fenyegetettség, a munkahelyi döntésekkel kapcsolatos kontroll hiánya vagy a hosszú munkanapok. Mindemellett az ugyanazon foglalkozást űzők különböző mértékben tapasztalják a stresszt, hiszen különböző személyiségűek, másmilyen támogatási mechanizmusok veszik körül őket. Emiatt lehetetlen azt mondani, hogy egy adott foglalkozást űzők ugyanakkora stresszhatásnak lennének kitéve – állapítja meg a kutatás.


Az egyetem elemzői arra jutottak, azokban a foglalkozásokban van nagyfokú stressz, fizikai és mentális egészségromlás, esetenként kiégési veszély, ahol az érzelmi kimerülés szinte elkerülhetetlen.

Az érzelmekre alapuló munka leírása a következő jegyeket tartalmazza: olyan munkákra jellemző, ahol fizikailag is vagy csak a beszéd révén kerülünk kapcsolatba az ügyfelekkel, az ilyen munkákban az érzelmek szerepe arra szolgál, hogy befolyásoljuk mások attitűdjét vagy viselkedését, valamint az érzelmi megnyilvánulásoknak meg kell felelni bizonyos előírásoknak. Az érzelmi disszonanciát akkor tapasztalhatják meg az alkalmazottak, ha olyan érzelmeket kell kimutatniuk, amit a valóságban nem éreznek. Mindez a képmutatás érzéséhez vezethet, és végső soron gyengébb önértékeléshez, akár depresszióhoz is.

A kutatás rávilágít: az érzelmi disszonancia, valamint a munkával való megelégedettség negatívan korrelál. Azokban a foglalkozásokban ahol nagyobb valószínűséggel jelennek meg az érzelmek, gyorsabban lesznek a stressz áldozatai a dolgozók, mint azoknál, akiknek a munkájuk során nem jelenik meg az érzelmek kimutatása.

A betegellátásban dolgozók (ápolók, szociális munkások), a call centerek szakemberei nagyobb valószínűséggel tapasztalják az érzelmi kimerültséget, mivel kénytelenek intenzív érzéseket kimutatni a munkájuk során. Más stresszorok hatása szintén nyilvánvaló sok foglalkozási ágban. Például az erőszaktól való fenyegetettség (szociális munkások, rendőrök), a munkával kapcsolatos kontroll hiánya (call centerek) vagy a túlzott munkavégzés (menedzserek) – írja a világgazdaság.hu.

Kapcsolódó anyagok:

  • A férfiaknak jót tesz a házasság
  • A férfiak korábban halnak
  • A stressz fokozza a gutaütés esélyét







  • hirdet�s