A “legmagyarabb” műfaj

A magyar operett napja: október 24. – Lehár Ferenc és Kálmán Imre halálának dátuma. Halasi Imrét, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját kérdeztük ez alkalomból.

Azt szokták mondani, ez a legmagyarabb műfaj. Amelyik a leginkább alkalmas arra, hogy a magyar színjátszásra jellemző erényeket kiteljesítse. Temperamentum, dinamizmus, a mesemondásra, lírai megfogalmazásra való készségek ezek. Halasi Imre mondatai ezek: a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját a jeles ünnep apropóján kértük a műfaj gyors áttekintésére.

Francia, osztrák eredet

Néhány éve létezik a magyar operett napja; az ősz közepi dátum apropója, hogy Kálmán Imre és Lehár Ferenc, a műfaj e két nagyságának halála évfordulója ugyanakkorra esik (a hónap, nap azonos, az évszámok eltérőek: 1953, illetve 1948). Mellettük felemlegethető többek neve, akik ugyan nem világhírűek – Jacobi Viktor, Ábrahám Pál és mások -, de itthon feledhetetlen dallamok szerzőiként emlékszik rájuk a zenekedvelő közönség. Mindazonáltal az operett történelmileg nem tekinthető „magyar„ műfajnak: eredendően Franciaországból, Offenbach zenei világából ered, később az osztrák komponistáknál teljesedett ki. Mégis, mint Halasi Imre emlékeztet, sokan tartják úgy világszerte, hogy az operett magyar művészek előadásában a legjobb. És feltétlenül élőben: (fél)playbackben ha meg is kísérelnek olykor operettet játszani valahol, az szinte mindig biztos kudarc.

– A vita mára talán lezárult – utal a szakember műfaj történetét hosszú időn át kísérő polémiára, amely az operett értékét lett volna hivatott behatárolni -, remélem, a kritikus szakmai is túl van rajta. Ez egyfajta arisztokratikus hozzáállás volt, miszerint a könnyű műfaj eleve nem alkalmas rá, hogy komoly mondanivalót hordozzon. Ez tévedés.

BAL








hirdet�s