A legjobbat szeretnék a betegeknek, de kell a segítség Miskolcon

A legjobbat szeretnék a betegeknek, de kell a segítség Miskolcon
Miskolc – Jótékonysági estet rendeznek a leukémiás és daganatos beteg gyermekekért.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház gyermek hematológiai és csontvelő transzplantációs osztály.

Az esten színvonalas műsorral várjuk a segítőket, a jó érzésű embereket.

Dr. Simon Réka osztályvezető főorvos, fiatal nő. Amikor leülünk beszélgetni, látom, hogy fáradt, de kedvesen és szívesen mesél az osztályról.

– 44 ágyas osztályunk van, két oldal folyosóval – mondja. – Az egyik oldal a kevésbé beteg gyermekeké, itt a szolid tumoros betegek vannak, az autoimmun betegek. Van 10 ágyunk, itt vannak agytumorosok, elég sok epilepsziás kis betegünk van, és itt vannak a „sima leukémiások”, akik jól gyógyíthatók, 90 százalékban teljesen meggyógyulnak.

Van egy másik oldalunk, a B oldal, itt a csontvelő transz­plantációkat csináljuk. Van 6 csontvelő transzplantációs ágyunk, vagy ahogy többen ismerik, steril boxunk. Idegen- és testvérdonoros csontvelő átültetéseket végzünk. Itt túlnyomással kapja a gyermek a levegőt, steril ruhába öltöztetjük, steril ételeket fogyaszthat, a személyzetnek is steril ruhába kell beöltözni, védőfelszerelést felvenni, hogy egyáltalán bemehessünk hozzájuk. Vannak a félsteril boxok, ott nem olyan szigorúak a feltételek. Ez azoknál a gyerekeknél van, ahol a saját csontvelejét kapja vissza, nekik jobban megmarad a saját immunrendszerük, védekező rendszerük.

Több éven át

– A kórházon belül itt vannak a legsúlyosabb betegek?

– Igen az egyik legsúlyosabb betegek. Akik ide bekerülnek daganattal, leukémiával, mindannyian a súlyos kategóriához tartoznak, több éven keresztül kezelésre szorulnak. Amikor kezelünk egy kis beteget, ki van téve mindenféle fertőzésnek, és utána is még sok utóhatása van például a kemoterápiának. Utána fogékonyabbak a fertőzésekre.

– Ön fiatal doktornő, miért maradt ezen az osztályon? Nem gondolt arra soha, hogy egy „könnyebb” osztályra menjen?

– Nem – válaszolja mosolyogva. – Egyáltalán nem gondoltam rá, soha. Debrecenben végeztem a gyermekgyógyászati gyakorlatomat. Kiss Csongor professzornál voltam, a hematológián. Akkor az ott annyira megfogott, hogy tudtam: egyértelmű, hogy ezt akarom csinálni. Aztán ide kerültem Miskolcra, és itt Nagy Kálmán professzor úr mellett dolgoztam, Ő teljesen megszerettette velem ezt a hivatást. A kudarcok ellenére, mert itt sajnos vannak kudarcok. De ez szakmai kihívás, itt annyi változás van a hematológia területén, itt lehet fejlődni szakmailag, és boldogság, amikor egy gyermek meggyógyul.

A doktornő megjegyzi, nagyon jó érzés, ha valaki gyógyultan távozik. Utoljára még visszanéz az ajtóból, mosolyog. Van egy nagyobb fiú, aki már gyógyult, még szed gyógyszereket, de most visszament sportolni. Itt volt a napokban, és senki nem mondaná róla, hogy min ment keresztül, nagyon sokat szenvedett, most pedig boldog. Meg akart gyógyulni. Ez nagyon fontos.

A legnehezebb

– Gondolom, az a legnehezebb, amikor rossz hírt kell közölni a szülővel. Ezt nem lehet megszokni, tanítják ezt az orvosi egyetemen?

– Rengeteg elméleti anyagot tanulunk az egyetemen, de úgy gondolom, ezt nem lehet megtanítani. Minden szülőnek másképp kell elmondani. A szülőt behívjuk az orvosi szobába, és nem egyedül vagyok, van bent még egészségügyi személyzet, és általában a szülőnek is szoktuk mondani, hogy ne egyedül jöjjön, hogy neki is legyen támasza. Nekünk az a feladatunk, hogy minél racionálisabban, de empatikusan közöljük a rossz hírt. Ezt nem lehet megszokni.

Jótékonysági est

November 28-án szerdán a gyermek hematológiai osztály jótékonysági estet szervez Miskolcon a Művészetek házában, este 6 órától.

– Szeretnénk a lehető legjobbat adni a gyermekeknek. A kórház vezetése készséges, és segítenek. De nem elég. A kórtermekben szeretnénk minden ágy mellé monitorokat helyezni, új intenzíves ágyakat szeretnénk, és a műszerezettséget is jó volna fejleszteni. Az esten színvonalas műsorral várjuk a segítőket, a jó érzésű embereket.

B.Tóth Erika