A lányok, a lányok, a lányok angyalok

Csárdáskirálynő
Csárdáskirálynő
Nyíregyháza – Együtt volt minden ahhoz, hogy megszülessen a színház új sikerszériája. Csárdáskirályno [.pdf – 71KB]

Régóta kacérkodik a színház az operettel, amelyben a látványos elemek dominálnak: a különleges kosztümök, a primadonna, akinek a cipőjéből pezsgőt lehet inni. Szárnyal a dal, s amelyben megfogalmazódik a vágyott életérzés: „az élet célja semmi más, mint jó evés és jó ivás”.
Úgy tűnik, hogy Tasnádi Csaba igazgatónak, s nem mellékesen a Csárdáskirálynő rendezőjének mostanra „összejöttek” a dolgok.

Az alapítását tekintve prózai társulatban ki lehetett osztani az énekes szerepeket, össze lehetett állítani egy kitűnő tánckart, amelyik képes a profi koreográfiát is megvalósítani, s nem mellékesen a vígjátéki karaktereket is kiválóan el tudják játszani a társulat művészei. S akkor még nem is beszéltünk a muzsikusokról, akik pótolták a nagy zenekar hangzásvilágát.
Együtt volt tehát minden (legfeljebb az anyagi eszközöket volt nehéz előteremteni) ahhoz, hogy megszülessen a Móricz Zsigmond Színház új sikerszériája.

Csárdáskirálynõ

A Csárdáskirálynõ valószínûleg
a létezõ legklasszikusabb operett. Statisztikusok szerint
a Föld valamelyik kontinensén minden egyes percben fölcsendül
– filmen, tévében, színházban, vagy rádióban
– a Csárdáskirálynõ egy jellegzetes dallama.
Kálmán Imre idõtlen remekmûvének középpontjában
természetesen a szerelem áll: Edvin herceg halálosan
szerelmes Szilviába, az egyszerû sanzonettbe, azonban fõrangú
családja mindenáron meg akarja akadályozni kettejük
törvényes nászát. Szerencsére kiderül,
hogy annak idején Edvin anyja, Cecília hasonló helyzetben
volt.

Felhajtó erő lehetett a közönség régi óhaja, amely a zenés műfaj királynője, az operett felé taszigálta a színház vezetését.
A Csárdáskirálynő főpróbáján ünnepelte a közönség a művészeket, az előadást, de annak a szándéknak a megvalósítását is, amely figyelembe vette a színházba járók jelentős rétegének az ízlésvilágát, szórakozási igényeit. Arról nem beszélve, hogy az előadást olyanok is megnézik majd, akik egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán mennek el a színházba.
Kitűnő helyzetek
A Csárdáskirálynő jókedvű előadás. Szeretik a színészek, lubickolnak a poénokban, a vígjátéki helyzetekben, az elénekelhető dalokban. Sajnos, a népes szereplőgárda közül nem mindenkit sorolhatunk fel név szerint, de az biztos, hogy a színlapon szereplők mindegyike mindent megtett a siker érdekében.

Jó volt látni Bárány Frigyest, aki elegánsan, mégis szeretnivalón komédiázik. Kútvölgyi Erzsébetet, aki most elsősorban drámai attitűdjét hozta magával. Pankotay Pétert, aki olykor erőteljes hangjával rácáfolt a tétova szerelmes figurájára. Kuthy Patrícia ibolyavirág szerénységű Stázi grófnője mégis csak megszelídítette a szeleburdi Bonifác grófot, akit Illyés Ákos alakított nagyszerűen, a korábbi elődök szerepformálására is figyelve.
Horváth László Attila az előadás motorja. Nem véletlen a felé áradó szeretet, hiszen ő is azt sugározza. Meg azt, hogy közülünk való, de képes a konfliktusos világban megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek segítenek a feloldásban. Ebbe a vonulatba tartozik Gáspár Tibor is, aki eddig is nagyszerű alakításokkal ajándékozta meg a nyíregyházi közönséget.

Horváth Margit a sanzonettet alakította áradó egyéniséggel és szenvedéllyel. Azt, hogy a szerelem nem tűri a megalkuvást. Talán sokan elhiszik neki.
Az előadás színpadképe tökéletesen alkalmazkodott a színház lehetőségeihez, a jelmezek nem voltak hivalkodóan elegánsak, de felidézték a valamikori Orfeum szereplőinek és látogatóinak a világát. Összegezve: jó előadás született.

– Nagy István Attila –








hirdet�s