„A közönség nem kikapcsolódni jön, hanem bekapcsolódni a színházba…”

Gáspár Tibor: „Nagyon élvezem, hogy belebújhatok Félix Unger bőrébe...”
Gáspár Tibor: „Nagyon élvezem, hogy belebújhatok Félix Unger bőrébe...” - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Gáspár Tibor szeret Miskolcon lenni – mint mondta –, szereti a miskolci színházat. Interjú: Gáspár Tiborral, a Miskolci Nemzeti Színház színművészével

Tavaly a Kivilágos kivirradtig, A mi osztályunk, a Játék a kastélyban jelezte Gáspár Tibor Jászai-díjas színművész jelenlétét a Miskolci Nemzeti Színház repertoárjában. Idén is igencsak színvonalas a sor, amely a Bűn és bűnhődéssel kezdődött, a Furcsa párral folytatódik és tavasszal jön a Györgyike, drága gyermek. Hogy csak a fontosabbakat soroljuk…

Gáspár Tibor eredendően békéscsabai lakos, megjárta már a vidéki magyar színjátszás több fellegvárát. Az azért mindenképpen jelent valamit, hogy már másodszor van szerződésben a Miskolci Nemzeti Színházzal. Az első ciklusa 1980 és 1988 közötti időszakot ölelte fel, a mostani etap 2012-ben kezdődött és azóta is folyamatosan tart…

Ilyen miskolci múlttal megalapozott a véleményalkotási joga. Milyennek látja tapasztalt színész szemmel a Miskolci Nemzeti Színházat?

Gáspár Tibor: Nagyon szeretek itt lenni. Nagyon jó kollégáim vannak, és azt gondolom, hogy a művészi fejlődés is jól érzékelhető. Magamon látom, hogy nehéz egy idősebb színészen változtatni. De azt is látom, hogy különösebb stressz és bármiféle erőszak nélkül a fejekben, a fejünkben változás. Tapasztaljuk, hogy ez egy másfajta színház lett, másfajta ízléssel. Látszik, hogy nem mindegy, mit és hogyan engedünk ki a közönség elé. Ezt én egyértelmű fejlődésként élek meg magamban, kollégáimban és az általunk összeálló színházban egyaránt. Mindennap úgy jövünk be a színházba próbálni, játszani, hogy tudjuk, hogy van dolgunk, tudjuk, hogy jó dolgokban veszünk részt.

Nagyon sok fiatal, frissen végzett színművész érkezik mostanában a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Hogy éli meg ezt ön, hogyan tudnak beilleszkedni a színház életébe?

Gáspár Tibor: A színházvezetés sok fiatalt igyekszik idehozni Miskolcra. Fontos, hogy beálljanak húzni a színházat és aztán a belefektetett munka és az idő eldönt mindent. Azért jelentősen változott a világ, hiszen ma már nem okoz gondot egy fiatalnak munkahelyet, várost, de akár országot váltani. Az új környezet új impulzusokat ad és ez is nagyon fontos tényező.

Milyen a miskolci közönség. Rajtuk is látszik a változás?

Gáspár Tibor: Nagyon örömteli azt tapasztalni, hogy Miskolcon szeretik a színházat és telt házakkal mennek érdekes előadások. Nemcsak a komédia, a vígjáték, az operett népszerű, hanem az epikusabb, gondolkodtatóbb művek. Nagyon jó ezt látni. Azért az nagyon fontos, hogy Miskolcnak volt az első kőszínháza. Általában véve nagyon fontos lenne, ha a színházlátogató megtehetné, hogy nem úgy ül be a színházba, mint amikor a tévé elé ül le egy sorozatot megnézni. A közönség egy része mesét szeretne látni a színházban. Én meg azt mondom, hogy a néző úgy üljön be a színházba, hogy állítsa befogadásra a csatornáit. Maga a történet arra való, hogy játsszunk vele, mi és a közönség közösen. A miskolci előadások már javarészt ilyenek. A közönség nem egyszerűen kikapcsolódni jön, hanem bekapcsolódni a színházba. És ezzel kinyílik egy olyan csodavilág, amely elhozza az igazi katarzist. És az ilyen élmény sokkal tovább – napokig, hetekig – megmarad a nézőben. És a Miskolci Nemzeti Színházban ma már nagyon sok ilyen előadás van. Az ilyenben a színésznek is csodálatos dolog részt venni.

Idén már legalább két olyan bemutató is volt, ami ilyenfajta élmény lehetőségét hordozta ön számára. Ilyenek voltak?

Gáspár Tibor: Onnan indítanék, hogy igencsak szerencsés volt az idei nyaram, mert júniusban végre otthon tudtam lenni egy egész hónapon át. Eldöntöttem, hogy hasznosan töltöm az időt és alaposan felkészülök az idei évadomra. Volt rá időm és elolvastam a darabokat, utánanéztem dolgoknak. Élveztem nagyon azt az időszakot. Nem dolgoztam az anyagokkal, csak úgy kedvem szerint foglalkoztam. Nyáron még néhány forgatásom is volt, és feltöltődve, felkészülve kezdtem az idei évadot. Lényegében szövegtudással érkeztem el a klasszikus dráma, a Bűn és bűnhődés első próbáira. Olyan szerepet kaptam a pétervári lezüllött kishivatalnok, Marmeladov megformálásával, amely a főhős, Raszkolnyikov jellemformálódása szempontjából elengedhetetlenül fontos tényező. Nagyon élveztem az alakítást, és mindenkor várom, hogy újra és újra műsoron legyen a darab.

De már itt van a Furcsa pár a két elvált férjjel, Oscarral és Félixszel. Utóbbi az ön alakításában. Milyen volt egy tragédiából átlépni egy vígjátékba?

Gáspár Tibor: A Furcsa pár nagyon jó kis iskola. Nem játszottam még ilyen jellegű színdarabban. Nagyon élvezem belebújni Félix Unger bőrébe, különösen, mert olyan társam van a játékban, mint az Oscar Madisont alakító Görög László, aki egy nagyon lelkiismeretes művész, nagyon jó ember és kivételes dolog vele játszani. Most vagyunk még csak túl a bemutató hétvégéjén, én azt remélem, hogy közönségsikeres és ezáltal szép útja lesz a Furcsa párnak.

Ön egy örökmozgó színművész, sokat játszik máshol is. Van valami most a tarsolyban?

Gáspár Tibor: Lényegében egyik szerepből zuhanok a másikba. Az élet így rendezte meg. A jövő héten már a Centrál Színházban fogok próbálni. Henrik Ibsen Kísértetek című drámájában játszom Manders szerepét. Azért várom izgalommal ezt a munkát, mert a bátyámmal és Básti Julival fogok együtt játszani. A rendező pedig Alföldi Róbert lesz, akivel gyerekkora óta ismerjük egymást. Izgalommal várom. Némi lemaradásban vagyok, mert a többiek már két hete próbálnak, én pedig most szállok be. Kedvelem az Ibsen-darabokat. Játszottam itt, Miskolcon is pár éve egy ugyancsak Ibsen-darabban, a Rosmersholmban egy hasonló figurát. Egyáltalán nem idegen tőlem. Aztán feltöltődve érkezek vissza egy újabb, tavaszi miskolci bemutató előkészületeire.

Tavasszal aztán újra egy vígjáték jön, a Györgyike, drága gyermek jön.

Gáspár Tibor: Szomory Dezső vígjátékában Hübner Félixet, a bécsi gyárost játszom, aki vőlegény, Györgyikét – őt Tenki Dalma alakítja –, a színinövendéket akarja feleségül venni. Aztán ebből alakulnak ki a bonyodalmak. Néha olyan fura dolgokat alakít a színház, hiszen az apósomat az a Szatmári György alakítja, akivel egyénként egyidősek vagyunk. Nagyon várom ezt a közös munkát is, amit Keszég László fog rendezőként irányítani.

Szaniszló Bálint


Gáspár Tibor

Tanulmányok

Színház- és Filmművészeti Főiskola (1980)

Horváth Mihály Gimnázium, Szentes (1975)

Munkahelyek

Miskolci Nemzeti Színház (2012-től)

Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház (2003)

Jókai Színház, Békéscsaba (1993)

Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg (1992)

Jókai Színház, Békéscsaba (1991)

Nemzeti Színház, Budapest (1989)

Gárdonyi Géza Színház, Eger (1988)

Miskolci Nemzeti Színház (1980)

Díjak, elismerések

Legjobb férfi főszereplő, Filmszemle (2003)

Kritikusok díja, Filmszemle (2004)

Jászai Mari-díj (1997)

Hecuba-díj (1995)

Rendezések

A zenekar – „…Most mind együtt” 2000. Békéscsabai Jókai Színház

Csendesek a hajnalok, Békéscsabai Jókai Színház

Miskolci szerepek

Csörgheő Csuli – Úri muri

Dandin György – Dandin György

Claudius – Hamlet

Kroll, iskolaigazgató – Rosmersholm

Ádám, falusi bíró – Az eltört korsó

Doby István – Kivilágos Kivirradtig

Heniek – A mi osztályunk

Almády – Játék a kastélyban

Marmeladov – Bűn és bűnhődés

Félix Unger – Furcsa pár



További hírek a BOON - Kultúra kategóriából






hirdet�s