A költő olyan, mint a pszichológus

Széplaki Gizella
Széplaki Gizella
Encs – Negyven évig védőnő volt, most pedig verset mond és kézműveskedik Széplaki Gizella, nyugdíjas versmondó.

Amikor az ember nyugdíjas lesz, egyszer csak azon gondolkodik, hogy mit csináljon a rengeteg szabadidejével. Dolgozni már nem kell menni, a gyerekek felnőttek. Keres hát egy nyugdíjasklubot, ahol jól érzi magát, ahol vidám hangulatban zajlanak a közös programok. És lehet, hogy az ember egy rejtett tehetségére is ráébred.

Épp ez történt Széplaki Gizellával is, aki először csak a klub ünnepségein mondott verseket, aztán versenyen indult, az idén pedig már olyan jól szerepelt, hogy a Megyei Nyugdíjas Klubok Szavalóversenyén továbbjutott a területi fordulóra.

Encsen is a költészet napja jegyében telik ez a hét, de nemcsak a gyerekek, hanem az idősebb korosztály is megmutatja, hogy verseket olvasni, mondani nagyon jó dolog. Gizike az elmúlt hét végi versenyen Petőfi Sándor: A Tisza című költeményét adta elő, de a nőnapi ünnepségen nagy sikert aratott egy másik Petőfi-verssel, az Ezrével terem a fán a meggy cíművel.

Szerencsés

– Az én kedvenc költőm Petőfi Sándor, a verseket az anyukám szerettette meg velem – meséli Gizike. – A költő olyan, mint a pszichológus. Megfogalmazza azt, amit minden ember érez, és ráébredünk, hogy a gondok, bajok vagy örömök nem csak velünk történhetnek meg. A versek megvigasztalnak, megnyugtatnak, zeneiségükkel elbűvölnek – fogalmaz.

Majd elárulja, 40 évig védőnőként dolgozott Encsen, majd Mérán, és nagyon szerencsésnek érzi magát, mert olyan munkát végezhetett, amit szeretett. Hiszen kedveli az embereket, a gyerekeket, szívesen segít másoknak.

Most nyugdíjasként pedig szeretne végre saját hobbijainak élni, azaz kézműveskedni. Kedvenc időtöltése a pólófestés, a dekupázs (szalvétaragasztás), az üvegek befonása. Barátait már bőven ellátta szebbnél szebb dísztárgyakkal. Hódol a fotózás szenvedélyének és szívesen kirándul is. Persze csak akkor, ha már fiainak megfőzte az ebédet.

– ÉM-HE – ​








hirdetés