Könyvbemutató: Köztes Európa, Soul Brother

A Bíbor Kiadó gondozásában megjelent Köztes Európa című könyv a Miskolcon végzett politológus hosszabb tanulmányait tartalmazza. Furmann Dávid verseit, dalait, újságcikkeit és más írásait, Soul Brother címmel a Szoba Kiadó jelentette meg.
Furmann Dávid Miskolcon született és élete jelentősebb része is ehhez a városhoz kötötte. Korai halála után emlékét nemcsak a két könyv őrzi, hanem a nevét viselő alapítvány is. Az alapítók a szülei: dr. Furmann Imre és dr. Pankucsi Márta – dr. Pankucsi Márta jelentette be, hogy az alapítvány, a kurátorok döntése alapján, minden évben díjaz majd egy fiatal politológust, politológus hallgatót, illetve a Miskolci Egyetem újságjában abban az évben kiemelkedő teljesítményt jelentő írás szerzőjét.

"Olvassák hát"

A Köztes Európa című tanulmánykötetet a Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetét vezető Simon János politológus szavai ajánlották. „Töprengő gondolataival teli nagyszerű könyvet hagyott nekünk örökül. Olvassák hát, mert színvonalas írások. Olvassák, mert ő úgy volt közép-európai, hogy nagyon is magyar volt. Olvassák, mert sorai továbbgondolásra, töprengésre késztetnek mindannyiunkat.”
A Soul Brother Furmann Dávid internetes azonosítójáról kapta a címét – magyarázta a kötet szerkesztője, Bujdos Attila újságíró – a megnevezés egyszerre utal a lélekre és a rokoni kötelékre, világlátásra és vállalt közösségre – tette hozzá. Furmann Dávidra így emlékezett: „Otthonról hozta, hogy elfogadhatatlan a szabadság hiánya, mesebeszéd tehát, hogy az életet a körülményekhez kellene igazítani. Akkor se, ha egy társadalom megszenvedett tapasztalata, hogy nem lehet másként.” A kötetről többek között így beszélt: „A lélek testét, gondolnánk, a versek mutatják a legjobban. Ebben a könyvben számomra talán az a legérdekesebb, ahogyan újságíróként közelít a témájához: ahogyan a „gondolkodni” és az „érezni” nem válik külön egy tárgyszerű műfajban. Ahogyan a szilveszteri mulatságra utazó ember esetével arra figyelmeztet, nem lehetünk érzéketlenek. Hiszen az érzéketlenség természetellenes – van ezekben az ábrázolásokban valami visszafogott irónia is, szinte filmszerű, mondjuk Jirí Menzel vásznáról – közép-európaiként érezzük, min nevetünk, ha talán nem is tudjuk pontosan.”