A „jobb lét” árát a gyerekek is fizetik…

Együtt a család: Cserpely Viktor, Kiss Kornélia és fiuk, Janó
Együtt a család: Cserpely Viktor, Kiss Kornélia és fiuk, Janó - © Fotó: Magánarchívum
Miskolc – “Még csak kísérletek vannak arra, hogy megbecsüljük, hány gyereket hagynak otthon a szüleik azért, mert külföldön kényszerülnek munkát vállalni…” Egyre több család él úgy, hogy a szülők külföldön dolgoznak, a gyerekek maradnak.

 

A jelenség terjedésével egyre nagyobb figyelmet kap, hogy a szülők távolléte milyen hatással van az otthon maradó gyerekekre. Persze, a külföldön megszerezhető nagyobb jövedelem növeli az egész család anyagi jólétét, sőt hosszabb távon magasabb iskolázottságot és jobb egészségügyi ellátást is hoz. Mindez nem ellensúlyozza a távollét negatív következményeket” – olvasható Prókai Eszter az abcug.hu-n megjelent cikkében.

Ha megszoksz egy keresetet, akkor nem akarod lejjebb adni. Ágnes, Miskolcról

Tízből négy

– Úgy gondolom, hogy 2011 óta azon gyerekek száma Magyarországon is rohamosan emelkedett, akik valamelyik vagy akár mindkét szülője külföldön dolgozik. A baráti, ismeretségi körömben tízből négy külföldön van. Négyből kettőnél az egész család kiköltözött: apa kint dolgozott egy-két évig, aztán követte a családi többi tagja is. Egy a barátnőjével ment ki, egy pedig kint alapított családot… Komoly gond lesz ebből pár éven belül – vélekedik Éva, aki négy gyermekkel maradt magára. – Nálunk az ikrek születése, egy nagyon komoly betegség és a svájci frankos hitel döntötte el, hogy mennie kell, más megoldás nincs. Hozzájárult, hogy akkorra a házasságunk is igencsak ingataggá vált. Apa fogta az utolsó kevés pénzünket, és kiment Németországba. Az azóta eltelt három év alatt sikerült az anyagi helyzetünkön jelentősen javítani. Abban megállapodtunk, hogy a tartozást közösen fizetjük ki, s ezt tarjuk. Volt pár hónap, amikor egy fillért sem küldött, de az is változott. A gyerekek tudják és nagyon ügyesen kezelik azt, hogy az apukájuk nem él velünk. Azóta el is váltunk. Ők tartják a kapcsolatot interneten keresztül, amikor tud, hazalátogat az apukájuk. Nálunk, úgy gondolom, a gyerekek egészségi, mentális állapotát nem befolyásolja az, hogy apa távol van. Lehet ezt is jól csinálni – toldja meg Éva.

Kérdésemre azt is elárulja, egyikük sem talált új párra.

„Megszakadt a szívem”

Ágnes Miskolcról ment ki Londonba dolgozni, akkor négyéves volt a kislánya, középiskolás a fia. – Nem találtunk más megoldást – meséli. – A férjem maradt otthon a gyerekekkel. Megszakadt a szívem a kicsiért, de mennem kellett. Idekinn sok ismerősöm van Borsodból is, többségében nők, vannak köztük, akik hasonlóképp döntöttek.

Ördögi körben

– Egy idős özvegyasszonyt gondozok két éve már, heti háromszor, kétszer pedig egy háromgyerekes családnál segítek be. Előtte takarítottam nappal, éjjel bébiszitterkedtem, ez nem volt könnyű, mert közben mindig a kislányomra gondoltam. De mit csinálhatnék? Negyvenhét vagyok. Hol tudnék otthon elhelyezkedni? És mennyiért? Nincs különösebb képesítésem. Ez egy ördögi kör, ha megszoksz egy keresetet, akkor már nem akarod lejjebb adni.

Ágnes meséli, hét közben sokat beszélnek a családdal Skype-on, három-négy hónap­onta pedig hazajön. Akkor állandóan együtt vannak, együtt alszanak, szinte egyetlen percre sem hagyhatja el a kislányát, aki már iskolás, annyira ragaszkodik hozzá.

– Nagyon nehéz tőle elválni, ha vége a szabadságnak…

„Nettó” egy évig bírták csak külön

Kiss Kornéliával mi is az interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot. Egyike voltam azoknak, akiknek annak idején elárulta: nagy útra készül a kisfiával. Követik a párját, Viktort az Egyesült Királyságba. Az ő történetükhöz hozzátartozik, hogy korábban évekig Írországban éltek, a gyerek is ott született, kettős állampolgár.

– Épp az ő születése után gondoltuk úgy, hogy megpróbáljuk az otthoni életet, úgymond egyesítjük a nagycsaládot a nagyszülőkkel. Viktor még egy ideig maradt, de nagyon nehezen viseltük egymás nélkül. A család mégis csak apa, anya és a gyerek együtt. Így ő is hazajött, de egy idő után be kellett látnunk, hogy hiányzik a korábbi jövedelem, így hosszabb-rövidebb időre mégis munkát vállalt külföldön: Dániában, Németországban. Két évi küszködés után, amiből nettó egy évet voltunk külön, 2015 áprilisában ő előre ment, augusztusban mi is kiköltöztünk Angliába. Nem mondom, hogy az elején könnyű volt a nagyszülők nélkül. Eleinte Janó hiányolta a szerencsi óvodát is, de aztán új barátokra lelt. Az iskola-előkészítőben kiemelkedően teljesített. A nagyszülőkkel rendszeresen tartjuk a neten a kapcsolatot, s időnként meglátogatnak bennünket ők, és a többi közeli rokon. Egy év után kijelenthetem, hogy volt értelme mindent újrakezdeni. Talán még szorosabbá is fűzte a kapcsolatunkat – összegzi Kornélia. – Mi együtt vagyunk boldogok.

– Szalóczi Katalin –








hirdetés