A hetedik kötet után ősztől hét szerepben lép fel

Lukács Sándor
Lukács Sándor - © Fotó: Kalas Mária
Miskolc – A népszerű színművész nemrég adta közre prózaverseit. Interjú Lukács Sándor színművésszel.

A nyári szünet alkalmat kínál a színésznek a mögötte hagyott évad szakmai tapasztalatainak összegzésére, aztán pedig a felkészülésre az ősszel induló szezonra. Az önmagát kétpólusú embernek nevező Lukács Sándor nyara idén tovább gazdagodott: most látott napvilágot a színész hetedik verseskötete A kezdetek utcája címmel. Szerepek, kötetek idézése során mint a búvópatak, újra meg újra felszínre lépnek a gyermekkor, az ifjúság élményei, az ettől elválaszthatatlan természet szeretet, a Bükk imádata, a Földes gimnázium életre szóló szép üzenete: a hűség önmagunkhoz.

Beszélgetésünk egy közeli esemény felidézésével kezdődik: pedagógusokat köszöntő ünnepségre hívták Lukács Sándort, aki találkozott egykori, miskolci, Bársony János utcai általános iskolai tanárnőjével, a kilencvenéves Szabó Andrásnéval, aki arra kérte, mondjon el egy verset a jeles plénum előtt. A színész-költő szívesen teljesítette ezt, majd megajándékozta a tanárnőt legújabb kötetével. Aztán pedig legendás Földes tanárok nevei kerültek elő, szülei egyetlen munkahelye a Bükki Erdőgazdaság, hegyi túrák, kirándulások varázslatosan szép helyszínei, Lillafüred, Répáshuta, Pénzpatak.

Immár hetedik kötete után miként foglalja össze írásainak témaválasztásait, vállal-e valamiféle kategorizálást?

Lukács Sándor: A magyar líra értékei Balassitól napjainkig nyomon követhetően nagy gazdagságot mutatnak. De ha csak a hatvanas évek Tűztánc-generációját említem, igen magas a mérce. Legújabb kötetemben prózaverseket adok közre, ezeket nem sorolnám sem a szerelmi líra, sem az aktuális közérzet leképezéséhez, ugyanakkor komplex módon valahogy mégis minden benne van. Az út, melyen végig­mentem, a megélt hosszú idő élményei, ezek maguktól törnek fel bennem.

Milyen szerepek várják ősztől a színpadon?

Lukács Sándor: Hét darabban szerepelek jelenleg, de csak párat említek: Bulgakov: Mester és Margarita, Moliére Brecht átdolgozásban a Don Juanban, de nagy siker Molnár Ferenc: Játék a kastélyban, aztán megemlíteném, hogy Peter Morgan Audienciájában játszom Winston Churchillt, a Jóembert keresünk című darabban Sín asszonyként lépek fel. Az évad kezdetéig viszont a pihenésé lesz a főszerep, Andalúziába készülünk a feleségemmel, immár ez lesz a hetedik alkalom ottani barátainkkal élvezni a tenger, a nyár örömeit. Májusban Kaliforniában tölthettem tíz napot a Vígszínház és ott élő barátaink jóvoltából.

Önnek a Víg az anyaszínháza, az első és mindmáig az egyetlen biztos teátruma.

Lukács Sándor: Harmad­évesként ez a színház kért a főiskolától, amit örömmel fogadtam. Évtizedek igazolják szerencsés egymásra találásunkat. Jól sikerültek a vizsgaelőadásaim, de mellém szegődött a szerencsés véletlen is: Várkonyi Zoltán fia éppen akkor végzett a rendező-operatőr szakon és az ő vizsgamunkáiban kaphattam szerepet. A produktumot látva a papája a következőket mondta: ez a Lukács Sándor ide jön hozzánk az inasévekre.

Szakmai megbecsülését ismerve egyáltalán lehet hiányérzete? A szerepek találták meg, vagy ön a szerepeket?

Lukács Sándor: A szerepek találják meg a színészt és ez fordítva is igaz. Nem léphettem például Hamlet szerepébe, ez minden férfi színész álma, de ha arra gondolok, hogy ez nem adatott meg Darvas Ivánnak, Kálmán Györgynek, akkor ezért, ezekért én sem neheztelhetek a sorsomra.

– Nagy József –








hirdet�s