A Herman-hétről diákszemmel

Benne a kampányban
Benne a kampányban - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Mi mindenre is lehet jó a kampányhét? Beszámoló.

Tanulásmentes napok, lazaság, vidámság, pörgés, zene, tánc, rengeteg evés, programok, sok munka, izgatottság, mosoly, könnyek – ezek a szavak határozták meg leginkább a diákok kampányhetét a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban.

Hatalmas mosoly volt

Régebben mindig tátott szájjal néztem a Herman-héten engem körülvevő eseményeket a bevonulástól kezdve egészen az összegyűlős, együtt ölelkezős eredményhirdetésig. Hát még milyen csodálattal néztem a 11.-es kampányoló lányokra és fiúkra, mert amennyit láttam belőlük, az egy hatalmas mosoly volt és a vidámságuk. De most már tudom, hogy mekkora munka, álmatlan éjszakák, rengeteg próba, veszekedés és egyéb nehézségek lapulnak ezek mögött, csak ezeket mi sosem láttuk, mindig csak mentünk ide-oda és olyan varázslatos volt az egész.

A másik oldalon állva, megtapasztalni ezt az egész, háromnapos forgatagot nagyon összetett érzés, ez a három nap amilyen kevés, éppen annyira sok minden rejlik benne. Események sorozata történik az emberrel, és ilyenkor jövünk rá, mégis mennyi mindenre elég ez a három nap, milyen sok minden változhat ennyire kevés idő alatt.

Idén is négy 11.-es osztály versengett március 29–31-e között a diákigazgató cím elnyeréséért, a dicsőségért, amire 9. óta készülünk.

A 11/1 osztály a Suicide Squad című filmet dolgozta fel, az én osztályom, a 11/2 a Totally Spies című mesefilmet választotta, a 11/3 a retro stílust mutatta be, a 11/4 pedig a Gold Rusht (aranykorszak) képviselte.

Ez alatt a három nap alatt sor került egy stílusos bevonulásra minden osztály által, ami egy 8 perces koreográfiát foglalt magában, és talán az egyik leginkább mérvadó része volt ennek a hétnek. Minden osztály egy nagyjából 20 perces filmet készített, és emellett diákokat és tanárokat egyaránt szórakoztató programokat szerveztek: ezek voltak azok, amelyek meggyőzhették a szavazók táborát.

Leírhatatlanul izgalmas volt az utolsó pár pillanat, amikor az egész iskola összegyűlt az aulában, és az osztályok feszülten, vegyes érzelmekkel várták az eredményeket, mint egy nagy család.

Végül a 11/1 osztály vitte el a győztes címet, nagyon sokak örömére, néhányak bánatára, de szerintem ez alatt a három nap alatt mindenki nyert valamit.

Lehet, hogy a szavazatok alapján veszítettünk, de más szempontból nyertünk is, a bevonulást mindenképpen, ami óriási öröm volt számunkra. De mellette apróbb dolgokat is, olyanokat, mint hogy jobban megismertünk másokat, közelebb kerültünk egymáshoz, olyan dolgokat csináltunk, amiket előtte soha, megnyertük a kicsik örömét, néhány őszinte mosolyt, és szerintem ez számít a legtöbbet.

– Kerékgyártó Lilla Szilvia, Herman Ottó Gimnázium, 11/2 –








hirdet�s