A háromdimenziós hokicsodáról

Akt.:
Majoross Gergely és Miskolci jegesmedvék minden sorozatot megnyertek, ahol csak elindultak
Majoross Gergely és Miskolci jegesmedvék minden sorozatot megnyertek, ahol csak elindultak - © Fotó: ÉM-archív
Miskolc – A Macik nevétől hangos a város és a megye: a sárga-feketék sporttörténelmet írtak. Interjú: Majoros Gergellyel, a Miskolci Jegesmedvék vezetőedzőjével.

A Miskolci Jegesmedvék jégkorongcsapata a 2014/15-ös évadban megnyerte a magyar bajnokságot, a Mol Ligát és a Magyar Kupát. A tekézők így mondanák: egyszerűen taroltak.

– A mögöttünk hagyott szezonban sztáredzővé nőtte ki magát. Megy, vagy marad?

Majoross Gergely: Azt kértem a klubvezetéstől, hogy a világbajnokság végéig várjunk a jövőt illető kérdések tisztázásával. Így csak április végén, vagy május elején dől el, hogy Miskolcon folytatom-e a pályafutásomat.

– Jelentősebb ajánlatokat vár?

Majoross Gergely: Van pár megkeresésem, de ezek még nem értek el a komoly stádiumig. Az elkövetkező pár hétben tisztázódni fognak a lehetőségeim, és nyilván azt fogom választani, ami nekem és a családomnak a legjobb. Mivel elképesztő élményt nyújtott számomra ez a szezon, elmondom, hogy nagyon hálás vagyok Miskolcnak, amiért együtt élhettük át a mögöttünk hagyott hónapokat, heteket, napokat. Ennek jegyében kijelentem, hogy csak akkor fogok váltani, ha úgy érzem, kihagyhatatlan lehetőség vár rám máshol.

– Elsőéves felnőtt edzőként a három aranyéremmel nyomban feljutott a csúcsra, ahonnan itthon már nincs feljebb…

Majoross Gergely: A pompás klubidény után nem tagadom, hogy van bennem egyfajta útkeresés. Mindent megnyertünk, amit csak lehetett, elképesztő szezont futottunk. Ha hosszabb távon nézem a pályafutásomat, akkor nyilván van még tovább, még feljebb. Mi motiválhat Miskolcon? A Kontinentális Kupaszereplés, és az ideihez hasonló siker minél többszöri megismétlése. És ne felejtsük, hogy a szezon nem csengett le: a világbajnokság komoly kihívás. Ez az év legkülönlegesebb eseménye. Mindent megteszünk majd annak érdekében, hogy sikerrel zárjuk a tornát – remélhetőleg több miskolci játékossal.

– Szóval vébé. Lengyelországban megismétlődhet-e a sapporói csoda?

Majoross Gergely: Azon dolgozik a komplett magyar jégkorong társadalom, hogy legyen újrázás. Azt is el tudom képzelni, hogy eljön az az idő is, amikor ezt már nem fogjuk csodaként emlegetni. Ehhez persze a szakma, a szurkolók és a támogatók háromszögének teljes összefogására lesz szükség.

– Önt májusban nevezték ki. Akkoriban mi járt az eszében?

Majoross Gergely: Azt tűztem ki célul, hogy minden nehézségen, akadályon keresztül a lehető legmesszebb jussunk. A legnagyobb kérdés az volt számomra, hogy sikerül-e áttörést elérnem. Úgy éreztem, ehhez a kulcs az, hogy mindenki elhiggye: képesek lehetünk valami különleges eredmény elérésére. Nos, mindenki elhitte…

– Mi a három legfontosabb alapelv, amit az öltözőben megkövetel?

Majoross Gergely: Csak egy legfontosabb dolog van, éspedig az, hogy mindenki képes legyen egyénileg a legjobbját nyújtani. Ehhez mindenkivel másképpen kell bánni. Természetesen vannak alapvető normák: ilyen a rend, a fegyelem, a tisztelet, de a lényeg az, hogy boldogan, érzelmektől fűtve tegyük a dolgunkat nap mint nap.

– Segítette az a tény, hogy több játékosával nem is olyan régen még együtt harcolt a jégen?

Majoross Gergely: A kérdés az volt, hogy ezt miképpen tudom a csapat javára fordítani. A tényt, hogy társak voltunk a jégen, nem lehetett tagadni, szőnyeg alá seperni. Mivel ezt hamar felismertem, már „csak” azon agyaltam, hogyan tudom a sajátos helyzetet céljaink elérése érdekében felhasználni. Ebben a közegben nyilván nem lehettem diktatórikus hatalmat gyakorló edző.

– Bő kerettel dolgozott, ezért meccsenként két-három játékosának csak a lelátón jutott hely. Milyen elvek alapján döntött az éppen aktuális kimaradókról?

Majoross Gergely: Próbáltam azon a határon evickélni, hogy mindig a legerősebb kerettel álljunk ki, de közben ne veszítsünk el senkit. Mindenki maradjon motivált, dolgozzon, fejlődjön, segítse a társait. Elképesztő elszántságról tettek tanúbizonyságot azok a srácok, akik néha kimaradtak, kevesebb lehetőséget kaptak. Sosem álltak le, nem nyavalyogtak, hanem dolgoztak, hajtottak tovább, és hozzáállásukkal nagyon sokat lendítettek a csapat szekerén. Ez a társaság mindenre hajlandó volt annak érdekében, hogy sikeres legyen, a közösen elért káprázatos eredmények pedig könnyeket csaltak valamennyiünk szemébe. Nagyon büszke vagyok ezekre a fiúkra, és örökké hálás leszek nekik azért, amiért ennek az eufóriának részese lehettem.

– Milyen munkakapcsolatot alakított ki a klubvezetés tagjaival?

Majoross Gergely: Már játékosként is kiváló volt a viszonyom az itteni vezetőkkel. Tisztességes, szorgalmas emberek, akik mindig keresik a megoldást arra, hogy a klub, amit irányítanak, fejlődjön gyarapodjon. Nyugodt környezetet teremtettek, mindenki biztos lehet abban, hogy ami­ben megállapodik Miskolcon, azt be is tartja a munkáltatója. Ez kulcsfontosságú tényező volt a sikerünkben!

– Voltak-e vitáik és ha igen, ezekben ki engedett?

Majoross Gergely: Természetesen voltak dolgok, amelyekben nem értettünk egyet, de elöljáróim mindenben támogattak, amit az anyagi kereteink lehetővé tettek.

– Apropó, pénz! Voltak-e olyan elképzelései, amelyeket anyagi okok miatt nem tudott megvalósítani?

Majoross Gergely: A lehetőségeinkhez képest nem voltak irreális ötleteim, így szinte mindent meg tudtam csinálni, amit csak akartam.

– A Tátrában készült képeik elhíresültek. Nem félt attól, hogy ott és akkor többen szenvednek láb- és kéztörést?

Majoross Gergely: Benne volt a pakliban, hogy apróbb sérülések előfordulhatnak, volt is egy pár. A tábor lényege, hogy együtt dolgozva, egymást segítve át tudják lépni a komfortzónájuk határát, s ha ezt megteszik, senkinek nem lesz nagyobb baja, mint pár vérhólyag, vagy csonthártya-gyulladás. Mivel ők is emberek és én sem vagyok hajcsár, ezért adtam nekik pár nap pihenőt a tábor után.

– Beszélt-e már a kanadai játékosokkal a folytatásról?

Majoross Ger­­gely: Már mindenkivel próbáltam az ünneplések közepette pár szót váltani. Egy ilyen sikeres szezon után sokaknak lesz lehetőségük arra, hogy magasabb szinten is kipróbálják magukat. Egy játékosnak az a legjobb, ha a lehető legmagasabb szinten próbál és akar érvényesülni, csak így derül ki, hogy mire is lehet képes, mi rejlik benne. Éppen ezért mindenkinek segítünk, aki magasabb szinten szeretné folytatni pályafutását. Meglátjuk pár héten belül, hogy ki megy és ki marad, és kikkel építünk, vagy építenek mások egy újabb sikeres csapatot.

– Nem tart attól, hogy szétszedik a csapatát?

Majoross Gergely: A beszélgetésekből az is kiderült, hogy a legtöbben nem mennének más csapathoz a ligán belül. Itt nyugodt körülmények között lehet dolgozni, nem büntetik a játékosokat azért, mert esetleg egy-egy mérkőzés nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk.

– Maradását összeköti-e javadalmazási igényeivel?

Majoross Gergely: Nyilván más megítélés alá esek most, mint egy évvel ezelőtt, és ebben a „témában” nagyon sokat köszönhetek a Miskolci Jegesmedvéknek. Mi alapján fogom eldönteni, hogy hogyan tovább? Nálam elsősorban az számít, hogy hosszú távon mi a legjobb a családomnak.

– Nem volt szlovák játékosuk. Marad ez a tendencia?

Majoross Gergely: Mindig az adott pozíciókra, feladatkörökre kerestem megfelelő játékosokat, és ez a jövőben is így lesz. Ha úgy gondolom, hogy a rendelkezésre álló keretből egy szudáni hokis tudja ezt a szerepet a legjobban betölteni, akkor őt fogjuk leigazolni.

– Mit ér a jégkorong magyar bajnoki cím a látványsportágak sorában?

Majoross Gergely: Párhuzamosan már évek óta nem fut a magyar bajnokság a Mol Ligával, és szerintem ez rendben is van. Az értéke ettől függetlenül nagy, hiszen a liga egyre magasabb színvonalat képviselő, egyre nagyobb nézettséget produkáló versenyfutás, és ebben a legelőrébb végző magyarországi csapat lesz az itthoni bajnok.

– Elsőéves szakvezetőként, már bocsánat a fogalmazásért, valamennyi tengerentúli elődjét „lefőzte”.

Majoross Gergely: Az edzőkről is azt gondolom, mint a játékosokról. Nem a születési hely, a hajszín, vagy az útlevél számít, hanem az, hogy valaki képes-e elérni a kitűzött célokat, vagy sem.

– Kitől lesett el a legtöbbet?

Majoross Gergely: Játékosként nagyon sokat tanultam Pat Cortinától, Ted Satortól, sőt sok játékostársamtól, barátomtól, elsősorban ifj. Ocskay Gábortól. Nem túl hosszú edzői pályám során Glen Williamsont, Rich Chernomazt és Diego Scandellát emelném ki, de azt is kijelenthetem, hogy saját játékosaitól is nagyon sokat tanulhat az ember. Csak az a kérdés, hogy ezt ki vallja be és ki nem…

– Mit gondol, eljuthat addig, hogy külföldre hívják dolgozni?

Majoross Gergely: Volt erről egy vitám néhány kollégámmal pár évvel ezelőtt. Arról, hogy mi, magyar edzők álmodhatunk-e külföldi lehetőségekről. Egyedül maradtam az igen oldalon. Az idő engem igazol, mert már van megkeresésem a tőlünk magasabban jegyzett külföldi bajnokságban szereplő csapattól.

– Maradása esetén ki lesz a segítője?

Majoross Gergely: Mindenképpen szeretném, ha lenne segítőm, és előnyös lenne, ha beszélne magyarul. Azt azonban látni kell, hogy sajnos nem sok olyan magyar edző van, aki kész lenne erre a feladatra. Viszont szerencsére elég sok a betöltendő edzői pozíció Magyarországon, így nem félek: könnyű lesz el-, vagy idecsábítani bárkit.

ÉM-KT



Miskolci Jegesmedvék: Bulival zárult az “aranyszezon”

Miskolc – A Miskolci Jegesmedvék vasárnap délután vidám programmal zárták fennállásuk legsikeresebb szezonját. Nézze meg a fotókat! tovább »

Videó: Kupagyőztesek a Jegesmedvék!

A Miskolci Jegesmedvék óriási bravúrral legyőzték az EBEL-ben vitézkedő Fehérvárt, és így elhódították a Magyar Kupát is! A Macik ezzel az idén minden megnyerhető bajnoki címet megszereztek! tovább »

Jégkorong Magyar Kupa – Triplázott a Miskolc

Székesfehérvár, 2015. március 28., szombat (MTI) – A magyar bajnok és MOL Liga-győztes Miskolci Jegesmedvék csapata nyerte a Magyar Kupát is, ugyanis szombaton a székesfehérvári fináléban hosszabbításban 3-2-re diadalmaskodott az osztrák liga negyeddöntőjében búcsúzott házigazda Fehérvár ellen. tovább »



További hírek a Sport kategóriából