A hangjuk még mindig olyan, akárcsak a tiszta forrásé

Akt.:
A Forrás napjainkban
A Forrás napjainkban
Miskolc – Harmincéves a Forrás Kamarakórus, jubileumi koncertjüket szombaton tartják a Diósgyőri várban.

– A kórus születése tulajdonképpen Üszögh Lajos nevéhez fűződik (őt jelenleg a Mivíz Kft. általános igazgatóhelyetteseként ismerhetik olvasóink), az ő ötlete volt, hogy legyen Miskolcon egy olyan kamarakórus, amely egyetemista, főiskolás és friss diplomás fiatalokból áll – emlékszik a kezdetekre a kórus vezetője és karnagya, Balásné Molnár Ildikó.

– Igaz, én akkor több helyen is énekeltem, de úgy voltam vele, hogy ha van még egy kórus, oda is szívesen elmegyek. Az új kamarakórus hamarosan összeállt, 6 lány és 4 fiú alkotta a tagságot. Néhány próba után azonban kiderült, mindenképpen kell valaki, aki irányítja a munkát. A tagság engem választott, és néhány év kihagyást leszámítva (akkor születtek a gyermekeim), azóta is vezetem a kórust – mondja Ildikó.

Az első

Igaz, a 30 év alatt a kamarakórus tagjai kicserélődtek. A fiatalok jöttek-mentek, kinek menyire fért bele az éneklés a mindennapjaiba. Kezdetben a Rónai Művelődési Központ adott otthont a csoportnak. Ildikó jól emlékszik az első fellépésre, ami Nyékládházán volt. Az ottani művelődési házban rendezték a Miskolci Amatőr Gála előselejtezőjét.

A bemutatkozás jól sikerül, a fiatalok meghívást kaptak a gálaestre, amit 1986 decemberében a Miskolci Nemzeti Színházban rendeztek. 2008-ig vegyes karként működött a kamarakórus, de aztán kezdtek elfogyni a fiúk.

A fiúk?

– Hogy hová lettek? Én viccesen mindig azt mondtam: „a fiúk a bányában dolgoznak”. Az az igazság, hogy egyébként is kevesebb fiú volt kapható kóruséneklésre, mint lány, de az a kevés fiú is énekelt a város szinte mindegyik kórusában. A próbák és a fellépések ütközése miatt lassan egyre kevesebben lettek, mások elköltöztek, vagy az egyetem elvégzése után költöztek haza, családot alapítottak.

Aztán amikor egy jó ideje már csak én énekeltem a tenor szólamot, úgy döntöttünk, hogy a Forrás Kamarakórus átalakul női karrá. Ez 2008-ban volt – meséli a kórusvezető.

Az együttes egyébként továbbra is kiváló eredményeket ért el. Több első díjat nyert, és aranyminősítést kapott különböző kórusversenyeken. De a versenyeken kívül ott van a rengeteg közös emlék, a kórustáborok hangulata, a sok-sok fellépés, amikor a közönség és saját maguk örömére énekeltek.

Csak egy kis kedves emlék a sok közül: 1991-ben a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen Antal Imre volt a műsorvezető, és hogy a várakozó együttesek feszültségét oldja, az ő sajátos humorával vicceket mesélt, amitől aztán minden kórus vidáman és felszabadultan vonult a pódiumra.

Elültetni

– Egy jó közösség nagyon fontos. A Forrásban a kórustagok elmondhatják gondjaikat, örömeiket, hiszen mindig van valaki, aki meghallgatja, ha kell, megvigasztalja őket – mutat rá Ildikó, miért jó kórustagnak lenni. Megjegyzi: azért az érzékelhető, hogy ma már sokkal kevesebben járnak kórusba, mint 10–20 évvel ezelőtt. De azért ő bizakodó, hiszen a hétköznapokban gyerekeket tanít ének-zenére, a kórusmuzsika szeretetére, a Fazekas Gyermekkarnak is ő a karnagya, és ha sikerül a diákjaiban elültetni, hogy együtt énekelni jó, talán még 20 év múlva is lesznek fiatalokból álló kórusok.

Ildikó megemlíti, rajta kívül egy kórustag van, aki a kezdetektől ma is a Forrásban énekel, Tőzsér Zsuzsa.

Hegyi Erika


Sikerek, karnagyok

Csak néhány nagy siker az elmúlt 30 évből:

1991. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny 2. helyezés

1992. Riva del Garda, Nemzetközi Kórusverseny, aranyminősítés több kategóriában is

2009. Olomouc, Nemzetközi Kórusverseny 1. helyezés

2011. Budapesti Nemzetközi Kórusverseny 1. helyezés

A kórusnak más karnagyai voltak még: Kiss Csaba, Somogyiné Kovács Andrea, Pataki Gábor.

Ne „munka” legyen

Balásné Molnár Ildikótól azt kérdeztük, bírja-e energiával, hiszen ott a tanári pálya, az iskolai kórus, a család (három gyermeke van) és a Forrás Kamarakórus vezetése is. Mint mondja, sok a feladat, de jól bírja.

– Ezt választottam. Vagy ez a pálya választott engem? Azt hiszem, kölcsönös volt. Mindent megteszek, hogy a kórusvezetést jól csináljam, és hogy továbbvigyem a Forrást. Nem szeretnék odáig eljutni, hogy ez a „munkám” legyen, mert azt hiszem, addig lehet valamit szívvel-lélekkel csinálni, amíg azt a hivatásomnak érzem.








hirdetés