A Hajnali táncegyüttes túl az első jubileumon

Lendül a láb, lendül a kar
Lendül a láb, lendül a kar
Szerencs – Tízéves lett a Szerencs hírnevét öregbítő tánccsapat.

Indul a zene és indul a séta. A ritmus lendületes, a séta ráérős, néhány kör után szaporázódik, néhol már fut, szökken, kifordul, befordul, sasszézik. A zene ritmusa változatlan, a mozgásé egyre szaporább. Sorokba rendeződve a fal felé fordulnak. A lányok szépek – milyenek is lehetnének mások a fiatal lányok –, a fiúk helyesek – milyenek is lehetnének mások a fiatal fiúk. Néha mosolyognak, olykor nevetnek, máskor elkomorodnak, koncentrálnak.

Velük szemben Gordon Ramsay diktálja a mozdulatokat, illetve az mégis elég különös volna, de Antal István nagyon hasonlít a brit sztárszakácsra. A mozgások egyre összetettebbek, dolgozik a kar, a láb, a hát egyenes, a váll moccanatlan, suhognak a szoknyák, van, amelyik alól ilyenkor kivillan a térdgép, nem mindig bírják a nagy terhelést az ízületek, bármennyire is legyenek azok lazák az izomzattal együtt. Koppannak a cipők, jönnek a szakszavak, féltalp, lazításkor és nyújtáskor is marad a tempó, belül számol az agy, öt, hat, hét, nyolc, ezután új mozdulatsor, néhol már balettszerű elemek következnek, jobb térd emel, köríves mozdulat a hát mögé, támaszkodó láb a fal felé néz, mögé 90 fokos szögben szorosan lezáródik a jobb láb, uralom kell itt a test felett, dolgoznak a középfülben az egyensúlyért felelős, folyadékban úszó apró „kavicsok”. Nagy a fegyelem, itt mindenki magáért és az egész csapatért dolgozik. Élmény őket nézni. A szerencsi Hajnali Néptáncegyüttes próbáján járunk a szerencsi Rákóczi Zsigmond Kéttannyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában.

10 évesek

– 2005-ben alakult meg az együttes – mondja az alapító, Bojári Éva. – A közelmúltban egy jubileumi gálával ünnepeltük az évfordulót, akkor köszönt el tőlünk Maier Rajmund, az addigi férfi oktatónk. Máshol kapott állást, nem tudta volna ugyanolyan lendülettel tovább vinni. Egy néptáncegyüttesbe viszont kell a férfi oktató, anélkül nem működik. Most egy ilyen környéken találni új férfit, ahol akit meg lehet találni, az rendre más együttesben dolgozik, szinte lehetetlen. Összetalálkoztam egykori nyíregyházi főiskolás csoporttársammal, Antal Istvánnal. Megkérdeztem tőle, igent mondott, azóta Nyíregyházáról jár át hozzánk. Megszerette a csoportot, és ahogy érzem, a táncosok is őt, szeretünk együtt dolgozni.

Kicsit a dac is hozta létre a táncegyüttest.

– 2005 előtt is volt együttesem a művészeti iskolában – meséli Éva. – Elsőtől nyolcadikig kineveltem egy csoportot, akik akkor szinte kivétel nélkül a szerencsi gimnáziumba iratkoztak be. Ott is volt egy másik, egy miskolci székhelyű csoport és szépen be is építették őket a saját együttesükbe. Akkor ez egy kicsit rosszul esett, hiszen velem is dolgozhattak volna tovább. Ekkor döntöttem úgy, alakítunk egy saját együttest. Most már van egy 25 tagú mag, amelybe fokozatosan épülnek bele azok a táncosok, akik itt, a művészeti iskolán belül kezdtek el táncolni és már elérték azt a fokot, ami a komolyabb együttesben való munkához szükséges. Hogy a hajnali név honnan ered? Ezen sokáig gondolkoztam, majd egyszer bevillant, van egy erdélyi, kalotaszegi tánc, a hajnali. Megkérdeztem a gyerekeket, akiknek nagyon tetszett.

– Bánhegyi Gábor –



Sporthírek






hirdetés