„A Györgyike nagyon hálás, szép ívű szerep. Minden előadás ad hozzám”

Tenki Dalma
Tenki Dalma - © Fotó: Galos Mihály Samu
Miskolc – Tenki Dalma úgy érzi, elfáradt ebben az évadban, de ez kellemes fáradtság. Szereti.

Tenki Dalma a második évadát zárja a Miskolci Nemzeti Színházban mégpedig egy főszereppel, Szomory Dezső színművében, a Györgyike drága gyermek címűben ő játssza a címszerepet. A múlt század elején játszódó darabban a 18 éves, színésznőnek készülő lányt szülei egy nála jóval idősebb férfihez kényszerítik feleségül, holott egy fiatal művészbe szerelmes. Nem tudja, mit válasszon: a romantikus ábrándokat vagy a gondtalan életet…

Tenki Dalmával a szerepről, és ennek kapcsán az évadról, a pályájáról beszélgettünk.

Hogy érzi: hol van a Györgyike szerepe az eddigi pályáján?

A legjobbkor jött, mind emberileg mind szakmailag. Azt gondolom, ezek nem véletlenek. Hiszek abban, hogy valamiért most kellett eljátszanom, amikor én is kezdek nővé érni, és másképp látni magamat, mind a magánéletemben, mind szakmailag. Az első próbától kezdve, ahogy felolvastuk, éreztem hogy elkezdek barangolni, egyre mélyebbre ásni magamban Györgyike segítségével, a mondatai által. Amióta itt vagyok Miskolcon, ez a legnagyobb szerepem. Azt hiszem, előadásról előadásra tudok benne fejlődni, olyat találni, ami még nem jött ki belőlem, és ez nagyon fontos számomra. Nagyon szeretem játszani, nagyívű szerep sok-sok érzéssel és kérdéssel, ez nagyon közel áll hozzám.

Milyen embernek látja őt?

Több ponton tudok vele azonosulni. Végeredményben mindenben. Mit, miért tesz, minek hatására. A legfontosabb része számomra az, hogy miért és milyen nővé válik a végére. Próbáltam megkeresni az igazságát, hogy a végén miért is nevezik szörnyetegnek – teljesen jogosan. Egy olyan lány, akitől elveszik az álmait azért, hogy anyagi biztonságban éljen, nem biztos, hogy boldoggá válik, vagy legalábbis ez nagyon ritka. Györgyike beletörődik, és úrinő lesz. Elfogadja azt, ami ellen az első két felvonásban harcol. Azt, hogy nincs menekülési útvonal. Egy nálánál 40 évvel idősebb emberrel kell leélni az életét, és olyanná válni, amilyen a férje. Györgyike alapvetően uralkodó típus, és szeret a középpontban lenni, nem hiába akar színésznő lenni, ezt az álmát eltépik tőle, viszont az úrinőségben megtalálja önmagát.

Györgyike hatalmas lelki utat jár be az előadás alatt, míg a végére felnő. Hogyan éli ön ezt meg?

Minden előadás után boldog vagyok. Ilyet még nem éreztem a pályámon. Egyszerre vagyok kimerült és energiával tele. Nagyon jó érzés játszani. Hatalmas szerep, sok-sok játszanivalóval, ami előadásról előadásra érik bennem. Azt gondolom, egy ilyen szerep meghatározhatja a további utamat. Nekem a Györgyike ilyen: a kezemben tartani egy nő életét, azonosulni vele és megszeretni, megérteni mit miért tesz, ez a nagyon fontos. Én azt hiszem értem őt, ezért együtt tudjuk járni az utunkat az előadás közben.

Önmagából építkezett a próbafolyamat során?

Mindig magamból építkezek, sajnos Marion Cotillard-ból nem tudok, egyszer szívesen kipróbálnám.

Van valami, amiben nagyon más, mint Györgyike?

Néha azt érzem semmiben. De ez bonyolult. Függ a kortól, amiben játszódik a darab és a társadalmi helyzettől. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ma belekényszeríthetnének egy házasságba, mert ma van jogom szólni, választani, hogy kivel szeretném összekötni az életemet. Én magam választhatok, mi legyen a jövőmmel. Ha akkor élek, amikor Györgyike, ugyanezt tettem volna, más lehetőség nem adódott volna. Viszont sokan gondolhatják gyengének, hogy olyanná válik amilyenné a környezete elvárja, és nem harcol ellene. Szerintem ez egy irtó erős döntés, és ő egy erős nő. Sokat sérül, és mégis feláll, ez nem könnyű. Ez például nagyon fontos számomra a szerepmegformálásában, hogy kihúzzuk magunkat, és ha más nem működik körülöttünk, legalább legyünk büszkék. Ő az.

Tanított önnek valamit ez a szerep? Egyáltalán: volt olyan szerepe, ami után úgy érezte, hogy kicsit más lett?

Mindegyik szerep valamit ad, visszahoz, elfeledtet dolgokat. A Marica grófnőben például újra visszaszereztem az infantilis Dalmát, aki valahol egy időre elveszett. Györgyike nővé cseperedése is különleges, nagy feladat, nagyon hálás, szép ívű szerep. Minden Györgyike-előadás ad hozzám.

Miben változott a premier óta?

Rengeteg mindenben. Ami az egyik legfontosabb, hogy sokkal magabiztosabb és önfeledtebb leszek attól, ha valami sokat megy, és érik. Ez most érik bennem, és még érni fog.

Milyennek érzi az idei évadát?

Nagyon elfáradtam. Talán először, amióta a pályán vagyok. Két éve végeztem az egyetemen, igaz, ez egyáltalán nem sok idő, de valahogy annyi impulzus, annyi jó ért ebben az évadban, hogy belefáradtam. Ám ez kellemes fáradtság. Szeretem. Viszont, nagyon várom a nyarat, szeretnék sokat utazni, remélem összejön.

Hogyan tekint a következő évadra?

Sok jó szerepet és kihívásokat tartogat. Állok elébe! Nagyon izgalmas feladatokat kapok a színházban, mindig jó érzés, ha bíznak az emberben. És én érzem, hogy igen.

Hajdu Mariann


Színpadon

Tenki Dalmát az idei évadban a következő szerepekben láttuk:

Marica grófnő – Liza grófnő

Csongor és Tünde – Ilma

Györgyike drága gyermek – Györgyike

A kaukázusi krétakör

Ruy Blas – Casilda