A gyertyák csonkig égtek

A gyertyák csonkig égtek
Taktaszadán péntek este emlékeztek az ötvenhatos eseményekre. Az ünnepi eseményen Vajtó János polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd Szabó György országgyűlési képviselő tartott szónoklatot.

Mint azt megfogalmazta, mindenki másképp élte át az egykori, egyetemisták által kiváltott eseményeket.

– Szüleim és a szomszédok recsegő rádióból hallgatták a tudósítást, lelkesedés csillogott a szemükben. A magam gyermek eszével nem tudtam felfogni, miről van szó – sorolta a honatya.

– De sejtettem, valami nagy dolog történt. A magyarok többet tettek a szabadságért, mint bármely más nép. Tulajdonképpen ma sem igazán érti az ember, honnan vette ez a kis nemzet, honnan vette a bátorságot, hogy szembe forduljon a korabeli világ legerősebb hatalmával, hadseregével.

Sokkal később Nagy Attila színművész egy Tolsztoj mesével adta meg a magyarázatot.

Emberi méltóság

Két béka beleesett egy tejszínes köcsögbe. Az egyik rövidesen feladta a küzdelmet, és megfulladt. A másik addig kapálódzott, amíg vajjá köpülte a sűrű folyadékot, és könnyen kimászott. Ebben a mesében – mondta Nagy Attila – benne van, ha valaki tartja magát valakinek, megőrzi emberi méltóságát. Vagyis a remény, az akarat vezérelte a szabadságharcosokat. Ez az, amit nekünk, az utókorban élőknek meg kell hallanunk – üzenetként. Lehet hogy a múltban nem volt reális esélyünk, de most van. Soha nem szabad megengedni senkinek, hogy kétségbe vonja szabadságunkat, emberi méltóságunkat – húzta alá a honatya.

Az est fénypontját a helyi általános iskolások kort idéző előadása, valamint a hagyományőrző népdalosok műsora adta.

Serfőző László








hirdet�s