„A gyermekek körében mindenképpen”

Akt.:
Varró Dániel
Varró Dániel - © Fotó: Ádám János
Miskolc – Gondolták volna? Varró Dánielt mostanában már kezdik foglalkoztatni az elmúlás gondolatai is! Interjú: Varró Dániel költővel.

Varró Dániel, valamint az ő megzenésített gyermekverseivel az Eszter-lánc mesezenekar is fellépett a miskolci könyvhéten.

Most már tesztközönségként is működnek a fiaim.” Varró Dániel

Tizenévesen sokan írnak verseket, miért lesz az egyikből költő, a másikból pedig nem? Ön tizenkét évesen kezdte…

Varró Dániel: Az egyik oka valószínűleg az, hogy kit mennyire érdekel a versírás. A legtöbb ember kinövi, és ez elmúlik nála. Engem ezzel szemben egy idő után szenvedélyesen kezdtek érdekelni a rímek, a versformák. A másik oka, hogy ha valaki valamiben ügyesebb, amivel több pénzt is lehet keresni, akkor inkább azt választja. Az én édesanyám is próbált engem a költői pályától eltéríteni, de én kitartottam.

Hol lakik az irodalom? Az iskolákban, az emberek mindennapjaiban, az ünnepi könyvhét színpadán, avagy könyvekbe zárva? Hány embert érdekel az irodalom?

Varró Dániel: Az biztos, hogy keveseké, pláne a szépirodalom, azon belül is a költészet. Szoktak azon keseregni, milyen keveseket érdekel a kortárs irodalom, a kortárs költészet, azt gondolom, nem is annyira kell hogy többeké legyen. Nekem kicsi gyerekeim vannak, rajtuk azt látom, hogy a gyerekek nagyon fogékonyak még a mindenféle jó irodalomra, mesére, versekre. Szerintem az nagyon fontos, hogy legyen, aki rendszeresen olvas fel mesét nekik, akkor természetessé válik számukra. A gyerekek körében mindenképp jó, ha ott lakik az irodalom.


Weöres Sándor is írt gyermekverseket, de azért más témák is foglalkoztatták. Ön a gyermekverseiről ismert, egymás után ilyen kötetek látnak napvilágot. Lehet mondani: erre már vannak biztos „vevői”. Mennyiben befolyásolja az igény mint költőt abban, hogy miről ír?

Varró Dániel: Mindig arról írtam, ami legjobban foglalkoztatott. Amikor saját gyerekeim lettek, akkor ők érdekeltek meg az apaság. Korábban mindig szerelmes voltam, akkor folyton szerelmes verseket írtam, lett is belőlük egy szerelmes kötetem. Az én koromban a legtöbb magyar költő már nem is élt. Ezért is kezdenek foglalkoztatni az elmúlás gondolatai, elkezdtem írni, hogy úgy mondjam létösszegző, de mindenképpen felnőttebb, „bús férfi panaszai” verseket. A remélhetőleg őszre megjelenő kötetem már ilyen témájú lesz.

Vannak színházi munkái, fordításai. Arra nem gondolt még, hogy saját színdarabot írjon?

Varró Dániel: Sokat fordítottam, sok színházi munkát csináltam. Írtam verses mesét is. Igazából a verses műfajokban érzem jól magam. Gondoltam éppen színdarabra is, de az az érzésem, ha írnék ilyet, az is verses dráma lenne, ami nem számít épp korszerűnek. De elképzelhető, hogy egyszer belevágok.

Társadalmi gondok nem is feszegetik? Ha másért nem, hogy milyen világot hagyunk a gyermekeinkre, hogy tudnak-e majd ebben a világban élni egyáltalán?

Varró Dániel: Az imént említett Weöres Sándor sem igen írt ilyesmiről direktben. Úgy gondolom, alkati dolog is, hogy kit mi foglalkoztat inkább. Engem irodalmilag nem foglalkoztatnak ezek a kérdések. Nem érzem úgy, hogy akarnék vagy tudnék róla írni. Inkább valamilyen világszemlélet az, ami azt gondolom, hogy valamilyen formában átjön a verseimen.

Fájt önnek, hogy szétcincálták egy tankönyvben megjelent verse (a Hat jó játék kisbabáknak) miatt?

Varró Dániel: Eleinte inkább viccesnek találtam, nevetgéltem rajta. Aztán, hogy egyre többen háborogtak, úgy éreztem, hogy félreértették, elszomorodtam és elgondolkodtam. Tudtam, hogy másokkal is történt már ilyen. Végül is tanulságos volt ez az ügy irodalmi szempontból is. Úgy gondolom, benne van abban, ha egy vers szélesebb körbe kerül, mint a megszokott közege az irodalomnak, jelen esetben egy tankönyvbe, akkor velejárója, hogy nem mindenkinek tetszik, sokan esetleg támadják is.

A Lackfi János Véletlen című verse miatti felhorgadásra gondolt az imént?

Varró Dániel: Igen. És ő nagyon lelkesen fogadta ezt. Azt mondta: ez mennyire jó! Az irodalomnak halála, ha a lapokon porosodik. Ha indulatokat képes kavarni, az azt jelenti, hogy él. Próbálom én is ilyen szempontból nézni.

A saját gyermekeiig eljutott a felháborodás hangja?

Varró Dániel: Nem, szerencsére. Akkor négyéves volt a legnagyobb kisfiam. Felolvastam neki belőle sorokat. Megkérdeztem, szerinte például jó játék-e a konnektor. Elnevette magát és azt mondta, hogy nem, ez egy vicc. Engem pedig megnyugtatott, hogy ilyen jól átlátja, sok felnőtt ember pedig nem.

Tudta, hogy bekerült az ötödikes tankönyvbe a verse?

Varró Dániel: Több versem is szerepel tankönyvben, negyedikesben és nyolcadikosban is. Van egy olyan versem is egy tankönyvben, amely mellett ott egy fénykép, aláírva a nevem. Valószínűleg az internetről vették le, de nem engem ábrázol, csak egy hozzám hasonló korú név­rokonomat…

Gondolja, hogy költő-íróként „fogja végezni”? Úgy értem, ebből fog megélni élete végéig?

Varró Dániel: Szerencsésnek tartom magam, amiért egyelőre megy. Persze sokat fordítok is, „rendhagyó irodalom­órákat” tartok, író-olvasó találkozókra járok. Nem is nagyon értek máshoz. Úgyhogy remélem, igen.

Elmondja a gyerekeinek a verseit, mondókáit?

Varró Dániel: Eddig azért kicsik voltak, inkább csak amikor már megjelentek könyvben, illusztrációkkal, akkor lehetett együtt nézegetni, mint egy képeskönyvet. Tetszett nekik. Most írtam verses meséket, azokat felolvastam nekik. Számomra is érdekes a visszajelzés, mi az, amin nevetnek, mi az, amit nem értenek. Ezek alapján tudok változtatni, javítgatni. Tulajdonképpen most már tesztközönségként is működnek a fiaim.

Tetszik, hogy megzenésítik a verseit? Ide is az Eszter-lánc mesezenekarral érkezett.

Varró Dániel: Ha autóval jövünk-megyünk a családdal, mi is szívesen hallgatjuk. Annak idején is szerettem a megzenésített verseket, nagy Kaláka-rajongó voltam gyermek- és fiatal koromban. Nagy öröm számomra, hogy ők is zenésítettek meg versemet. Mondhatnék olyanokat, hogy a vers és a zene egy tőről fakad, mindenki tudja, hogy a kettő erősíti egymást.


Akkor egy nem igazán ünnepi könyvnapi kérdés: mire jó az irodalom?

Varró Dániel: Nem biztos, hogy erre tudok érdekeset és okosat válaszolni. Azt szeretem, hogy az irodalom, főleg a vers ilyen sokféle. Nincs ilyen, hogy ez a helyes út vagy az. Lehet, hogy az irodalom arra is jó, hogy egy kis örömet, humort, játékosságot lopjon a hétköznapokba. Akárcsak azok a gyermekmondókák, amelyeket legutóbb írtam. Sok szülőtől hallottam vissza, hogy segített nekik a gyermeknevelésben, ami azért nem könnyű dolog, tudtak rajta nevetni és örömöt szerzett. Ezt nagy sikerként könyvelem el. Nyilván sok mindent tud az irodalom.

Azt látom, manapság a könyvtárak is kínlódnak, sokszor művelődési ház jelleget öltve tartanak különféle foglalkozásokat, hogy becsalogassák a gyerekeket, felnőtteket, hátha rákapnak a könyvekre is.

Varró Dániel: Sok mindennel kell versenyeznie az irodalomnak mostanában, de szerintem régen sem volt feltétlenül jobb helyzetben. Lehet, hogy több könyvet vettek, amik ott voltak a polcokon, de nem feltétlenül olvasták el. Nekünk nagy szerencsénk, hogy a tévében is tudunk szerepelni. Az internet is új terepet ad. Látom, hogy a Facebookra felkerülnek a versek, vannak, akik kedvenc verseiket posztolják, és azokat mások megosztják. Szerintem ma még több alkalma is van egy író-költő embernek, hogy megmutassa magát. Nem látom azt a hanyatlást, amiről sokan beszélnek, inkább csak változásról, átalakulásról van szó.

Milyen szépirodalmi könyvet vásárolt legutóbb magának?

Varró Dániel: Amit legutóbb megvettem, az valószínűleg valami mesekönyv volt. De magamnak is gyakran vásárolok, főleg angol könyveket meg verseket is… Most, hogy töprengtem kicsit, már tudom: egy antikváriumban láttam meg a Hetvenhét magyar népmesét, hiányzott otthon, örültem, hogy rábukkantam.

Szalóczi Katalin


Varró Dániel

Született: 1977. szeptember 11., Budapest

Jellemző műfaj: vers

Irodalmi díjai: József Attila-díj

Önálló kötetei: Bögre azúr (1999), Túl a Maszat-hegyen (2003), Szívdesszert (2007), Akinek a lába hatos – Korszerű mondókák kisbabáknak (2010), Akinek a foga kijött – Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak (2011), Nem, nem, hanem (2013), Akinek a kedve dacos – mondókák apró lázadóknak(2014)








hirdetés