A gyerekről szóljon

A gyerekről szóljon
Vitathatatlan, hogy fogy a magyar. Nemrégiben adták hírül, hogy az országhatáron belül a tízmilliós „kritikus” határ alá süllyed a lakosság száma. Dankó Mihály jegyzete

Hiába az öregkor kitolódása, még mindig többen halnak meg, mint születnek. Emlékszem, mennyire nagy vívmánynak tartotta mindenki, amikor bevezették a gyest. A nagymamák sóhajtoztak: bezzeg az ő idejükben, a csecsemőt a hátunkra kötve kapáltunk, vagy a föld végén egy „kalitkába” tartva, várta a kicsi, anyukája visszaérjen a marokszedésből.

Sokan érveltek a gyes mellett: a gyereknek az anyja mellett a helye! Nem mindegy, hogy a bölcsődei dadus, vagy a szülő „éli meg” az apróság első lépéseit, hallja meg az első szavakat. Az ellenzők fő aduja az volt, hogy a ma dolgozó édesanyák kiesnek a munkából, három évig be kell tölteni a helyüket. Nem könnyű, különösen manapság visszakerülni a nagy körforgásba. A szinte havonta változó technikák, technológiák újbóli elsajátítása, a beilleszkedés… Hallani olyan munkaadóról is, aki csak akkor veszi fel a dolgozót, ha megígéri, nem szül rövidesen gyermeket!

Az is a cél, hogy az ismét megkapott három év, ne egyfajta túlélés, megélhetési forrás legyen. Tényleg a gyerekről szóljon!

– Dankó Mihály –

Címkék: , , , ,