A gyerek kulcsa

A recesszió nem abba az irányba visz, hogy
források teremtődnének a több
pedagógusra, nevelőre,
óvónőre, de miért ne
határozhatnánk meg a
„prioritások” között a
„jövő nemzedékével”
való törődést.


A jelen – sokszor és színesen
taglalt – közbiztonsági
helyzetben
bizonyára jó, hogy
előkerül a szülői
és iskolai felügyelet
nélkül maradt úgynevezett
kulcsos gyerekek sorsa, helyes, ha
átgondoljuk, átgondolják az
illetékesek a mégoly
„bevált” módszereket is. A
recesszió nem abba az irányba visz, hogy
források teremtődnének a több
pedagógusra, nevelőre,
óvónőre, de miért ne
határozhatnánk meg a
„prioritások” között a
„jövő nemzedékével”
való törődést. Annál is
inkább, mert a végrehajtás
előtt álló kormányprogram
alapján a munkába esetleg
visszakerülő „tömeg”
ismét csak „gazdátlan”
gyerekeket generál majd. A
kapcsolódó, óhajtott
magánellátó szisztéma
pedig, ha a nagy, szigorú feltételek
szerint működő rendszertől kisebb
költséggel is létrehozható,
de nem fog kevésbe kerülni az egyszerű
munkavállaló
pénztárcáját figyelmbe
véve.


Az egyelőre bizonytalan megoldásokat
hordozó ügyben az a méginkább
elgondolkodtató, hogy szóba sem
kerül, hogy a felügyelten vagy
anélkül múló idő alatt
jó lenne, ha még fejlődne is a
csemete, és lehetőleg nem az utcán,
rossz irányba.








hirdet�s