A gíroszos az egyetlen mentsvár

Akt.:
A gíroszos a nyitás előtti utolsó napon, amikor Omar az utolsó simításokat végezte rajta
A gíroszos a nyitás előtti utolsó napon, amikor Omar az utolsó simításokat végezte rajta - © Fotó: Magócsi Márton | abcug.hu
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Amikor a debreceni menekülttábor közelében találkoztunk vele, az afganisztáni származású Omar lelkesen tervezgette magyarországi életét friss státuszos politikai menekültként. Azóta eltelt egy év, és Omar – kis kitérő után – végül Budapesten telepedett le. Bár legszívesebben tanulna, Omarnak sok más afgánhoz és arabhoz hasonlóan nincs más lehetősége, mint nyitni egy gíroszost. Magyar barátnőjével azon dolgoznak, hogy megnyissák kis büféjüket egy külvárosi metróállomás közelében. Neuberger Eszter cikke az Abcúgon.

2015 májusában, a debreceni menekült befogadó állomás közelében, egy presszóban találkoztunk Omarral, a 26 éves afganisztáni pastu fiúval, aki 2015. februárjában jött Magyarországra menedékkérőként – élete ugyanis állandó veszélyben volt a NATO afganisztáni haderejének végzett kulturális közvetítői munkája miatt. Omar akkor alig várta, hogy megoszthassa valakivel a friss hírt: pozitív döntés született a menedékkérelme ügyében, és tíz évre szóló menekültstátuszt kapott. Míg dokumentumai kiállítására várt, Omar már tervezgette új életét. Azt mondta: megpróbál Magyarországon letelepedni, megtanul magyarul, munkát keres, és felvételizik valamilyen angol nyelvű mesterképzésre. A Közép-Európai Egyetemet nézte ki.

01

Omar a debreceni menekülttábor közelében 2015-ben | Fotó: Magócsi Márton

Alig több mint egy év elteltével újra találkoztunk Omarral, és elmesélte, merre járt, mit csinált afgán menekültként az elmúlt egy évben, és azt is, hogyan boldogul a bevándorlás-ellenes kormányáról elhíresült Magyarországon.

Omar azonban nem volt egyedül, mikor a jelenlegi lakhelyén, egy hetedik kerületi albérletben találkoztunk. Vele volt magyar barátnője is, Móni, akivel április óta ismerik és szeretik egymást. Móni ismeri Omar minden ügyét a magyar hatóságokkal, ő a fiú legnagyobb – és sokszor egyetlen – segítsége.

02

Omar és Móni magyarozással kezdte a napot az ügyintézések előtt. A legfontosabb szavak a csatorna és az önkormányzat voltak | Fotó: Magócsi Márton

Tudta: ha állampolgárságot szeretne, mielőbb munkát kell találnia

Bár az Abcúgnak első találkozásunkkor azt mondta, Magyarországon fog szerencsét próbálni, Omar még csak idén február óta él Budapesten. Debrecen után ugyanis megjárta Nagy-Britanniát, sőt, a pakisztáni Iszlám Egyetemen is felvételizett egy ösztöndíjas helyre egy politikatudományi mesterképzésen. Egy időre a nagy-britanniai Birminghambe ment dolgozni, letelepedni soha nem tervezett a szigetországban, az Iszlám Egyetem ösztöndíját ugyanis nem kapta meg – végül visszaköltözött Budapestre. Bár igyekezett kihasználni, hogy ENSZ védelem alatt álló menekültként Afganisztánon kívül bármilyen másik országba utazhat, tudta: ha magyar állampolgárságot szeretne, mielőbb vissza kell költöznie Magyarországra.

03

Omar folyamatosan, aktívan figyeli az otthoni híreket, a családja jó része Kabulban él a mai napig | Fotó: Magócsi Márton

Omar Magyarországból leginkább csak Debrecent ismerte, mégis Budapestre költözött, és itt kezdett el munkát keresni februárban. Arra gondolt, hogy a fővárosban több lehetősége lehet idegenként boldogulni. Ilyenkor egyértelmű, hogy először a városban lakó más afgánokat keresi fel az ember, mégiscsak tőlük remélhet a legkönnyebben segítséget – magyarázta, hogy látott neki élete felépítésének.

Miután két másik afgán férfi mellé beköltözött egy kis belvárosi albérletbe, Omar nagy erőkkel elkezdett állás után nézni. “Nem akartam túl sokáig egészségbiztosítás nélkül maradni, ezért mielőbb munkát kellett találnom” – magyarázta. Omart a bevándorlási hivataltól a segítésére kirendelt szociális munkás elküldte a 13. kerületi munkaügyi hivatalba, itt azonban nem tudtak neki segíteni.

04

Fotó: Magócsi Márton

Igaz, hogy a diplomámat pastu irodalomból szereztem Afganisztánban, amit itt nehezen tudok hasznosítani, viszont fizikai munkát soha nem szeretnék végezni, mert nem vagyok melós.”

Omar közben keresgélt ugyan a különböző egyetemi képzések között, a nyelvi korlátok miatt azonban semmit sem sikerült elkezdenie.

Nem a gírosz az álma, de jó kezdet lehet

Omar története jó példája annak, hogy egy, a magyar nyelvet nem beszélő bevándorlónak vagy menekültnek mennyire behatároltak a boldogulási útjai Magyarországon. A fiatal Omar, sok más társához hasonlóan, egy gíroszos büfé megnyitásával próbál vállalkozóként elindulni – igaz, ő ezt egyáltalán nem fogja fel kényszerhelyzetnek.

“Nem a gíroszozás az álmom, de ez nem is az álmokról szól. Nagy kedvem van vállalkozni, ezen kívül, ha szeretnék egyszer magyar állampolgárságot szerezni – márpedig szeretnék -, feltétel, hogy fizessek adót a magyar államnak, az pedig csak javít a helyzetemen, ha még alkalmazok is embereket”

– magyarázta Omar, mielőtt elkezdte mesélni, hogy áll most a vállalkozás. Ezen a ponton kapcsolódott be a beszélgetésbe Omar barátnője, Móni, ugyanis leginkább ő az, aki segít Omarnak eligazodni a vállalkozás körüli hivatalos útvesztőben.

05

Omar az online pénztárgép beüzemeléséhez készülődik | Fotó: Magócsi Márton

Magyar szerelmével is a vállalkozókedve hozta össze

Omar és Móni megismerkedése is a gíroszos vállalkozás elindításához köthető. Móni ugyanis annak az arab kereskedőnek dolgozott, akinek a bérelt üzlethelyiségét Omar át akarta venni. A két fiatal így találkozott, Omar pedig a lány segítségét kérte különböző hivatalos dokumentumok lefordításában, vállalkozási engedély kiváltásában és egyéb ügyek intézésében.

Aztán az egyik találkozóból már nem munkaügyi megbeszélés, hanem spontán nyelvóra lett, és ahogy Móni visszaemlékszik: az első mondat, amit Omar pastu nyelven megtanított neki az volt, hogy a lány mennyire szép. “Na, akkor értettem meg, hogy miért vagyok ott” – tette hozzá nevetve Móni. A következő találkozóra Omar már egy piros rózsával érkezett. “Mikor megkérdeztem tőle, hogy ezt most tényleg komolyan gondolja-e, azt mondta, komolyan. Azóta együtt vagyunk” – emlékezett vissza Móni.

Lélektanilag is fontos volt

Amíg a gíroszos meg nem nyílik, Omar még az otthon félretett pénzéből él. Emellett az Afganisztánban élő, jómódú családja is támogatja, sokszor küldenek pénzt a fiúnak, amíg az élete sínre nem kerül.

A gíroszos a nyitás előtti utolsó napon, amikor Omar az utolsó simításokat végezte rajta | Fotó: Magócsi Márton

A gíroszos elindítása nemcsak a pénz miatt fontos a férfinek, ez vet véget annak a gyötrő nihilnek, amit azért érzett, mert nem talált magának semmilyen értelmes elfoglaltságot. “Voltak olyan napok, hogy semmit nem csináltam, csak aludtam és Play Station-öztem” – mondta. “Most végre van értelme a napjaimnak, még akkor is, ha egyelőre még csak engedélyekért futkározok” – tette hozzá.

07

A kerület vagyongazdálkodási osztályán ezúttal sikerrel jártak, a korábban már megkötött szerződés után kiadták a működési engedélyt | Fotó: Magócsi Márton

Mihelyt kiderül, hogy afgán, a lakást már kiadták

Az afgán menekült magyarországi életének másik nagy kihívása, az albérletkeresés is könnyebben megy, ha van egy magyar párja. Mindegyik hirdetőt Móni hívta fel, és ő csatlakozott az összes albérletkereső oldalhoz is. “Ma kutya-cica nélküli, egyedülálló diáklányoknak is nehéz albérletet találni, ehhez képest, amikor kiderül, hogy a párom egy afgán férfi, akkor sok helyről kapásból elutasítanak minket” – emlékezett vissza a fiatal nő.

08

Omar, Móni és Móni lánya vár a buszra Budapest egyik külső kerületében, miután összeszedték a kicsit az óvodából | Fotó: Magócsi Márton

A mostani helyet azért volt könnyebb kivenni – mondta Móni -, mert a főbérlőnek volt korábban egy arab párja, ezért elfogadóbb volt Omarral is. “A tulajdonosok nagyon megválogatják, hogy kit engednek oda a lakásukba, és az ingatlanügynökségekkel sem jobb a helyzet” – tette hozzá Móni.

09

A kicsi még nem szokta meg teljesen Omar jelenlétét, de a férfinak is nagyon sok újdonságot jelent a fiatal, független, öntudatos anyukával való kapcsolat | Fotó: Magócsi Márton

Omar ezekben a szituációkban a legkínosabbnak azt a pillanatot érezi, mikor a lakástulajdonosnak arra a kérdésére kell felelnie: milyen nemzetiségű. “Először kérdezik, hogy honnan származol, és amikor megmondod, hogy Afganisztánból, valamilyen ürüggyel biztos elhajtanak” – magyarázta.

“Nehéznek érzem a kommunikációt…”

A pár most közösen bérel egy szobát egy nagyobb lakásban a Keleti pályaudvar közelében, de hamarosan egy kertes házba szeretnének költözni. Móninak ugyanis az előző kapcsolatából van egy három éves kislánya is, aki az édesapjával, Móni férjével él Móni saját lakásában. Az édesanya szeretne minél több időt a lányával és Omarral tölteni, ezért vágyik egy tágas, gyermekbarát otthonra.

10

Fotó: Magócsi Márton

Mónin kívül Omar nem sok magyarral van közelebbi kapcsolatban – néhány barátja van Debrecenben még a befogadó állomáson töltött időszakból, Budapesten ennél is kevesebb. “Nem vagyok igazán társasági ember, szeretek egyedül lenni és számítógépezni. Ezen kívül a magyar nyelvtudásom hiánya miatt kicsit nehéznek érzem a kommunikációt az emberekkel” – mondta, majd hozzátette: a kommunikációs nehézségeken túl nem panaszkodhat, hiszen soha semmilyen inzultus nem érte még Magyarországon. Meglepetésére még a rendőrök sem igazoltatták egyetlen egyszer sem.

Persze, mert tisztességesen nézel ki, látszik, hogy nem vagy koszos, szakadt”

– vágta rá egyből Móni, aki egy talpraesett, ügyes és laza srácnak látja Omart. “Hihetetlenül lazán vesz minden nehézséget, és mindenre azt mondja, hogy sima ügy.”

– Neuberger Eszter | abcug.hu –








hirdetés