A frontra vágynak az amerikai katonanők
A változtatás hat új karrierlehetőséget – s így közel 14 ezer új pozíciót – nyitott meg a nők előtt, a többi között ezentúl rádiósként és harckocsi-műszerészként is kipróbálhatják magukat. Az amerikai védelmi minisztériumot egy évvel ezelőtt két tanácsadó testület is felszólította, hogy vizsgálja felül a nők harcoló egységekben játszott szerepére vonatkozó irányelveit, főként mivel a gyakorlatban az utánpótlás hiánya miatt már így is rendszeresen “csatoltak” nőket – ideiglenes kiküldetésben – a zászlóaljakhoz. Az új szabályok így lényegében csak legalizálták a meglévő állapotokat, s ezért sok katonanő és veterán számára csalódást keltő a reform.
Anu Bagwhati egykori tengerészparancsnok, a Szolgáló Nők Akciócsoportjának vezetője szerint például az egyes, nőkre vonatkozó tiltások fenntartása nem csak szexista, de káros is a hadseregre nézve. Bagwhati úgy véli, a Pentagon “ideológiákra, s nem pedig a valóságra alapozva” utasította el a felülvizsgálatot kérő egyik tanácsadó testület ajánlásait. “Nem arról van szó, hogy minden nőt fel kellene venni a gyalogságba, de kik vagyunk mi, hogy azoknak a nőknek, akik ki akarják próbálni magukat ezeken a területeken, megtiltsuk ezt?” – tette hozzá.
A reform más elmarasztalói a modern hadviselés megváltozott körülményeire hivatkoznak. “Már most is tele van a csatatér nőkkel. Nem lehet igazán elhatárolni a harcoló és nem harcoló egységeket” – mutatott rá Martha McSally ezredes, aki az amerikai hadsereg első női vadászpilótája volt. “Az új irányelv egyszerre túlságosan megengedő és túlságosan kizáró. Egyrészt feltételezi, hogy a nők képtelenek a fronton szolgálni, a férfiak viszont egytől-egyig alkalmasak erre” – mondta McSally, aki szerint az sem helytálló érv, hogy a nők nem rendelkeznek kellő fizikummal ahhoz, hogy harcoló posztot töltsenek be a hadseregben. “Mielőtt vadászpilóta lettem volna, mindenki azt mondta, hogy egy nőnek nincsen elég fizikai ereje. Hát, én épp most csináltam meg a hawaii Ironman Triatlont” – dicsekedett a pilótanő a The Daily Beast című amerikai hírportálnak.
A férfi katonák szerint azonban, még ha a fizikai akadályokat le is tudják küzdeni a nők, a két nem a pszichológiai gátak miatt nem tudna jól együttműködni a harcmezőn. “Azt gondolom, hogy a gyalogos énem nagyon nehezen tudná elfogadni, hogy egy nővel az oldalamon kell nekimennem az ellenségnek” – fogalmazta meg aggályait Scott A. Cuomo kapitány, aki 270 tengerészgyalogos parancsnoka Afganisztánban, s egyébként támogatja a nők felvételét a hadseregbe. “Vajon képesek erre a nők? Néhányan talán. Lehet, hogy ez rosszul hangzik, de én mindig a feleségemből indulok ki. Ez lenne a feleségem feladata? Nem. Ez az én feladatom, hogy megvédjem a feleségem” – fejtette ki.
Veterán, illetve jelenleg is szolgáló katonanők ezzel szemben arról számoltak be, hogy amint a társaik látták őket akcióban, eloszlottak a kétségeik a képességeiket illetően, s az egész egység még jobban összekovácsolódott. “Amikor végre látják, hogy mit tud egy nő, akkor hirtelen rájönnek, a nők is épp olyan katonák, mint ők” – mondta Bagwhati. “Ilyenkor egy érdekes dinamika alakul ki, s a férfiak jobban kezdenek teljesíteni. A nők pedig általában az előítéletek leküzdése miatt kétszer olyan keményen dolgoznak. Az integráció tehát a hadsereg feljavítása miatt is szükséges” – hangsúlyozta.
Az elmúlt évtizedben a nők kétségkívül példátlan szerepet játszottak a háborúkban, köztük főként az afganisztáni és az iraki harcokban. Az Afganisztánban, a számukra létrehozott speciális egységekben szolgáló 160 női önkéntes például kulcsfontosságúnak bizonyult a felkelők elleni küzdelemben, Irakban pedig a tengerészgyalogosokat segítő “Oroszlánasszonyok” nevű női támogató alakulat vívott ki magának elismerést. Ezen a két hadszíntéren több mint 140 nő vesztette életét.
A másfél millió fős aktív amerikai katonai állomány 15 százaléka nő jelenleg.
