A freskófalu: Bódvalenke pont eu

A freskófalu: Bódvalenke pont eu

Bódvalenke – Az alig 200 lakosú borsodi
faluban – ahol a lakosság többsége
roma – immár kilenc házfalra festett
freskót csodálhatnak meg az arra
járók. A Miskolctól 60
kilométerre fekvő település a
turizmus segítségével szeretne
kitörni a nyomorból és a
szegénységből.  

Bódvalenkén
csöpörög az eső, alig vannak az
utcán. Ketten arról diskurálnak,
hogy jó lenne, ha nem zárna be a bolt. A
mondatfoszlányokat elnyomja egy csupa rozsda
szippantós autó, de nem is arra
figyelünk, hanem a freskókra. A
lenkei házfalakra álmodott csoda
festményekre.


„Úgy tudom, hogy
János a kilences busszal
jön!” – mondja egy roma férfi, amikor
arról kérdezzük, hogy
Horváth
János
miskolci
festőművész
mikor érkezik.


Néhány perccel később egy
„mosókonyha” feliratú
ajtón egy asszonyság lép ki:
„Az uram szétgórta?” – mutat
a kapu előtt heverő diókra.
„Ejnye mán!”


Mi maradunk az udvaron, megnézzük az egyik
színpompás freskót.
Szép munka. Mesés.


„Az anyaföld szülte magokat ettük,
és a folyók adta bő vizet
ittuk…” – hirdeti az egyik írás.


Lejjebb ereszkedünk a Szabadság
utcán. Minden freskós házat
megnézünk a falu ezen
részén. „Ne minket tessék
fényképezni, hanem a
festményeket!” – kiált
felénk büszkén egy kis srác.
Azon vagyunk, majd a templomnál megleljük a
freskófalu irodát.

Ez már egy tárlat


„Elkészült kilenc freskó. Ez
már egy tárlat!” – invitál
hellyel a meleg szobában Pásztor
Eszter
, az Európa Műhely
kulturális és
Közművelődési
Társaság
projektvezetője,
akitől a freskófalu ötlete
származik. „Horváth
János
festőművész
vezetésével öt
festőművész készítette a
műveket, amelyekre az elmúlt
hónapokban nem csak itthonról, hanem a
külföldi sajtó
részéről is óriási
volt az érdeklődés. Járt
nálunk és írt rólunk a a
Reuters, a BBC, az Al
Jazeera
TV. A kanadai CBS, akik
elmondásuk szerint a New York
Times
ból értesültek a
bódvalenkei freskófalu projektről.
Néhány napja az ORF volt a
vendégünk.” – sorolja.


Hogy miként látja a külföldi
sajtó Bódvalenkén
keresztül a romákat? A
„nyugati” média szerint a
roma kérdést helytelenül kezelik ma
Magyarországon.


„Ami most van, az nem old meg semmit. A
többségi társadalom
problémái a romákkal a
mélyszegénységből
adódik.” – mondja. „A
szegénységgel kell kezdeni valami. Ez a
projekt erre irányul. Arra, hogy
megpróbáljuk kihúzni a falut a
mélyszegénységből.
Hiszük, hogy az itt élők
munkájával ez sikerül!”

Sokk hatás


Ugyanakkor a másik kitörési pont
maga a művészet. A falakra festet
freskók, amely olyan művészet,
amiről talán még nem is hallottak.


„Amikor elkezdtük, akkor a falu
lakóit igyekeztünk megismertetni a
művészettel. Az akkori úgymond
egyszerűbb művekkel szemben most már
erősebb, továbbgondolásra
késztető művel születtek.
Látják, hogy a festmények
hozzájuk is szólnak. Hiszem, hogy nem
lehet félelemből cselekedni és nem
lehet mindenáron menekülni. Ez
mindannyiunkra vonatkozik!”


Pásztor Eszter elárulja, hogy 1985
óta óta tolmácsként
dolgozik és egész eddigi élete
– ahogy fogalmaz – a gazdagokhoz, a
hatalmasokhoz fűzte. Majd néhány
éve a szalonnaiHorváth
Zsolt
elvitte
Bódvalenkére


„Addig soha nem láttam ilyen
szegénységet. Sokk
hatásként ért, amit
tapasztaltam…” – jelenti ki. „Azt
mondták, hogy munka kellene. De ki hoz ide
munkát, befektetést? Egy nyomorult
kocsma nincs a faluban!”

Pásztor Eszternek eszébe
jutott egy élménye a ’90-es
évekből, amikor Egyiptomban
több órás buszozással egy
arab falucskába vitték őket egy
csoporttal. Egy picinyke település
házait naiv festők művei
borították, amiért a világ
minden részérből
özönlöttek a turisták.

Puszták népe…


„A festés, a freskók maga az
egész ügy kerete.” – mondja.
„Szociális szövetkezetet, asztalos
műhelyt, mini varrodát,
kosárfonást,
ékszerkészítést
szeretnénk a faluba. Terveink szerint a
turizmusból extra jövedelemre tehetne szert
a közösség. Képzelje csak el!
Bódvalenkén, ahol a kétszáz
lakosból mindössze harmincan nem
romák, 16 ezer forint az
átlagjövedelem… Emlékszik
Illyés Gyula:
Puszták népe című
művére? A magyar nincstelenekről
szól, nem a romákról. Az
1930-as évek
mélyszegénységében
élő magyar emberek a
főszereplői. Egyszóval ez nem faji
kérdés, hanem sokkal inkább a
szegénységé, az
iskolázatlanságé.”


Horváth János
festőművésszel nem találkozunk.
Pásztor Eszter azt mondja, hogy
esőben nem lehet festeni. A
Szabadság utcán vidám
cigány férfiak
nyírják a füvet, egy kislány
integet. Még a Nap is
kikukucskál a felhők közül. De ez
csak arra jó, hogy hazafelé lássuk
a szegénységet. És a hitet, hogy
ki lehet törni.

Bódvalenke ki akar.