A fiatalok a maguk történeteit írják meg

Akt.:
Erős Kinga
Erős Kinga - © Fotó: Magánarchívum
Tokaj – Közös ismérvük mindenekelőtt az, hogy ígéretes tehetségek – bemutatkoznak az idei Móricz-ösztöndíjasok. Interjú: Erős Kinga kritikussal, szerkesztővel.

Augusztus 16-án kezdődik a 46. Tokaji Írótábor. A jelenlévők azt vizsgálják majd, milyen hatást gyakorolt a magyar irodalom és művészet az I. Világháború idején. Az első nap egyik fontos programja lesz a fiatal magyar irodalmárok bemutatkozása – a programot Erős Kinga kritikus, szerkesztő, a Magyar Írószövetség titkára vezeti. Őt kérdezte Bujdos Attila.

Az idei Tokaji Írótábor programja a fiatal irodalom bemutatkozásaként ajánlja az érdeklődők figyelmébe a 2018-as Móricz-ösztöndíjasok estjét. Ez több kérdést is felvet. Elsőként azt: valóban – és természetesen – létező kategória a szerzők életkora alapján tekinteni az irodalmi teljesítményekre?

Mint bármely mesterség, az írói pályakezdés is tartogat jócskán kihívásokat, buktatókat és persze sikereket is azok számára, akik ezen a pályán szeretnének boldogulni. Irodalomtörténeti tapasztalat, hogy míg számon tartunk néhány olyan átütő tehetséget, akik rövid életük alatt alkottak maradandót, s életművükre csorbulatlan egészként tekintünk – gondoljunk csupán Petőfi Sándorra, Dsida Jenőre vagy éppen Gérecz Attilára –, az általános tapasztalat mégiscsak az, hogy egy-egy írói, költői pályának megvan a maga íve, s általában nem a pálya elején kerülnek a papírra az életmű legkiemelkedőbb darabjai. Jó példa erre Ady Endre költészete, akit ha csupán az első két kötetének versei alapján ítélnénk meg, gyenge költőnek tartanánk, miközben később átütőt és maradandót alkotott. Tapasztalatom szerint az életkor igenis számít. Hiszen egy pályakezdő író esetében nem mindegy, hogy fiatal felnőttként kezd el írni, vagy nyugdíjasként. Szerkesztőként az is feladatunk, hogy felismerjük a tehetséget, ami önmagában nem minden, hiszen még számtalan más adottságra és tulajdonságra is szükség van ahhoz, hogy a tehetség valóban kibontakozhasson és befuthassa a maga írói pályáját. Tudvalevő, hogy az első kötetet sok esetben nem követi második, éppen ezért könnyebb középtávú jóslatokba bocsátkozni akkor, ha egy fiatal szerző második kötetét is elolvastuk. Mivel az irodalmi életet úgy könnyebb elképzelnünk, mint egy élő organizmust, könnyen beláthatjuk, hogy szükségszerűen hatnak egymásra a kortárs alkotók, és éppoly nagy szükség van ebben a fiatalokra, mint az ismert és elismert alkotókra.

Hol a helye a fiatal irodalomnak a mai magyar irodalom egészében?

A fiatal irodalom szükségszerűen szerves része annak, amit mai magyar irodalomnak nevezünk, hiszen írói, költői életművek nem a semmiből keletkeznek, ráolvasásszerűen. S még akkor is kölcsönösen hatnak egymásra a kortárs alkotók, ha ezzel nincsenek is olykor tisztában. Azok a fiatalok és idős pályatársak is szerves részei ennek, akiket majd kihullat magából az emlékezet, s azok is, akik száz év múlva is megszólítják az olvasót. Ez egy természetes lüktetés, egy olyan bonyolult folyamat, mely nemzedékről nemzedékre felszínre emeli új tehetségeit.

Létezik-e további közös – irodalmi szempontból fontos – ismérve a most bemutatkozó alkotóknak túl azon, hogy ők az idei Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjasok?

Ezt az ösztöndíjat 35 év alatti alkotók kaphatják meg, elsősorban írók és költők, de minden évben vannak olyan fiatal irodalomtörténészek is, akik díjazottak. Általánosságban elmondható, hogy olyan alkotók ők, akik már bizonyították folyóiratközlésekben, köteteikkel tehetségüket, s kiknek további alkotói jelenlétére feltétlenül számíthatunk. Éppen ebben segíti őket az ösztöndíj, hiszen egy-egy új mű megalkotásához nyújt segítséget, másrészt presztízsével egyfajta pozitív elismerése is az eddigi teljesítménynek, és egyfajta szakmai biztatás is az alkotói munka folytatásához. Közös ismérvük mindenekelőtt az, hogy ígéretes tehetségek.

A nagy múltú írótábor ebben az évben Halottak élén összefoglaló címmel azt vizsgálja, milyen volt és milyen hatással bírt a magyar irodalom és művészet az I. Világháborúban. Mennyiben témája ez a kor a mai újabb irodalmár-, írónemzedéknek? Akár úgy is, hogy bármely korhoz való viszonyt vizsgálna ez a nemzedék?

Fontos, hogy egy-egy évforduló kapcsán részletekbe menően áttekintsünk egy adott kort, eseménysorozatot és annak a lenyomatát a művészetekben, irodalomban, mert születtek olyan jelentős művek, amelyekre érdemes időközönként újra és újra ráirányítanunk a figyelmünket, éppen azért, hogy még véletlenül se hulljanak ki emlékezetükből, hiszen nyelvi erejük, esztétikai értékük révén ma is megszólíthatnak, mi több segíthetnek bennünket múltunk feltérképezésében, jobb megértésében. Meglepő, de éppen az idei könyvhétre jelent meg egy székelyföldi, pimaszul fiatal szerző, az idén érettségiző Voloncs Attila elképesztően jó történelmi regénye a tanácsköztársaság időszakáról Virágok esztendeje címmel.

Hatással van-e a mai újabb írónemzedék születő műveire a kor, amelyben alkotnak? Elsősorban a témaválasztásra gondolok, hogy megjelennek-e benne a jelenidejű kihívások, élethelyzetek, személyes tapasztalatok, az itt és most, ahogyan mondani szokták.

Mindaz, amit ön felsorolt állandó témája, visszatérő eleme a fiatal irodalomnak, s ez természetes, hiszen senki nem vonhatja ki magát a maga korának sajátságos hatása alól. A fiatalok a maguk történeteit írják meg, nagyon helyesen, még akkor is, ha az írói képzeletük a messzi múltba vagy éppen a jövőbe röpíti őket.

Ön, aki folyamatában látja, hogy mihez nyújt támogatást évről-évre a Móricz-ösztöndíj, a születő művek szempontjából mérlegelve mit mondana: hogyan gazdagítják ezek a magyar irodalmat? Szeretném, ha arra is kitérne: mennyire ismert ez a teljesítmény az irodalmi és az azon túli nyilvánosságban. Ön mivel ajánlja a közönség figyelmébe a programot, és közelebbről az idei támogatottakat.

Az a tapasztalatom, hogy az ösztöndíjas időszak alatt született művek igen hamar megjelennek folyóiratokban, majd önálló kötetben. Ezek már pusztán azáltal gazdagítják az irodalmat, hogy általuk lehetővé válik az újabb írónemzedékek felnövekvése. S ne feledjük, hogy a tapasztalat szerint egy-egy kiemelkedő művet szükségszerűen megelőz jó pár olyan is, amely csupán a szűk szakma ideiglenes figyelmére számíthat, de amelyek nélkül azok sem születnének meg, melyek később kötelező olvasmánnyá válnak. Akik figyelemmel kísérik a legfiatalabb szerzők bemutatkozását Tokajban, még abban az élményben is részesülhetnek, hogy felfedeznek a maguk számára egy új szerzőt, kinek jó esetben évtizedekig követhetik figyelemmel pályáját, alkotóművészetét.

BA