A felvételi vizsgára jött először Pestre

Koncz Gábor
Koncz Gábor
Ha valami idegen Koncz Gábortól, az a felszínesség, a dicsekvés, a lényeg körmondatosan fontoskodó kerülgetése az, önmutogatás. Élete, szerepei egészen másról szólnak, önmagukért beszélnek.

Valaki találóan írta róla, ő a zöld fia, akinek annyira fontos a teljesség, hogy abban a lovai, a halai, a vadászat, a gödi gazdálkodói környezet ugyanolyan fontos, mint az esti színházi előadásokra való lelkiismeretes felkészülés.

A Dunai hajós,Mátyás király, Napóleon, vagy Diokleciánusz császár végletekig kiérlelt filmbéli, vagy színpadi alakját a nézők emlékeikben hosszú évek múltán sem csupán egy korhűen színes ornátusba öltözött szereplővel társítják.

– A halaim olyan tápot kapnak, amelyik úszik a vízen, hogy etetéskor lássam őket. Így, ha én, vagy a lányom a parthoz megyünk, feljönnek, de ha pestiek jönnek, egy sem jön fel. Inkább éhen döglenek.

Ugyanez van a lovakkal is, ha távolságtartással nézegetik őket, akik félnek a nagydarab jószágoktól, ezt érezve a lovak is óvatosabbak. Egyik kedvenc lovam, Porfelhő a nagyobbik lányommal a hátán annak idején hanyatt-homlok vágtatott be a kétméteres kukoricásba elcsatangolt csikója, Murphy után.

Tekla lányom leesett róla, de eltört, gipszelt kezével mit sem törődve a harmadik nap már újra Porfelhő nyergében találta ló és lovas teljes elégedettségére – idézi a sima hétköznapok természetes történéseit a színész.
A Kossuth-díjas, Jászai-díjasÉrdemes művész középiskolába a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumba járt, felvételi vizsgájára érkezve járt először a fővárosban.

Vörös diplomával végzett, főiskolás évei alatt hat filmet forgatott, a tanulás mellett már megbecsült szereplőként élhette a színházi emberek életét. Igazi őstehetségként tűnt fel, már hallgató korában saját erejéből átlag fölötti életet biztosíthatott magának, autót vehetett, de Vígszínházi ösztöndíja sem menthette meg a végzettekre kötelező kezdői vidéki évek letöltésétől. A mezőkeresztesi születésű, egykori Földes diák hazaérkezett:

Miskolcon öt főszerepet kapott Ruttkay Ottó igazgatótól, viszont egyetlen felkínált filmszereplésre sem engedték el.
– Ha időben tovább lépünk, újra az ösztöndíjat adó Vígszínház következett, a Száll a kakukk fészkére Murphyje tíz éven át.
– Murphy, a kedvenc csikó neve is ehhez a szerephez kapcsolódik. Az ellést nem lehet félbehagyni, várjon az előadást. Hét óra helyett csak negyed nyolcra értem be, Várkonyi Zoltán tajtékzott, háromezerre megbüntetett.

Ha kérem, elengedi, de nem kértem, viszont Várkonyi sem szeretett alul maradni. Egyszer azt mondja: Matyó gyere be, elengedhetem a büntetést. Mire én: dehogy megyek, ez csak háromezer, az én csikóm meg amikor kivettem, már százezret ért. Ismerve őt, mégsem hagyta magát: tízezres prémiummal zárta le az ügyet.

Filmbéli szerepeiben a természetközeliség, a sport, a férfias kiállás, a lovaglás, úszás, vívás hangsúlyosan jelen van. Pedig úszni is csak főiskolás koromban tanultam meg, nálunk, Keresztesen akkor ért a Kácsi patak derékig, ha megáradt. A hat sport közül a lovagláson viszont nem kellett részt vennem, de eljártam a víváson, teniszen kívül a Postásba kajakozni is.

Ott meg a motorcsónakosok felborítottak, ezért elhatároztam, előbb lesz hajóm, mint autóm. Gödön én kezdtem először a vízisízést, de már ott volt velem a kicsi lányom is. Öt perc alatt hajóba szállok, ha kell, ötszáz méterre a lovaim, negyedórára a vadászterületem a magaslessel Nagyorosziban, a szlovák határnál.
Híresen jól főz. Ezt anyámtól meg a kézírással hátrahagyott receptjeiből tanultam. Halat, vadat, minden mást megfőzök, megsütök. Négyéves koromtól már elkészítettem jó néhány ételt magamnak.

A keresztesi életformát nem hagytam el, a magam tervezett házam üvegtetőin át rám süt a kelő nap, és én vele ébredek. Kávé, majd úszom egy tizenöt percet, aztán következik a kutyák, a halak etetése, s csak utána az én reggelim.

Ezt az életformát nagyon sokan irigylik, de senki sem akarja utánam csinálni. Mert a munka sokkal több és sokkal nehezebb, mint ami öröm ebből látszik. De az életem így teljes, este császárok, királyok bőrébe bújhatok, akármi lehetek a színpadon.

Itáliában, Diokleciánus palotájában elgondolkodhattam azon, milyen is lehetett a római birodalom első emberének lenni. Most őt játszom. Itthon nagyon sok barátom van, bárhol járok, őszinte, segítőkész szeretettel találkozom, elmondhatom, hogy nekem kinyílt a világ, amiből az idő múlásával egyre többet látok meg…, és tudom, hogy nyomot hagyok magam után!

– Buzafalvi Győző –













hirdet�s