Most már az is kiderülni látszik, hogy nem működött csak amolyan keleties módon a reptér biztonsági rendszere: ha jöttek ellenőrizni, minden oké volt, amikor elmentek kihúzták a hálózatból a csomagscannert, és némi csúszópénzért amúgy is el lehetett kerülni az egészet.
A világon nincs olyan biztonsági rendszer, ami kiszűrné az agyakban rejlő bombákat. Nem lát bele egyetlen reptéri röntgen sem az ott dolgozók fejébe – persze lehet őket is átvilágítani, de mi van ha az átvilágítónak is ott ketyeg a fejében az ISIS ideológiai bombája?
Vagy csak egyszerűen félrenéz, nem törődik vele. Nem gonoszságból, hanem egyszerűen ilyen környezetben él, így nőtt fel, ez az etalon.
Ez a félelmetes ebben, hogy az ilyenfajta terrorizmusnak nincs színe, szaga, jele. Bár vannak nagyon korszerű módszerek, lehallgatások, nyomon követések, de mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy ha egy békés, kávézót üzemeltető srác megkattan és lelövöldözi a szállóvendégeket, mint nemrég Tunéziában, arra nehéz elhárítást tervezni.
És azt se nagyon lehet megakadályozni, hogy a piramisok körül nézelődő tömegben egyvalakinek a táskájában bomba lapul – mint nemrég Luxorban. És lám, azt sem egyszerű kivédeni, hogy ha nem a brit ellenőrök állnak ott, akkor is működjön a reptéri biztonság.
De mi változott ezekkel a mostani esetekkel? Hiszen Londonban pár évvel ezelőtt robbantottak a buszon, és a 9/11 idején sem lehetett tudni, hogy békés amerikai állampolgár fiatalok egyszer csak terroristaként nekivezetik a repülőt a tornyoknak.
Csakhogy ettől még Londonban nem szüntették be a buszközlekedést, avagy nem mondtak le felhőkarcolók építéséről sem New Yorkban. Viszont Egyiptomba egyhamar nem visznek orosz és brit turistákat. S ha visznek is, semmi sem lesz az, mint azelőtt, Tunéziában sem, és sehol másutt, ahova eddig nyaralni járt a nyugat.
Ha jól meggondolom egy illúziónak lett – egyelőre nem tudni meddig –, vége. Annak az illúziónak, hogy gazdasági és kulturális feszültségek, a nem túl dicső gyarmatosítói és azután következő előzmények után a nyugat polgárai egyszerűen szívesen látott vendégekké válnak ezekben az országokban.
A pénzükért, élvezve annak minden előnyét és „fátylat mindenre”, hiszen ez fontos bevétel ott, semmi bántódás nem érheti a turistákat. Ha az adott ország népe, vezetői ezt így is gondolják – emlékszünk a tunéziai szállodai alkalmazottakra, akik a testükkel védték a vendégeket – mindig akad egy terrorista szervezet, politikai tömörülés, aki pont ebbe akar baltát verni.
Mert jól tudják, ezzel két legyet ütnek egy csapásra: gyengítik az adott, kevéssé fejlett országot, és másodjára az egész világgazdaságot is, ami aztán visszaüt aztán a fejlettekre is.
Hát itt tartunk most. Felvirrad a Balatonnak meg a Velencei tónak. Igaz, drágábbak és ugyanazon pénzért alacsonyabb színvonalúak ezek a helyek, mint Tunézia, Egyiptom, nem beszélve az időjárási kockázatról. Viszont nincs bomba, se géppisztoly.
Ki-ki majd eldönti, mit választ.
