„A faluban lévő élet az igazi élet!”

Mácsi Istvánné
Mácsi Istvánné
Trizs – Mácsi Istvánné Marica három lány édesanyja, harmadik ciklusban polgármestere Trizs községnek.

– Vendéglátóipari szakközépiskolában végeztem, s bár dolgoztam is a szakmában 1987 és ’90 között az aggteleki Cseppkőhotelben, de már annak is egy részében gyesen voltam. Korán mentem férjhez, tizennyolc évesen, s attól kezdve leginkább a családomnak éltem. A lányaim huszonhét, huszonkét és tizenegy évesek. Ahogy nőttek a gyerekek, az ő révükön kapcsolódtam be én is különböző öntevékeny kulturális csoportok szervezésébe – kezdi a bemutatkozást Mácsi Istvánné Marica (45).

Belenőtt a szervezésbe

– Szereztünk tánctanárt, volt modern- és néptáncoktatás, s nagyon szép eredményeket is értek el a fiataljaink a térségi versenyeken. S amikor felléptek a helyi rendezvényeken, az itteniek nagyon büszkén mondogatták, hogy mit tudnak a mi gyerekeink! Én pedig egyre lelkesebben szerveztem a versenyeket, nyári táborokat, fellépéseket. Ennek az elismerése is benne lehetett abban, hogy 2002-ben megválasztottak képviselőnek, emellett megbízással a művelődési házat és az ifjúsági klubot is vezettem. Szerveztem idősek klubját és sok más rendezvényt. A következő választáson már polgármester-jelöltként indultam, s ötünk közül én nyertem – sorolja.

A polgármester asszony elmondja, azóta egy fő cél lebeg a szeme előtt, hogy tudjon jövőt és megélhetést kínálni a trizsieknek.

– Abból indultunk ki, hogy értékeljük azt, amink van! Szerintem még mindig a faluban lévő élet az igazi élet, s kell, hogy az itt élők is tisztában legyenek vele. Sajnos itt is elkezdődött a folyamat, hogy a fiataljaink nem a közeli városokba mennek a munkalehetőség után, hanem egyenesen világgá mennek – itt kissé megremeg az egyébként csupa tűz, csupa határozottság asszony. Rákérdezek: talán csak nem az ő nagylánya is. (A középsőt bemutatta, a kicsi pedig kicsi még…)

Világgá ment

– Elvégezte a középiskolát, s aztán Londonba ment. Ott végzett, ahol annak idején én, de idegenforgalmi szakon. Biztattam, próbálja meg itthon, tanuljon tovább, de akkoriban két diplomás is dolgozott mellettem, rájuk hivatkozva mondta, hogy ő többre vágyik. El kellett fogadnom a döntését – teszi hozzá. A középső lányom a gimnázium után fodrásznak tanult, de jelenleg ő is a helyi termékek előállításában vesz részt. A kicsi igen talpraesett, nagyon szívügyének érzi a helyi termékek dolgát, a termékbemutatókon is nagyon szívesen vesz részt.

Megpedzem: ő ütött leginkább az anyjára.

Őszintén és azonnal hárítja Marica:

– Á, dehogy, ő sokkal okosabb, ügyesebb.

Rákérdezek a férjre is, érdekel, hogy tűri az abszolút nőuralmat, s hogy büszke-e a feleségére, aki ennyi mindent kitalált és létrehozott.

A közösségért

– Ó, ő ősidők óta külföldön dolgozik, majdhogynem azóta, hogy összeházasodtunk. Újabban kéthavonta találkozunk. Igen, büszke rám, szokta is mondogatni, kivéve akkor, amikor itthon van és alig találkozunk, mert annyi a dolgom – neveti el magát. – Így, hogy ő külföldön van, én most már a teljes energiámat a falu közösségének tudom szentelni.

ÉM-SZK


Mit csinálnak Trizsben?

Az önkormányzat a meglévő földeken zöldséget és gyümölcsöket termel, s amit csak fel lehet használni, azt be is gyűjtik. Amit megtermelnek, azt fel is dolgozzák. Tartanak sertést, juhot, baromfit. Mindezt közfoglalkoztatás keretében, jelenleg 27 emberrel. De aki csak jelentkezik, azt mind be tudják vonni a programba.








hirdetés