A Diósgyőri Aranycsapat története: VII. rész

A Diósgyőri Aranycsapat története: VII. rész
Csodás ez az érzés: bronzérmes a DVTK! Szabó Gézának, a Diósgyőri VTK aranycsapat vezetőedzőjének visszaemlékezése.

Boldogan kiegyeznénk legutóbbi helyezésünkkel. A nemrég megszerzett rang arra kötelez, hogy a középmezőnyben meghatározó szerepet játsszunk.” Szabó Géza vezetőedző nyilatkozta ezt az 1978/79. évi bajnokság nyitánya előtt, Kovács Pál technikai vezető pedig a következőket tette hozzá: „Nehéz dolgunk lesz, hiszen legutóbb remekül szerepelt a csapat, és most mindenki azt várja, hogy ismét ott legyünk az élmezőnyben, őrizzük meg a hatodik helyet. Tudom, hogy az ellenfelek is jobban figyelnek majd ránk. Nagy bravúrnak tartanám, ha a fővárosi csapatok ellen ismét annyi pontot szereznénk, mint legutóbb…”


A 17. helyről

Volt tehát némi aggodalom a vezetőségben, hogy meg tudja-e ismételni az előző évi jó bajnoki szereplését a DVTK, és az 5. forduló – a Kispesten elszenvedett 5-0-s vereség – után bizony sokan azt gondolták, hogy a vasgyári csapat nem lesz képes még egy olyan szezont produkálni, mint az egy évvel korábbi. Ekkor ugyanis az utolsó előtti (17.) helyen állt a gárda, ráadásul az első öt bajnokin 15 gólt kapott, azaz éppen a legmegbízhatóbbnak tartott csapatrész, a védelem mondott többször is csődött.

„Való igaz, nyögvenyelősen indult számunkra a bajnokság – mesélte Szabó Géza. – A felkészülési időszakban némi bizonytalanságot okozott, hogy a csapat egyik meghatározó játékosa, Tatár György bejelentette a távozását, a Videotonhoz akart igazolni. A fehérváriak Czeczelit és Baranyit adták volna cserébe érte. A vezetőknek aztán sikerült maradásra bírniuk a középpályást, és ezzel nemcsak a csapat járt jól, hanem Gyuri is, aki válogatott lett, és bronzérmet nyert a DVTK-val. Miközben a Vidi ebben a kiírásban csak a kilencedik helyen végzett… A másik gondot az okozta, hogy Borostyán Mihály és Fükő Sándor bevonult katonának, ők ketten a teljes őszi szezont kihagyták. Nem volt könnyű pótolni a két tehetséges fiatalt, de Szalai István és Magyar Balázs egyre javuló formában futballozott, így a gyengére sikerült rajt után fokozatosan jött fel a csapat a táblázaton. Azt is el kell mondanom, hogy nyáron a nyíregyházi repülőtéren talán az edzőségem alatti legkeményebb alapozást végeztük el. Ennek fárasztó hatása a bajnokság elején még meglátszott a csapat teljesítményén. De a sok munka utóbb meghozta a gyümölcsét…”


Visszavart zakó

Az említett kispesti zakó után ugyanis nagyszerű szériába kezdett az együttes, a következő nyolc mérkőzéséből hetet megnyert – csak a Videoton otthonában végzett döntetlenre. A remek sorozatot a Ferencváros legyőzésével koronázta meg. Ezután jött a Békéscsaba elleni idegenbeli találkozó, amelyen a viharsarkiak 5-0-ra kiütötték a DVTK-t. A hazaiak mind az öt gólját Vágási Sándor szerezte – meg is kapta a Népsporttól a maximális, 10-es osztályzatot. Az 5-0-s vereség mély nyomot hagyott a diósgyőri fiúkban, és a tavaszi visszavágón alaposan kitett magáért a csapat. Ugyan a DVTK-ban nem akadt olyan játékos, aki egymaga öt gólt szerzett volna (Fekete László háromig jutott), viszont már az első félidőben 5-0-ra vezetett az együttes, és ez is maradt a végeredmény. Emlékezetes az egy héttel későbbi meccs is, de nem csupán azért, mert a Fradi otthonában 1-1-et játszott a gárda, hanem azért is, mert a felbőszült hazai „szurkolók” kövekkel betörték a DVTK-busz hátsó ablakát…

Egymás után kilenc meccset vívott meg veretlenül a gárda, a sorozat első állomásán a ZTE-t győzte le 4-0-ra. Ezen a találkozón mutatkozott be a felnőtt csapatban Teodoru Vaszilisz, aki három perccel azután, hogy csereként pályára lépett, megszerezte élete első NB I-es gólját. Ezt bátyja, Borisz sem hagyhatta szó nélkül, a beállós szuk negyedórával később betalált Bolemányi kapujába, aki a meccs után így szólt a Teodoru-fivérekhez: „Szerencsénk, hogy nem öten vagytok…”


Óriási öröm

A gárda a 25. fordulóban lépett fel először a dobogóra, miután Diósgyőrben 2-0-ra legyőzte a Dunaújvárost. A kilenc meccses veretlenségi szériát 1979. május 23-án a Videoton szakította meg, a fehérváriak Csongrádi Ferenc góljával 1-0-ra nyertek a diósgyőri stadionban. Ezzel egyben a másfél éve tartó hazai veretlenségi sorozattól is megfosztották a DVTK-t, amely ezt megelőzően 1977. november 19-én kapott ki hazai pályán – akkor is a Viditől.

A Bp. Honvéd 3-0-s legyőzése után karnyújtásnyira került a bronzérem, majd az utolsó előtti fordulóban, a Tatabánya elleni 3-0-s siker azt jelentette, hogy a DVTK a 3. helyen végzett a bajnokságban!

„A Tatabánya elleni hazai győzelem után óriási volt az öröm a szurkolók körében, órákig ünnepelték a csapatot, és a sokszor szidott vezetőedzőt a vállukon vitték át a birkózócsarnok melletti klubházba – emlékszik vissza Szabó Géza. – Az érmeket a bajnokság végén ünnepélyes keretek között kaptuk meg a Tokaj Étteremben. Engem az a megtiszteltetés ért, hogy az Év edzőjének választottak, de a fő érdem természetesen a nagyszerűen futballozó játékosoké volt.”


Oroszlánbarlang

A diósgyőri stadionra ebben az évben teljes joggal használták az „oroszlánbarlang” jelzőt, a csapat a 17 hazai meccséből 15-öt megnyert, egyszer játszott döntetlent (Újpest, 0-0), és egyedül a Videotontól szenvedett vereséget. Otthon 41 gólt szerzett és mindössze négyet kapott!

A Népsport osztályzatai alapján – 6.483-as átlaggal – Salamon József lett az „Év játékosa”, az MLSZ is őt választotta meg az „Év labdarúgójának”. Salamon természetesen bekerült az „Év csapatába” (Csepecz – Királyvári, Salamon, Láza, Magyar – Bódi, Csapó, Póczik – Fazekas, Törőcsik, Fekete). Szabó László, Szántó Gábor, Kutasi László és Oláh Ferenc pedig a B-csapatban kapott helyet, ők posztjukon a második legjobb átlagot érték el.

A DVTK a 10. olyan vidéki egyesület, amelynek labdarúgócsapata érmet szerzett az első osztályban, és a gárda az 1959/60-as szezon után másodszor lett a vidék legjobbja.

Akik kiharcolták a harmadik helyet

Huszonhárom labdarúgó kapott szerepet a bronzérmet szerző csapatban.

A névsor:
Borostyán Mihály, Fekete László, Fükő Sándor, Görgei János, Grolmusz Gyula, Kerekes János, Kutasi László, Koleszár György, Magyar Balázs, Majoros László, Oláh Ferenc, Salamon József, Szabó László, Szalai István, Szanyó István, Szántó Gábor, Tatár György, Teodoru Borisz, Teodoru Vaszilisz, Tokár Béla, Tomesz Tibor, Váradi Ottó, Veréb György.

Folytatjuk!

– T. Szabó Gábor –

Sorozatunkról:

Cikksorozatunkban a klub történetének legeredményesebb szakvezetője, Szabó Géza idézi fel emlékeit a DVTK legszebb korszakáról, a diósgyőri „Aranycsapat” kialakulásáról, küzdelmeiről és sikereiről, újságíró fia, T. Szabó Gábor segítségével (a sorozatot 14 évvel ezelőtt már közöltünk az Észak-Magyarországban, most ennek az átdolgozott változatát adjuk közre).

 Forrás: Észak-Magyarország

Kapcsolódó cikkek:

 

 

 

 








hirdet�s