A Diósgyőr – MTK margójára – Az ajándék

Akt.:
Önfeledt diósgyőri (gól)öröm
Önfeledt diósgyőri (gól)öröm - © Fotó: Homoky György
Az ajándék, amit péntek este kaptunk a csapatunktól felért az ember Holdra szállásával, a berlini fal leomlásával, sőt a világbékével, legalábbis a mi kis világunk békéjével. Óriáslavinák gördültek le több ezer diósgyőri szívről, amikor az óráknak tűnő négy perces hosszabbítás után belehasított az estébe a meccs végét jelző hármas sípszó. Győztünk! Fekete Zsuzsa írása.

A bugyi

Belátom, az önismeretemen akad még fejleszteni való, mert hiába gondoltam, hogy távol áll tőlem minden babona, nem így van. Reggel, a fehérneműk között válogatva, tétován visszatettem a Diósgyőr- címerest, mert a Fradi meccsen azt viseltem, és nem hozott szerencsét. Micsoda badarság – gondoltam, a három pont nem ezen fog múlni. Tényleg nem ezen múlt.

Erősebb az oroszlánnál

Ha ma nem izzadok meg, holnap a könnyeim áztatnak majd – talán ennek a mondásnak az igazsága hatolt a diósgyőri focisták szívébe a Ferencvárosban mutatott szerényebb produkció után. Az MTK elleni kilencvensok perc annulálta, negligálta, megsemmisítette, kitörölte emlékezetünkből a zöldek elleni vergődés foszlányokban feltörő, rémisztő képeit. Az Üllői úton ugyanis hiába mutattuk meg a lelátón, hogy erősebbek vagyunk az oroszlánnál is, a DVTK képtelen volt maszkulin vonásait előcsalni, és felnőni a lélekszakadtáig szurkoló másfélezres táborához. A legletaglózóbb árulás azonban mégis az a busz volt, amely – még a szóösszetételt sem tudom értelmezni – borsodi fradistákat fuvarozott Budapestre. A diósgyőriek szerint ez kimeríti a hazaárulás fogalmát, ennek ellenére azt mondom, adjunk az ellenfelünknek toleranciát, a csapatunknak pedig a szívünket, mert ők is ezt adták nekünk tegnap.

A hangrobbanás

Az egy héttel ezelőtti történések az archeozoikumba tűntek. Akik múlt vasárnap a zöldek prédája voltak, tegnap gladiátorként küzdöttek a pályán. Emberhátrányban, utolsó leheletig, nem törődve idővel, fájdalommal, fizikai törvényszerűségekkel. Tisza Tibi már a meccs előtt megmondta, hogy a diósgyőri katlanban mindenkire veszélyesek, és C.Ronaldót idéző szabadrúgás góljával be is bizonyította, hogy szavai nem üres lufik. A gól utáni hangrobbanás még a századok óta szilárdan álló diósgyőri vár falait is megrázta, a húszfős vendégtábor pedig igencsak csodálkozott, mert még akkor sem hall hasonlót, amikor augusztus huszadikán a kötelékben repülő Gripenek áthúznak az üresen szomorkodó Hidegkuti Stadion felett.

Férfimunka

Mi csak a magunk játékával törődünk – hallani sokszor a sablonkönyvből ismételgetett edzői nyilatkozatokat, a továbbiakban bármily közhelyes, mégis ehhez a mondathoz tartom magam. Olyan szépséget láttunk ugyanis a Diósgyőri Stadionban, amire mindig emlékezni fogunk és nemcsak Tisza Tibi zseniális szabadrúgásgólja, valamint Elek Ákos győztes találata miatt. Megjártunk ám poklot és mennyet valamennyien, akik az északi szélesség 48,5′, keleti hosszúság 20,46′ fokán születtünk, sőt azok is, akik ettől sokkal távolabb. I’Imam Seydi afromagic szenegáli táncot járt, gólpasszt adott, feltartóztathatatlanul rohant, amíg bírt, majd a meccs végéhez közeledve a lába másodszor is görcsbe rándult és összeesett. Hogy nem emberi erő állította talpra az utolsó percekre, abban biztos vagyok, de a csatár felállt, ment és tovább futott. Mint ahogy mentek a többiek is, önfeláldozóan, nem ismerve lehetetlent. Ribánszki Laci a sárga lapot is bevállalta, hogy szusszanásnyi szünetet ajándékozzon a társainak, a szurkolók pedig extázisban üvöltötték, hogy harcoljatok! És harcoltak. Huszonegy éve nem győztünk az MTK ellen itthon. Most sikerült. Férfimunka volt!

Diósgyőr mindörökké!

– Fekete Zsuzsa –


 A Diósgyőr mérkőzések margójára

A Diósgyőr mérkőzések margójára címmel készült írásaim a saját véleményemet, érzéseimet, gondolataimat tartalmazzák és nem tényeken nyugvó, megingathatatlan megállapítások. Jegyzeteim tartalma nem feltétlenül egyezik a szerkesztőség álláspontjával. Nyolc éves koromtól járok rendszeresen Diósgyőr meccsre, írásaimat azoknak szánom, akik szeretnének valamit kapni a diósgyőri futballérzésből, a hivatalos tudósításokon túl. 

– Fekete Zsuzsa –


Bankjegyek a lelátón

A lelátón nincsenek szurkolók, hanem minden széken egy ezerforintos bankjegy lapul, nagyjából egy jegy ára. Nincs nehéz dolguk, csak annyi, hogy győzelembe hajszolják a csapatot. Fekete Zsuzsa írása.

A Diósgyőr-Paks margójára – Aki nem ugrál

„Minden meccs ajándék” – sehol nem értették, mit jelent ez az egyszerű mondat, csak mi, diósgyőriek tudtuk, hány évtized félelme és hálája van ebben a kétrudas drapira pingált mondatban. Fekete Zsuzsa írása.

A Videoton – Diósgyőr margójára: A csoda és az elúszott tippmix

„Elment a tippmixem” – fogta a fejét Jaksi a meccs után. Miért mire fogadtál? – kérdeztem. „Diósgyőri győzelemre” – vágta rá azonnal, majd hozzátette: „Soha nem tudnék a csapatom ellen fogadni”. Fekete Zsuzsa írása.

A DVTK – Győr margójára – Fociakvárium labdarúgó halakkal

A szeretet nem eredményfüggő. Feltétel nélküli. Ha nem az, akkor másként hívják. Mifelénk divatszurkolásnak. Feledi Laci biztos tudna mesélni a különbségről. Bárhogy próbálom megfejteni, nem értem, hogyan állhat valaki évek óta a pályának háttal kilencven percen át, ki tudja hányadszor vezényelve „hé fiúkra” az ultrákat? Szerintem nincs az országban olyan stadion, aminek a kerítésére ne mászott volna fel. Kitartás, türelem, bátorság, szeretet és ki tudja még hány tálentum, amit kapott az Istentől. De Laci nem tart meg magának semmit, mindent visszaad, a csapatnak és szurkolótársainak. Fekete Zsuzsa írása.

A Diósgyőr-Siófok margójára – Go, go, go Gallardo!

Már ahogyan befutott a pályára látszott, itt valami gyökeresen változni fog. Előrehajolt, jobbjával megérintette a pálya szent gyepét, keresztet vetett, majd bekapcsolta hajtóműveit és átszáguldott a napos oldal elé. Leon Francisco Gallardo megkezdte a meccset. Fekete Zsuzsa írása.








hirdet�s