A digitális szemét útja

A digitális szemét útja
A fejlett országoknak van egy olyan exportcikke, melyre kevésbé lehetnek büszkék. A digitális szemét korunk egyik legégetőbb környezetvédelmi problémája, a gyártók viszont jellemzően marketingfogásként tűzik zászlajukra a környezetbarát megoldásokat, mintsem átfogó megoldásra törekednének.

A digitális szemét, mint fogalom együtt jelent meg a személyi számítógépek széles körű elterjedésével. Az információs forradalom gyökereiben változtatta meg a világ képét, viszont magával hozott egy olyan jelenséget, amely egy máig rendezetlen problémát takar.

Az ENSZ becslése szerint óránként mintegy 4.000 tonna digitális hulladékot termel a Föld lakossága, éves viszonylatban ez több tízmillió tonnát takar. Az óriási mennyiség javát a személyi számítógépek, illetve a mobiltelefonok teszik ki. Megoldást jelentene, ha drasztikusan csökkenne a fogyasztói társadalom étvágya, ez azonban elképzelhetetlen lenne, mivel korunk piacgazdasága, valamint a technológiai fejlődés mértéke ezt elképzelhetetlenné teszi, és naív képzelgés csupán, hogy a fogyasztók magatartása valaha is megváltozzék.

Hangzatos szlogenek

A klímaváltozás felkapott témává vált minden területen. Ma már minden valamire való multinacionális vállalat háborút indít a klímaváltozás ellen, legalábbis ezt a képet igyekeznek magukról a fogyasztók elé festeni, a felelős vállalat ugyanis nem lehet érzéketlen saját környezete iránt. Ez a gyakorlat leginkább azon gyártók körére jellemző, melyek közvetlen kapcsolatban állnak a fogyasztókkal termékeik útján, mint például az elektronikai cikkeket készítő márkanevek.

Jellemzően újrahasznosítható anyagokból készült termékekről van szó, melyet a tudatos fogyasztó megvásárol, majd hosszú (vagy rövid) életútja végén begyűjtik azt és újrahasznosítják. Elméletben jól hangzik ugyan a dolog, a problémát csupán az jelenti, hogy jellemzően a szemétben köt ki a világmegváltó technológia. A fogyasztót nem érdekli, a gyártó pedig mossa kezeit.

Az utóbbi időben a Greenpeace vesszőparipájává vált a számítástechnikai eszközöket gyártó cégek mustrája aszerint, hogy ki milyen arányban veszi ki a részét a környzetre veszélyes hulladék előállításában. A szégyentáblát időről-időre frissítik, és a nép elé vetik a “bűnösöket”. A Greenpeace E-Waste Report legutóbb márciusban frissült.

 

A harmadik világ, mint e-szemetes

A föld első számú e-szemetelője az Egyesült Államok, de az élbolyban olyan országok is vannak, mint például a mintaállamként ismert Svájc. Az USA-ban például mindössze a digitális hulladék tíz százaléka kerül újrahasznosításra, a maradék pedig jellemzően megy vissza oda, ahol anno legördült a szalagról, vagyis Ázsiába. Csak az Egyesült Államokban használatos mintegy 300 millió személyi számítógép higanytartalma elegendő ahhoz, hogy nyolcszor kiírtsa a Nagy-Tavak komplett élővilágát.

A létező legolcsóbb és legkézenfekvőbb megoldás a mérgező hulladékká vált szeméttenger elszállítása oda, ahol megtűrik. Jellemzően Indiábában, Nigériában és Dél-Kelet Ázsia országaiban kerül “feldolgozásra” a digitális szemét, ahol is fillérekért találni olyan munkaerőt, mely hajlandó súlyosan károsítani saját egészségét a fejlett országok megelégedésére.


 



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s