A „csokiposta” összehozta őket

Igaz mese ötven év távlatában egy elveszettnek hitt, de megtalált barátságról.

Marosiné Tornyos Magdolna még az ’56-os forradalom idején ismerkedett meg igen rejtélyes módon egy külföldi kislánnyal. Veronika nevét és címét ugyanis egy csokoládéspapír rejtette magában, és ekkor indult el egy – kisebb-nagyobb megszakításokkal – életre szóló barátság a két lány között.

– Az általános iskola első osztályába jártam az ’56-os eseményeket követően, amikor is egy svájci csokoládészállítmányt kapott az osztályunk – meséli Magdi. – Amikor kibontottam a nekem szánt csokit, egy pici cédulát találtam benne, amiből megtudtam, hogy ezt a csokit egy svájci kislány, Veronika küldte. Nemsokára fel is vettem vele a kapcsolatot, természetesen levélben, és több mint két éven keresztül szinte mindent tudtunk egymásról. Veronika német ajkú volt, de tudott angolul, én pedig édesanyám segítségével fordítottam le a leveleket. Később azonban teljesen megszakadt a kapcsolatunk, nemrégiben azonban, amikor Svájcban jártam, felvillant bennem a régi emlék, s megrohantak a kérdések: vajon mi lehet azzal a régi kislánnyal, ott lakik-e még, mi történt vele azóta?

Azt az icipici cetlit azonban sajnos nem találta meg Magdi, amikor Svájból hazajött, mivel elég sokszor költözött az utóbbi időben, így fájó szívvel nyugtázta, hogy valószínűleg soha nem fognak találkozni személyesen Veronikával. A véletlen azonban nagy úr, s csodákra képes: néhány hónappal ezelőtt egy fiók mélyén rábukkant a régi, csokiba rejtett cédulára!

– El sem tudom mondani, mekkora volt az örömöm. Azonnal írtam a Svájc melletti Prattelnbe, ám a levél nemsokára „ismeretlen” jelzéssel visszajött. Ám én nem adtam fel a reményt, s egy nyílt képeslapot küldtem, kérve az ottaniakat, segítsenek megtalálni Veronikát. Néhány hét elteltével Olaszország legdélibb részéről, a Bari melletti Adaciából levél érkezett: „Itt vagyok, ragyogok, Veronika vagyok!” – és ötven év távlatából egymásra találtunk!

Magdi ekkor azonnal kocsiba ült a párjával, akivel oda-vissza 2500 kilométeres utat tett meg, hogy rátaláljon Veronikáékra, akik az idén augusztus 20-án ellátogattak Debrecenbe. Mint Magdi elmondta, két év korkülönbség van köztük, ám szinte minden másban olyan egyformák, mintha ikrek lennének. Azonos a magasságuk, a cipőméretük, és nem utolsósorban a gondolkodásuk, a víg kedélyük, az életszeretetük, a kitartásuk. És mivel Debrecen és Róma között közvetlen repülőjáratot indítanak a közeljövőben, most már semmi sem állhatja útját a barátságuknak.

(K. I.)








hirdet�s