A „bulis” slam és az angolszász filozófia jól megfér egymás mellett

Zemlényi Attila a Prima díj átadóján az ajándékba kapott bronzból készült Mancs-szoborral
Zemlényi Attila a Prima díj átadóján az ajándékba kapott bronzból készült Mancs-szoborral - © Fotó: Kozma István
Miskolc – Prima díjat kapott a Műút. A főszerkesztő szerint a folyóirat léte nyert visszaigazolást. Interjú: Zemlényi Attilával, a Prima díjas Műút folyóirat alapító-főszerkesztőjével.

Átadták a napokban a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége által adományozott elismerést, a megyei Prima díjat. A magyar irodalom kategóriában a három jelölt közül a Műút folyóirat kapta idén az elismerést. Az irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztőjével, Zemlényi Attilával beszélgettünk.

Sikerült el­érnünk, hogy a legjobbak közt emlegetik­­­­ a lapot.” Zemlényi Attila

Meglepetés volt a díj?

Zemélnyi Attila: Nem számítottunk rá. A Prima díj nem kimondottan szakmai díj – a vállalkozók adják –, és szavazás dönt arról, hogy ki kapja. Így már annak az előzménynek is nagyon örültünk, hogy egyáltalán jelöltek minket. Az, hogy szavazatokat kaptunk, sőt, meg is nyertük, az mindannyiunk számára rendkívül meglepő. Hálásak vagyunk érte. Úgy gondolom, hogy a folyóirat társadalmi beágyazottsága, maga a léte, miskolcisága nyert visszaigazolást. Ugyanis ez a díj arra utal, hogy ismernek bennünket, hallottak rólunk, látták a lapot. Ez az ismertségünk és a munkánk elismerése is egyben. Mikor kiderült, hogy nyertünk, rengeteg gratulációt, like-ot kaptunk, MTA rendes tagtól, mondjuk, gimnazistákig, ami szintén arra utal, hogy sokféle módon és spektrumon közelítik meg az olvasók a Műutat. A folyóirat mindig is igyekezett széles réteghez szólni – már amennyire egy művészeti és irodalmi, kritikai lap szólhat –, és természetesen minél több embert megszólítani. Igyekszünk elérni, hogy eljusson az információ az olvasóinkhoz is, a képregénytől az esszéig, az olvasóbarát gondolkodáson át a szépirodalmi alkotásokig, kritikáig, de meg-megszólalunk filmről, színházról is. Mindezek mellett az is fontos, hogy valamiképpen lokális is legyen ez az információ, például a mi színházunkról is szóljon, vagy a CineFestről is, de egyben országos ismérvű is legyen. Ugyanakkor nem akarunk olyat sem létrehozni, ami periferiális. Mára sikerült azt elérnünk, hogy a Műutat a legjobbak között emlegetik jó ideje, és hogy a fiatal szépíró korosztályt magunk mellé tudtuk állítani.

A Műút éppen tíz éve alakult a Napjaink, a Holnap majd az Új Holnap miskolci irodalmi folyóiratok mintegy folytatásaként. Mi hívta életre, miben új az elődökhöz képest?

Zemélnyi Attila: Görömbölyi László akkor már hét éve volt az Új Holnap főszerkesztője, én a verseket szerkesztettem a lapnál. Forráshiány volt a fő ok, elmaradt például a Nemzeti Kulturális Alap támogatása. Boldogult a lap valahogy – a megye, a város támogatta –, megvolt a szerkesztői gárdája, de hiányzott és csökkent a támogatás. Aztán a Szépmesterségek Alapítvány meghívásos alapon kvázi megpályáztatta, megkérdezte, kik és milyen csapattal pályáznának egy új lapra. Ketten vállaltuk, Serfőző Simon és én. Két csapattal adtuk be a pályázatot – én a ma is együtt dolgozó gárdával: Jenei Lászlóval, Kabai Lóránttal, Kishonthy Zsolttal –, és abban az időpillanatban a mi pályázatunk bizonyult jobbnak. Arra építettem, hogy teljesen meg kell újítani a formát, a nevet, azaz egy vadonatúj lapot kell létrehozni úgy, hogy az 50 év folyóirat-kultúrájának hagyományait is megtartsuk. Szétnéztem a mai modern művészeti folyóiratok közt a neten Japántól Mexikón át Amerikáig, és arra jutottam, hogy rendkívül esztétikusak, vizuálisak, vonzók. Ezt tartottuk szem előtt az új lap megalkotásánál. Öt év után elindult az online verzió is, és most, tíz év elteltével is érezzük, hogy jó úton haladunk. Olyan rovataink vannak, amelyek sehol nincsenek más lapoknál Magyarországon. Csak egy-két egészen extrémet hadd emeljek ki, az egyik például a sokat emlegetett képregény, amely minden lapszámunkban megtalálható, a másik, mondjuk, a személyes kedvencem, a Holtsáv című, ami leegyszerűsítve a lektűr fontosságával vagy műfaji mezsgyékkel foglalkozik. Stephen Kingtől kezdve a mai kortársakig sok mindenkit be lehet ide emelni, izgalmas összefüggéseket vizsgálni. Ez egy kimondottan olvasóbarát rovat, de emellett ott a szofisztikált Kiskáté, amely az angolszász filozófiával, annak recepciójával foglalkozik, vagy a Kikötői hírek, amely Párizstól Szentpétervárig tekint ki az aktuális szépírói történésekre. Mindemellett rendkívül fontosnak tartjuk az utánpótlás felépítését is. Figyelni kell, ki jön mögöttünk, nyújtanunk a karunkat nekik, ha ezzel nem törődünk, nem csináltunk semmit.

Nem könnyű feladat ma megszólítani a fiatalokat, legalábbis ez a sztereotípia. Foglalkozása szerint középiskolai magyar­tanár. Mi a tapasztalata?

Zemélnyi Attila: Már évek óta csináltam a Deákpoézist, azaz verspályázatokat írtunk ki a fiataloknak, ebbe belevontuk a Műutat. Erre építettük rá a Szöveggyár című projektet – ezt itthoni és határon túli gimnazistáknak hirdettük meg a magyar nyelvű lírához köthetően –, amelynek a Factory adott otthont. Úgy láttuk, hogy a helyszín, a hajdani Vasgyár romos zónája nagy hatással volt rájuk, inspirálta őket. Ott is kitaláltunk újdonságokat, az évek alatt rengeteg innováció volt ebben is. Próbáltunk olyan dolgokat belerakni, most is próbálunk, ami markánsan megkülönbözteti a Műút gondolkodását, mondjuk, egy hagyományos folyóirat gondolkodásától. Otthonosabbá kívánjuk tenni ezt a szellemi műhelyt számukra.

Milyen példákat emelne ki?

Zemélnyi Attila: Most épp két fontos eseményünk következik. December 9-én, szülinapi partinkon Simon Márton és a Kisavas zenekar lesz a Műút vendége. Ez egy slam poetry-est lesz azzal a Kerouac-jelmondattal, hogy Úton lenni boldogság, utána remek koncert és parti. Ugyanakkor meghívtuk december 13-ára Nádas Pétert a Játékszínbe, ő Magyarország vélhetően egyik legfontosabb szerzője. A két rendezvény simán megfér együtt a mi gondolkodásunkban.

A korábbi folyóiratokhoz képest hatalmas előny, hogy a portálok látogatottsága mérhető, a like-okból látszik, mik a legnépszerűbb tartalmak. Mennyiben segítenek ezek a visszajelzések?

Zemélnyi Attila: Rengeteget, mutatják, hogy merre tovább. A portál is elég széles spektrumot ölel fel. Évek óta ott van benne például a Nőtérfél rovatunk. Mert bár nincs ilyen, hogy női vagy férfiirodalom, de vannak nő szerzők meg férfi szerzők, vannak aspektusok, nézőpontbeli különbségek. És ott a számomra fontos Kollegiális napló, amibe mi magunk posztolunk saját írásainkból, fotóinkból, dolgainkból. Az online oldal naponta frissül, a tartalomnak csak egy része érkezik a nyomtatott folyóiratból. A Facebook-oldalunkon 6800 a like-olók száma: szerencsére sokan olvasnak, követnek. Iszonyú munka – hódolat Kabai Lórántnak –, fenn kell tartani az érdeklődést, hiszen az online működésből adódik, hogy ez gyorsan le is csappanhat. A fiatalok, és lassan a mi korosztályunk is a nap nagy részét egy monitor előtt tölti, ezzel gazdálkodnunk kell.

Mennyire érzik, hogy lesz utánpótlás a fiatalok körében?

Zemélnyi Attila: Én úgy tudom, leginkább két olyan folyóirat van, ami a fiatalok számára izgalmas, az egyik mi vagyunk, a másik a Hévíz.

Még mindig fontos, hogy a papír­alapú folyóiratba meg­jelenjenek?

Zemélnyi Attila: Annak, aki ír? Nagyon is. Online ott lenni egyszerűbb – két kattintás, és már el is fogadják, nézheti, hányan like-olják –, folyóiratban megjelenni mégiscsak más. Materiális, nem virtuális, szinte minden érzékszervvel érzékelhető.

Mit írnak a pályakezdő fiatalok?

Zemélnyi Attila: Olyan műveket, amik érzelmekkel kapcsolatosak. Akkor találkoznak először a szerelemmel, filozófiával, társadalommal, történetekkel, szexussal: a legegyszerűbb út az érzelem kifejezésében, mondjuk, a líra, a vers. Ez a kerozin, ettől csillog a szemük.

Nem változott az évszázadok során…

Zemélnyi Attila: A slam sokat segített ebben. Elő kell adni, színészi teljesítmény is van benne, profil, fíling, performance, sok minden. Kicsi rap, kicsi hiphop, kicsi líra. És ez nagyon megy Magyarországon, és egyik legfontosabb állomása maga Miskolc.

Áprilisi hír volt, a Műút egy fillért sem kapott a vidéki irodalmi folyóiratoknak szánt csaknem 1 milliárd forintos, különleges támogatási keretből. Mekkora érvágás volt ez?

Zemélnyi Attila: Nagy csalódás volt. Akkor elkeseredtünk, hogy nem tűnt fel a pénzosztó körökben, hogy itt vagyunk és dolgozunk. Mi is jelentkeztünk rá, de nem pályázati úton, hanem másként döntöttek. Ettől még működünk – bár most a portál üzemeltetésére nem kaptunk forrást –, az összeg több évre megoldotta volna a problémáinkat. Hogy mi az oka, nem a sajtóban kellene elemezni, az autonómiának mindig ára van, tudjuk. Remélem, hogy ez az autonómia valamikor fontossá válik.

December végével távozik a Műút két meghatározó szerkesztője, Antal Balázs és Kabai Lóránt. Hogyan tudják őket pótolni?

Zemélnyi Attila: Nehezen vagy sehogy se, csodálatos emberek, kollégák. Egyikük sem a folyóirat belügyei miatt távozik: Balázs az egyetemi munkájára fókuszál, Lóri pedig az irodalmi életből kíván egy időre hátrébb lépni. Meglátjuk, mennyi lesz a támogatás, és ha hívhatunk új szerkesztőtársat, akkor meg fogjuk tenni.

Hajdu Mariann


Idei Prima díjasok

Rakusz Éva kajak­edző, Chavvakula Lourduraju, a Verbita Rend JPIC Iroda vezetője, tartományfőnök-helyettes és a Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat nyerte el az idén a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Prima díjat.

A közönségdíjas Csorba Piroska író, költő lett.


Névjegy

Zemlényi Attila

1967-ben született Szerencsen, három gyermeke van. A Miskolci Egyetemen szerzett diplomát magyar-pedagógia szakon. Költő, ügyvezető, egyesületi elnök, gimnáziumi tanár, a Magister gimnázium igazgatója. A Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat alapító-főszerkesztője. Legutóbbi verseskötete 2008-ban jelent meg a miskolci Szoba Kiadó gondozásában Apacsok címmel.








hirdet�s