A Bódva megzabolázásán dolgoztak

A Bódva megzabolázásán dolgoztak
Edelény – Az ország minden tájáról érkeztek a segíteni akarók.

Összefogás, szolidaritás… Nagy szavak, pedig mindez Edelénybenszinte kézzel foghatóan valóságos. Hihetetlenül sokszínű embertömeg kavargott szerdán délelőtt a Bódva két partján. Magyarok, cigányok, rendészeti szakközépiskolások és gárdistasapkát viselők dolgoztak vállt vállnak vetve a töltés megerősítésén. Az ország minden tájáról érkezett segítség: volt, aki csak egy napra ugrott fel hetedmagával Debrecenből, hogy homozsákokat pakoljon, de jöttek Nógrádból, Szabolcsból és ki tudja, honnan még. Jöttek civilek és hivatásosak. Jöttek szervezetten, s jöttek önmaguktól, csak úgy, mert hallották, hogy szükség van a markos kézre. Vízügyi dolgozók, tűzoltók, katasztrófa-védelmisek, rendvédelmi dolgozók, polgárőrök nyüzsögtek a folyó két partján, de ott volt a nemzeti őrsereg állománya is – ugyan némileg szerepet tévesztve, a polgárőrség munkáját elbitorolva.

E sorok lejegyzője két napja járt itt utoljára. Akkor még a töltésre hordták a homokzsákokat, mert az volt a cél, hogy a Bódvát a medrében tartsák: most inkább az oldalát támasztották meg vele, hogy az átázott gát át ne szakadjon. A homokzsákok mellett követ is halmoztak a töltés oldalához és motoros kaszával felfegyverzett emberek falanxa nyírta a növényzetet, hogy idejében észre lehessen venni, ha a víz átbukna a gát fölött. A víz még mindig magasan jár, de már apadt – mesélte az egyik helybeli, miközben a Bódvát-híd lábánál elhelyezett mércét mutatta. Kedden volt kritikus a helyzet, akkor három helyen is átszakadt a gát, egy helyütt pedig átvágták, hogy a védelmi szakasz többi részén csökkentsék a terhelést. A Bódva vize még mindig hömpölyögve tört át a magának készített úton ott, ahol két napja még emberek zsákoltak. A túlparti töltés megtámasztásán dolgozó szabolcsi vízügyesek szerint ott nagy bajt nem okozhat, mert megtalálta régi medrét a folyó, abban áramlik tovább. A kastélykert mellett több hektárnyi mezőgazdasági területet is elárasztott, de a lakosságot sikeresen megvédték.

A helybeliek, akik nem a gáton voltak, mindent megtettek azért, hogy az őket védők, az értük védekezők semmiben se szenvedjenek hiányt. Volt, aki meleg étellel, volt aki kupica pálinkával, kávéval kínálta még a tudósítót is – hisz mindenki, aki ide jött, az barát a bajban, és a maga módján segíteni érkezett. A munka szervezetten zajlott: több helyen is töltötték a homokzsákokat, homokrakodók, teherautók szállították a gát oldalához, ahol pillanatok alatt a szükséges helyre illesztették azokat. Itt-ott víz szivárgott át az átázott gát oldalán. A vízügyesek szerint addig nincs gond, míg tiszta; ha már hordalékos, a gát anyagát hozza magával, az pedig újabb gyengülést okoz. Így viszont még jót is tett, hisz az a víz, ami kiszivárgott a gát falán, már nem áztatta tovább a töltést.

ÉM-SZP








hirdet�s