68. Cannes-i filmfesztivál – Élen a magyar film

Akt.:
68. Cannes-i filmfesztivál – Élen a magyar film
© Fotó: Getty Images
Cannes – A külföldi filmes szaksajtót ez idáig a Saul fia hozta leginkább lázba. Az eddig vetített versenyfilmek közül a magyar film kapta a legtöbb méltatást és nem véletlenül, Nemes Lászlónak köszönhetően, az eddig látott versenyprogram legerősebb darabját mondhatjuk magunkénak.

Yorgos Lanthimos Lobster című bizarr szerelmi története legalább annyira megosztotta, mint ahogy megnevettette a közönséget. Lanthimos Kynodontas/Dogtooth című filmje pár éve alaposan kicsapta a biztosítékot, főleg azzal, hogy megnyerte az Un certain regard szekciót, de a sajtóközönség ezúttal nyitott volt a Lobster hasonlóan egyedi és kegyetlen humorára.

A Tarr Béla rajongó Gus van Sant The Sea of Trees című melodrámája az eddigi leghangosabb nemtetszést aratta szép természetképei és Matthew McConaughy helytállása ellenére is. Pár humoros pillanata volt ugyan, de ettől még nem lett különösebben lebilincselő Nanni Moretti versenyfilmje a Mia Madre/My Mother sem.

Miközben a filmes szaklapok lázasan elemeznek és értékelnek, a bulvársajtó sem marad csámcsognivaló nélkül. A zsűri feladatokat ellátó Sophie Marceau-nak nem először sikerült hatalmasat villantania a vörösszőnyegen. Pár éve addig integetett, míg teljesen lecsúszott róla a ruhája felső része felfedve, hogy a színésznő nem viselt melltartót, idén a tévések és fotósok legnagyobb örömére hófehér estélyije nyílt teljesen szét az ünnepélyes bevonulás alkalmával, ami a másnap reggeli televíziós fesztivál összefoglaló legfőbb híre volt.

A Mad Max bemutatójára érkező Charlize Theron uszályában a művészeti vezető Thierry Frémaux esett majdnem hasra, Woody Allen filmjének az Irrational Mannek a sztárja Emma Stone-nak pedig a saját ruhájával gyűlt meg a baja. Stone kicsit tanácstalanul toporgott a palota lépcsősorának a tetején, míg a művészeti vezető fel nem kapta a ruhája uszályát és nem segített neki a fotósok felé fordulni. Ezek a médiában oly előszeretettel mutogatott pillanatok legalább annyira hozzátartoznak a cannes-i filmfesztiválhoz mint maguk a filmek.

– Váró Kata Anna –








hirdetés